Ilyen volt 3 hónapig minimál gardróbból öltözködni

Bár a kihívásnak vége, a minimál gardrób megmarad, és nem rohanok a boltokba, hogy vegyek magamnak egy rakás új ruhát.

A kihívás

Azok kedvéért, akik nem olvasták a korábbi bejegyzéseimet összefoglalom, hogy miről szólt ez a 3 hónap. Tavaly október elején csatlakoztam a Project333 elnevezésű kezdeményezéshez, aminek röviden az a lényege, hogy olyan minimál gardróbot kell kialakítani, ami mindössze 33 (vagy kevesebb) darabból áll. És ebben a ruhákon kívül benne vannak a cipők, a kiegészítők, a táskák, ékszerek vagy kalapok is. Három hónapig csak ebből a készletből öltözködhetek. Könnyebbség, hogy a fehérnemű, az otthoni ruházat, a pizsama, a sportfelszerelés és a jegygyűrű nem számít bele ebbe a picike gardróbba.

A kihívás jelmondatát valahogy úgy tudnám magyarra fordítani, hogy légy több a kevesebb által! A projekt 2010-ben indult, és a kitalálója, Courtney akkor még nem sejtette, hogy mekkora nemzetközi szerveződéssé fog válni ötlete. Fontos megjegyeznem, hogy mindez nem a szenvedésről szól! Nem arról volt szó, hogy szívattam magam pár hónapig (az ünnepi leárazások idején nyugodtan nevezhetjük szívatásnak 🙂 ), majd utána megveregettem a saját vállamat, amiért ezt is kibírtam és megjutalmaztam magam pár új ruhával. Itt az a lényeg, hogy egy olyan gardróbot állítottam össze, ami életképes és működő.

A minimál gardrób

A minimál gardrób tehát olyan, amiben minden hasznos, minden funkcionális és jó érzés viselni. Tudatos, nem pazarló. A kezdetekkor arra figyeltem, hogy legyen benne laza ruha a játszóterezéshez, csinos ruha a rendezvényekre, kényelmes ruha a munkához és így tovább. Ha jól van összeválogatva, akkor szinte minden passzol mindennel és mivel kevesebb a ruhám, így megengedhetem azt, hogy ezek jó minőségűek legyenek. A minimál gardrób tulajdonosok kevesebbet vásárolnak, kevesebbet fogyasztanak,kevesebb idejük megy el a vásárlásra és arra, hogy a szekrény előtt állva reggel mégis azt mondják, hogy nincs egy rongyuk se, amit felvehetnek…

Az eredmény

Nehézségek

Nem a legszerencsésebb évszakváltás idején nekifutni a gardrób minimalizálásának. Az őszből tél lett és ezáltal kicsit változtak az öltözködési igényeim. Erre valamennyire fel voltam készülve, például tudtam, hogy az őszi kabátot majd télire cserélem és ez egyáltalán nem gond a kihívás értelme szempontjából. Arra azonban nem készültem fel, hogy néhány előre kiválogatott ruha és cipő totál funkciótlan lesz a tél során, vásárolni azonban nem lesz kedvem 🙂

Így például a kiválasztott sportcipőt mindössze két hétig hordtam a három hónap alatt, ruhákat, szoknyákat pedig egyszer sem vettem fel. Ezzel szemben igencsak kevésnek bizonyult a réteges öltözködéshez szükséges trikó és meleg pulóver.

Meglepett, hogy mennyire gyorsan elhasználódnak a ruhák a rendszeres viseléstől és mosástól. Volt néhány basic pólóm a H&M-ből, amik a három hónap végére egytől egyig mehettek a kukába. Soha többé nem veszek ilyeneket. Ha már a márkáknál tartunk, akkor a plázákban megtalálható boltok közül ár-érték arányban nekem leginkább a Promod és a Camaieu vált be, de a Tatuum-ot is megszerettem. Amúgy pedig maradnak a turkálók.

Ebből már kitalálhattátok, hogy vásároltam a 3 hónap alatt, de másképp mint korábban. Alapvetően csak olyan dolgokat vettem, amire szükség van, például szétszakadt a kedvenc (és egyetlen) farmernadrágom, úgyhogy vettem egy másikat. Ezen kívül két alkalommal vettem valamit csak azért, mert jobb kedvem lett tőle, hiszen nőből vagyok… Az egyik egy kalap volt, a másik pedig egy felső, ami le volt árazva és nagyon megtetszett. Viszont annak fényében, hogy mennyi pólót kellett ronggyá minősítenem, valójában ez még kevés is.

Pozitívumok

Ha egy szóban kéne összefoglalnom az elmúlt három hónap élményeit, akkor azt mondanám, hogy felszabadító. A szekrényemben rend uralkodik, minden teljesen átlátható. Bármit húzok elő, azt jó viselni. Csak olyan holmik között válogatok, amiket szívesen felveszek és nem kerül a kezembe olyan ruhadarab, amit majd felveszek, ha esküvőre megyek meg majd ha kirándulunk, ez a kinyúlt pulcsi pedig jó lesz fát vágni… Ismerős? 🙂

Nem csak a gardrób szempontjából felszabadító, hanem megszűnt a vásárlásfüggőségem is. Korábban, amint megérkezett a fizetésem, vennem kellett magamnak valamit, olykor azon kaptam magam, hogy azért akarok venni valamit, mert csak. Rendkívül jó érzés volt úgy végigmenni a boltok között, hogy a hívogató (és sokszor csalóka) akciós felhívások engem nem érintenek, hiszen nekem nincs szükségem semmire. Hozzátartozik a történethez, hogy a vidáman töltött első hetek után következett egy nehezebb időszak, amikor ráült a kisördög a vállamra és azt súgta, hogy vásároljak ruhákat. Ekkor tényleg uralkodnom kellett magamon, hogy ne engedjek ennek, és akár egy leszokási folyamatban, ez is elmúlt és minden visszaállt a normális kerékvágásba.

Egy szó mint száz, voltak hullámvölgyek ebben a három hónapban, de azt hiszem, hogy az ésszerűség határain belül maradtam, és maradok is a jövőben. 33 darab többre elég mint elsőre gondolnánk. Bár divatblogger így már biztosan nem leszek, de csinos és elégedett igen 🙂

fotó: Noanire.com