“Csinálj helyet annak, ami számít, és ereszd el, ami nem. Ez ennyire egyszerű” – Robert Tew
Az otthonunkban található tárgyak minimalizálása nehéz folyamat. Nem csak azért, mert át kell gondolni, hogy mire van szükségünk és mindennek helyet kell találni a rend megtartásához, hanem azért is, mert mindenki rátalál ilyenkor olyan dolgokra, amikhez érzelmileg kötődik.
Anyaként különösen nehéz elengedni a gyerek kinőtt ruhácskáit, a megunt játékokat vagy kidobni az első firkákat rajzokat. Azonban az elengedés tanulható, a folyamat részeként meg kell tanulni megítélni azt, hogy mi az, ami valódi emléket jelent és mi az, amitől fájdalom nélkül érdemes megválni. Idővel egyre könnyebben megy 🙂
A minimalizmus lényeges része, hogy megtanuljunk a jelenben élni, ne ragadjunk a múltban. Ha valaki a tárgyai révén a múltban él, akkor sose lesz képes igazán élvezni a jelent. Persze furcsa dolog ez, hiszen ami az egyik pillanatban még a jelen, a következőben már a múlt, éppen ezért a jelen dolgaira kell figyelni.
Emlékekre, a számunkra fontos és meghatározó tárgyakra szükségünk van, de tudni kell határt húzni és kiválasztani a valódi értékeket. Biztosan el kell rakni a gyerek mindhárom apró rugdalózóját emlékbe, nem elég csak az egyik?
Amikor valami ilyen tárgyra bukkanok, akkor mindig megkérdezem magamtól, hogy
Miért szeretném ezt megtartani? Mire emlékeztet pontosan?
A gyerekeknél maradva, Dávid születésére emlékeztető tárgyakat egy cipős doboz méretű dobozba tettem el. Itt van a kórházi karszalagja, a nevét mutató kis papírja, az első puha cipője, az első cumija és az egyik első, jellegzetes kis nadrágja. Nekem ennyi elég, mert ha ezeket megnézem, akkor minden előjön. Ezeken túl viszont minden másra azt mondtam, hogy nincs rá szükségünk.
Nem elég róla csak egy fotó, ami ugyanúgy eszembe juttatja a dolgokat?
Nagyon jó taktika az elengedéshez, ha átgondolod, hogy az adott tárgy teljes valójában kell neked, vagy elég egy fotó róla? Egy fotó sokszor ugyanúgy emlékeztet a kellemes nyaralásra vagy az első randira, nem kell ahhoz eltenni a ruhát, amit viseltél.
Hasznos lehet ez még másoknak?
Az elengedést megkönnyíti, ha arra gondolsz, hogy valaki mennyire örülne annak a dolognak. Ahelyett, hogy nagy dobozokba gyűjtve bepakolnád a gyerek játékait a garázs leghátsó sarkába, mert nehéz elengedni őket, inkább gondolj arra, hogy egy másik gyereknek mennyi jó pillanatot szerezhetnek még ezek. Küldd el adományba és biztos kellemesebb érzés lesz a megválás tőlük.
Milyen életet akarok élni? Miért vágtam bele ebbe a folyamatba?
Előfordul, hogy valamitől nehezen válok meg, mert bár nem használom azt a tárgyat, nagyon vágytam rá, mielőtt megvettem. Vagy sokba került. Vagy ajándékba kaptam. Ilyenkor emlékeztetem magam arra, hogy miért csinálom mindezt. Nem akarom, hogy a tárgyak irányítsanak, úgyhogy ami nem hasznos, annak mennie kell.
Összességében azt vettem észre, hogy a kevesebb itt is több. Ha kevesebb olyan tárgy van körülöttem, aminek érzelmi jelentőséget tulajdonítok, akkor azok, amik ott vannak, nagyobb hangsúlyt kapnak. Van, ami elég. Épp elegendő ahhoz, hogy boldogan tekintsek vissza a múltba, miközben a jelenben élek.
Amióta megosztottam veletek az Instagramon, hogy milyen növényekkel gyarapodott az otthonunk, sorra érdeklődtök róluk. Mi a neve? Hogyan kell tartani? Szabad-e gyerek mellett? Mennyi fény kell neki? És így tovább. A “zöldítés” motivációs hátteréről majd a YouTube-on, videós formában szeretnék mesélni nektek, de nem akarom tovább húzni az időt, jöjjön írásban minden praktikus információ!
Nyáron mutattam be nektek a Colo Skincare színezett BB krémet, amit azóta is minden nap használok. Nem ez az első pozitív tapasztalatom ezzel a márkával, úgyhogy itt az ideje, hogy megismerjük ki áll mögötte!
Egy gyereket már sikerült megtanítanom a nyugodt alvásra, épp saját magamnál ne sikerülne ez? 🙂 Az alvás szükségessége mindannyiunkban közös, ám annak minősége és mennyisége teljesen eltérő. Tudtátok, hogy az általános alvásigényt a gének határozzák meg? Simán örökölhetjük azt a tulajdonságot a szüleinktől, hogy kevés alvás is elegendő, ugyanakkor ha valaki nagy hétalvó, akkor valószínűleg nem ő az egyetlen a családban.
Az IKEA nemrég mutatta be legújabb katalógusát, aminek a középpontjában a hálószoba és az alvás áll. Megálmodtak egy hétvégi kitelepülést a MOM Sport mellé, az Alvóbárt, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a bútoráruház legújabb ágyaival, matracaival és minden olyan felszereléssel, ami a meghitt, nyugodt alváshoz kell. Emellett programok is voltak, például lakberendezési tanácsadás vagy vezetett meditáció, engem pedig meghívtak, hogy vegyek részt egy kerekasztal beszélgetésben az alvásról.
Mitől más egy organikus anyagból készült gyerekruha? Hogyan készülnek ezek, ki álmodja meg őket és ki készíti végül el? Milyen alkalomra hordható, mennyire kopik és megéri-e egyáltalán? Ezekről beszélgettem Porkoláb Edittel, a Love the Organic márka megalapítójával.
Van egy gyakran emlegetett mondás a tudatos vásárlók körében, mégpedig az, hogy minden vásárlásoddal szavazol. Szavazol arra, hogy az a márka vagy gyártó továbbra is csinálja a dolgát. Csinálja tovább úgy, ahogy eddig is. Lehet, hogy te magadban épp mást gondolsz, de ha ott vásárolsz, akkor ennek ellenére támogatod.
Tudatosítani kell magunkban, hogy egy olyan korban élünk, amikor a fogyasztásunkkal lényegében tönkretettük a Földet, ugyanakkor mi vagyunk az a generáció is, amelyik még megmentheti. Az az életstílus, amiben felnőttünk, már nem működik, nem fenntartható. Változtathatunk, sok apró (de lényeges) lépést tehetünk meg a hétköznapjaink során, például odafigyelünk arra, hogy elkerüljük az ételpazarlást vagy elkezdjük magunk termelni a zöldségeket, ha van rá módunk. Ez mind nagyon fontos, de ugyanilyen fontos az is, hogy a márkák és vállalatok felé kinyilatkoztassuk azt, hogy mit akarunk tőlük. Nagyon pozitív változásokat látok ilyen téren, és ez annak köszönhető, hogy egyre több ember mer nemet mondani. Hangosan nemet mond arra, hogy olyan cégtől vásároljon, ami kizsákmányolja a dolgozóit, pazarolja a bolygó erőforrásait és károsítja a környezetet.
Négy éve vagyok anya, de még most is frissnek érzem ezt a szerepet. Mindeközben pedig rápillantok a földön ücsörgő fiamra, és azt gondolom magamban “jézusom, ez a gyerek már kész tini”. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy anyának lenni a legjobb dolog és egyben a legnehezebb is. Szerintem ezt a feladatot tisztességesen megugrani, mindennek a csúcsa, de működik, mert az anyaság valami olyan erőt hoz elő a nőkből, aminek a létezéséről korábban nem is tudtak. Én legalábbis biztosan nem.
Piknikezni nem csak óriási felszereléssel nekiindulva lehet valami távoli virágos réten, hanem a közeli park is tökéletes helyszínül szolgál. Sőt, nem kell filmbeillő módon nagy kosarat cipelni magunkkal, olykor egy kisebb táska is megteszi. Amire viszont biztosan nincs szükség, azok az eldobható műanyag eszközök és máris megmutatom, hogyan csináljuk ezt mi.
A műanyagmentes július nem arról szól, hogy ne használjunk semmit, ami műanyagból van, hanem arról, hogy mellőzzük az egyszer használatos, eldobható tárgyakat, például a műanyag szívószálat vagy a műanyag evőeszközt. Úgyhogy ennek jegyében neki is indultunk egy péntek délutánon, és az ovit ellógva kimentünk a Szent István Parkba piknikezni.
Szülőként biztos ismerős helyzet, amikor megnyitod a telefonod fotó albumát, hogy megmutass a barátodnak egy cuki képet a gyerekről, de mire odáig eljutsz, százhúsz hasonló fotón pörgetsz át nagy elnézések közepette. Ez azért gond, mert később kevésbé van kedve az embernek a saját fotóit nézegetni, sőt akár átválogatni őket, pedig szükséges lenne, ha szeretnénk méltó módon megőrizni az emlékeinket.
Újabb bejegyzések