Ritkán beszélek róla, pedig a sminkelési szokásaim óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt években. Talán elsőre olyan bugyutának tűnik a téma, pedig a nők jelentős része használ sminket.
A szülői lét egy alapvető jelensége az, hogy a gyerek mindent nagyon hamar kinő. Igyekszem ehhez minél tudatosabban állni és amit lehet, azt inkább használtan vesszük meg. A bútorok azonban más tészta. Megszakad a szívem, amikor látom, hogy pár év alatt hogy leamortizálódnak és más gyerek számára szinte már használhatatlanná válnak. A KIDOZIA név egy családi vállalkozást takar, ahol szívvel lélekkel, hosszútávra készülnek a fabútorok (és hamarosan a játékok is) a kicsiknek. Sőt, a nagyoknak is, de erről már a vállalkozás egyik alapítója, Reviczki Enikő mesél.
A ruhásszekrény szinte minden ember életében egyfajta mumus. Főleg, ha az ember történetesen nő és szeret öltözködni. Vagy legalábbis hozzám hasonlóan rendületlenül próbálkozik a stílusos öltözködés kialakításával és a végeredmény az, hogy a gardrób tele van soha vagy alig használt ruhákkal. Amikor néhány éve először futottam neki a ruhatáram minimalizálásának, akkora pozitív élmény ért, hogy azonnal nekifogtam a lakás többi részének kacatmentesítéséhez.
Azt talán senkinek sem kell magyaráznom, hogy miért jobb az, ha nem fuldoklunk a játékokban, hanem csak azok vannak elől, amikkel valóban játszik a gyerek. Sokkal nyugodtabb teret és fókuszáltabb tevékenységet lehet így teremteni a számára. Amitől persze a szülők is jól érzik magukat.
Nagyon régóta tartozom már ezzel a bejegyzéssel, rengetegen kértétek, de csak mostanra laktuk be annyira a konyhát, hogy érdemesnek tartottam beszámolni róla.
Talán már veletek is megtörtént, hogy pörgetitek az Instagramot és a sok egyforma poszt közben egyszercsak megakadtok valahol. Én legutóbb egy táska fotóján, ami annyira más volt, mint a többi… Olyan békés, harmonikus hangulatot árasztott, hogy azonnal kíváncsi lettem, ki készítette. Kis-Baraksó Alexandra a Manera studio megálmodója, aki egy valóban egyedi és környezettudatos márkát hozott létre, amire érdemes odafigyelni, mert jobbnál jobb ökotudatos ötletekkel áll elő a táskatervezés során.
Olvassátok el a vele készült interjút és csodáljátok meg a fotókat!
Amikor először találkoztam a gondolattal, hogy a kevesebb lehet több és elkezdtem sokat olvasni a minimalizmusról, akkor egy ponton mégis hátrálni kezdtem. Itt valami nem stimmel… Ha a minimalista életmód valóban boldogabbá tesz, felszabadít, tartalommal tölti meg az életet, akkor miért nem él így mindenki? Természetesen a válasz nagyon összetett.
Egy dolog biztos mostanra, nem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek és mikor áll vissza az élet a megszokott kerékvágásba. Immár ötödik éve dolgozom itthonról szabadúszóként, aminek megvannak a maga nehézségei, mégsem szívesen váltanék. Ugyanakkor tudom, hogy ez nem való mindenkinek, a kezdeti lelkesedés is alábbhagyott már egy hónap elzártság után, ezért szeretnék most néhány tanácsot adni ahhoz, hogy ne hulljon darabjaira az otthonról végzett munka.
Vannak az elképzelések, és van az, ahogy a világ alakul. Most kell nagyon rugalmasnak lenni, mert olykor tényleg még a másnap sem kiszámítható. Ez a blogbejegyzés például eleinte YouTube videónak indult, de sajnos a kis lakásban, 0-24-ben a kisfiammal nem tudtam rendesen felvenni. Úgyhogy erről átmenetileg lemondtam és újraterveztem. Ugyanez igaz a környezttudatos szokásaim egy részére is…
Nem baj, ha a megváltozott helyzet miatt neked is megváltozott néhány szokásod. Nekem is. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól nem érdekel a környezet, nincsenek zero waste törekvéseim, hanem azt jelenti, hogy átmenetileg mást kellett előtérbe helyeznünk. Változott a fontossági sorrend.
Ismeretlenül is összeköt most minket valami, éljünk a világ bármely részén: ez pedig a vírus miatt megváltozott mindennapok. A körülmények azonban közel nem azonosak. Vannak, akik máris elvesztették a munkájukat, másoknak egyelőre nem változtak meg a bevételei. Vannak, akik hozzánk hasonlóan egy apró, erkély nélküli lakásba szorultak ezekre a napokra/hetekre, míg mások kihasználhatják a kertjük adta lehetőségeket. Van, aki otthonról dolgozik, míg másoknak be kell járniuk a munkahelyükre. Van, akinek gyerekei vannak, mások pedig teljesen egyedül élnek. Ami mindezek ellenére azonos, az a közösségi izoláltság, a bezártság érzet és a bizonytalan jövőkép. Márpedig ezekkel kezdeni kell valamihez, ha szeretnénk lelkileg és végeredményében fizikailag egészségesek maradni.