Egy új rovatot indítok útjára, aminek a középpontjában ti, az olvasók álltok. Úgy gondolom, hogy én nem véleményvezér (influencer) vagyok, hanem egy közösség tagja, csak épp nálam van egy hangosbeszélő is. És ezen a hangosbeszélőn keresztül szeretnék időről időre bemutatni olyan embereket, akiknek az életük valamely területén már sikerült a kacatmentesítés, a minimalizmus vagy épp a környezettudatosság. Ünnepeljük a sikereinket és osszuk meg egymással, hiszen mindenkinek van egy története!
Elsőként ismerjétek meg Deliné Pőcze Erzsébet, aki ékszertervező és coach, júniusban pedig kipróbálta a kapszularuhatárat, amit egy alapos gardróbürítés előzőtt meg. Rengeteg ruhája volt, aminek azonban a nagy részét nem hordta.
“Mikor először olvastam Marie Kondo forradalmi ötletéről és a konmariról, az ötlet megtetszett, de akkor még túl távoli volt számomra, hogy magam is belevágjak. Először tavaly nyáron csatlakoztam a 10×10-es kihíváshoz, melyet Balla Gabi stylist tett közzé az Instagramon. Az volt a cél, hogy jól érezzem magam és játékos formában próbáljam ki, milyen az, mikor limitált készletből öltözködhetem. Idén pedig Mengyán Eszter kihívásához
csatlakoztam, a Project 333-ról, ahol az eredeti elképzelést kissé magamra szabtam, hiszen 33 darab ruhát lett volna szabad 3 hónapig viselni, én azonban csak 30 naposra terveztem, mert a nyár a kedvenc évszakom és a kedvenc ruháimat ilyenkor tudom viselni.” – mesélte Erzsi. Világéletében szerette a szép ruhákat, sőt varrni is tud. Ő is -hozzám hasonlóan- tisztán emlékszik arra az időszakára, amikor először munkahelye lett és megtapasztalta azt, hogy milyen érzés a fizetésből egyre jobb minőségű és egyre több ruhát vásárolni. “Bevallom, sokszor egy stresszes nap után kompenzálásképp is beugrottam a kedvenc boltomba, hogy feldobjam a kedvem egy új szerzeménnyel.”
A 30 napos kihívásnak nagyon tudatosan látott neki, először átgondolta, hogy milyen helyzetekben öltözködött már kapszularuhatárból. Ilyen például egy nyaralás vagy egy kicsit hosszabb külföldi út, úgyhogy nem teljesen ismeretlen. “Miután gondosan kiválasztottam a 33 ruhát (a cipőt, övet is beleértve), lefotóztam őket, elláttam sorszámmal a képeket, majd először papíron, utána pedig fotókollázs formájában rendeztem szettekbe őket. Az ékszermárkám, a DeLine Facebook oldalán minden nap közzétettem, hogy mit viselek, inspirálva így a követőimet, hogy ők is nézzék át a ruhatárukat és csatlakozzanak a kihíváshoz. Természetesen mindig más ékszerrel kombináltam az outfiteket, hogy ne unjam meg.”
Szempontok a kapszularuhatár összeállításához
“A ruhatár összeállításánál fontos szempont volt, hogy milyen tevékenységeket végzek általában és milyen eseményeken fogok részt venni. Szerencsére a sport- és a hálóruházat nem számított bele a válogatásba, és önkényesen az ékszerekről is hasonlóképpen döntöttem, így nem volt vészes a dolog. Került bele vízhatlan, rohangálós és elegáns cipő, 3 kabát, 3 szoknya, 2 öv, a kedvenc blézereim és egyberuháim, egy rövidnadrág és színes vagy mintás pólók. Előtte nagy gardróbrendezét is tartottam, a már nem hordott, de jó minőségű ruháimat elajándékoztam, jótékony célra adományoztam, az exkluzívabb darabokat eladtam, így eleve megkönnyebbült a ruhatáram és a lelkem is, mielőtt belevágtam. Nagyon szeretem a nőies ruhákat, szoknyákat, a ruhatáram nagy részét ezek alkotják. A fenti arányok jól kifejezik, miből mennyire van szükségem, ami nagyon fontos volt számomra, azok az intenzív, telített színek, amik iránt ösztönösen vonzódom. Balla Gabi színtanácsadása után megtudtam, hogy élénk tél típus vagyok, aki bátran hordhatja ezeket a színeket, sőt, a fekete és a fehér is jól áll, ami azért szerencsés egybeesés, mert a fehér a kedvenc színem.”
Tapasztalatok
A könnyednek tűnő indulás után azért akadtak nehezebb napok, amikor elkezdtek hiányozni Erzsinek bizonyos ruhadarabok. Sokszor tehernek érezte, hogy nem veheti fel akármelyik ruháját. “Igazából azt hiszem, ezt az érzést kerestem, hogy ne legyen olyan ruhám, amit nem hordok szívesen, és az is eszembe ötlött, hogy gyerekkoromban a Nők Lapjában olvastam Schäffer Erzsébet írásait, amikből leginkább az állandó mottó fogott meg: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az iránt, ami a miénk.” Felszabadító érzés volt, hogy nem limitálom magam, miután lejárt a 30 nap. Tudatosabban odafigyelek a vásárlási szokásaimra, azóta csak a legszükségesebb ruhaneműket pótoltam vagy minőségi darabokba fektettem, amik garantáltan elkísérnek majd jó pár évig. Másik tanulság, ami szintén a minőséghez kapcsolódik, hogy a gyakoribb mosási szükséglet következtében volt olyan ruhám, ami már a 30 nap alatt tönkrement, abból a márkából nem is vásárolok többet. Pozitív hozadékként mindenképpen kiemelném, hogy ismét elkezdtem varrni és a meglevő ruhákat felturbózni illetve átalakítani, így anélkül frissíthetem a gardróbomat, hogy egy fillérembe is kerülne.”
Erzsi története arra az időszakra emlékeztet, amikor én is szívesen kísérleteztem 30 napos kihívásokkal, mert ezek minden esetben adnak valami, a megszokottól eltérő tapasztalatot, ami segít a továbblépésben. Lehet, hogy nem maradunk meg nála teljes egészében, de többet tudhatunk meg magunkról és a szokásainkról.
Ha te is szeretnéd megosztani a történetedet arról, hogy milyen változást hozott az életedbe a minimalizálás, kacatmentesítés, környezettudatos életmód, akkor írj nekem emailt a hello@maisonblog.hu címre.