Néhány napja belefutottam egy posztba a Twitteren, amiben valaki arról panaszkodott, hogy mennyivel több pénzt költ el, mióta egészségesen táplálkozik és környezettudatosan él. Ezzel pedig ezredszer dobta be elém a témát, úgyhogy arra gondoltam, most megpróbálom körbejárni, hogy valóban többe kerül-e a tudatos életmód. Természetesen azt is elmesélem majd, hogy én mit tapasztaltam, de előbb jöjjön a Ti véleményetek!
Mostanában elbúcsúztam több olyan tárgytól is, amit valaha lelkesen megvettem, de végül egyszerűen nem szerettem meg igazán, ezért egy idő után nem használtam. Mondok egy egyszerű példát: két éve vettem egy márványmintás tálcát a H&M Home-ban. Olcsó volt és arra gondoltam, hogy biztos jó lesz valamire, jól fog mutatni meg amúgy is divatos ez a minta. Azóta állt az egyik konyhaszekrényben, míg nemrég új gazdát nem találtam neki. Miért nem használtam soha és váltam meg tőle könnyedén? Úgy tudnám megfogalmazni, hogy hiányzott belőle a lélek. Valójában semmi nem volt benne, ami rám utalt volna.
Túl gyorsan és rosszul döntöttem, rossz impulzusok alapján. Egyre inkább kezdek eltávolodni a tömeggyártmányú holmiktól, főleg ha olyan dologról van szó, amit évekig szeretnék használni.
Ahogy ezen gondolkoztam, eszembe jutott a Cait Flandars oldalán megjelent tavaly nyári cikk, amit akkor nagyon érdekesnek találtam. A szerző azzal a felvetéssel kezd, hogy a társadalmunk értékrendje felborult a könnyen elérhető, de felesleges vagyontárgyak eredményeképp. Túl materialisták vagyunk, ugyanakkor nem vagyunk eléggé materialisták a szó valódi értelmében. Máshogy mondva, nem materialisták vagyunk, hanem fogyasztók és ez nem ugyanaz. Gyakran halljuk, hogy a nyugati társadalmak emberei túl sokat foglalkoznak a tárgyaikkal, a vagyonukkal, miközben elhanyagolják például a lélek ápolását, nem értékelik a kapcsolataikat és így tovább. Azonban a helyzet az, hogy nem a tárgyainkra helyezünk túl nagy hangsúlyt, hanem a fogyasztásra és a vásárlásra. Ha a tárgyakon lenne a hangsúly, akkor mindenkinél csak szépen kidolgozott, minőségi, használható és szerethető dolgok lennének otthon.
A többség már nem nagyon foglalkozik a minőséggel, sokkal inkább az ár és a gyors elérhetőség a meghatározó, no meg a márka. A cikk írója felveti, hogy a szupermarketek gyümölcsei zöldek, a polcon sorakozó kávét egy éve pörkölték és minden műanyagból készül. Szeretünk vásárolni, de nem szeretjük a tárgyakat. Ha igazán szeretnénk a tárgyainkat, akkor kevesebb lenne, de jobb.
Erre jutottam én is, amikor a tömeggyártmányban készült, nagyáruházi bögrék helyett nemrég inkább egy kisebb bolt régi (antik) porcelánjait választottam. Ráadásul még olcsóbb is volt és minden alkalommal, amikor meglátom őket, örömmel nézek rájuk. (Ugyanakkor itt megjegyezném, hogy nem tudok mindent ez alapján mérlegelni, az új kanapénk például valószínűleg az IKEA-ból lesz, mert az felel meg a pénztárcánknak.)
3 hiba, amit elkövethetsz vásárlásnál:
Általában a fenti három hiba okozza azt, hogy olyan tárgyakat veszünk meg, amiket aztán nem használunk és nem szeretünk: azonnal akarunk valamit, a reklámok/a trendek alapján és a minőség helyett inkább csak az árat vesszük figyelembe. Olyan rengeteg választási lehetőségünk van, hogy gyakran már az információmennyiség gondolatától is megfájdul a fejünk, ezért inkább körbe sem nézünk.
Tipikus “felhalmozó helyiség” egy otthonban a konyha, ahol rengeteg ugyanazt a funkciót ellátó tárgy szokott összegyűlni az évek során. Nálad hány olyan dolog lapul a konyhaszekrényben, amit sosem használsz? Létezik #kacatmentesotthon? Ennek a hashtagnek szeretnék értelmet adni a következő néhány hónapban itt a blogon, figyeljétek! 😉
fotók: Unsplash.com
Érdekes tapasztalat számomra, hogy amióta egy tévés interjúban meséltem a minimalizmusról, mennyire sok ember megtalált, hogy elmondja a gondolatait róla. Örülök, hogy 99%-ban inspirálóan hatottam az emberekre és sokaknak kedvet csinálhattam ehhez az életmódhoz. Ott van viszont az az 1%, aki még mindig meg tud lepni azzal, hogy mennyire félreérti a dolgokat. Meglep, pedig egyszer már írtam egy bejegyzést a minimalizmust övező tévhitekről és azt hittem, hogy akkor mindent felsoroltam. Hát nem 🙂 Úgyhogy most következzen a folytatás…
1. A minimalizmus NEM a végletességről szól. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy akkor én most kidobtam minden holmimat és bútoromat? Ööö, nem. Nem szabad átesni a ló másik oldalára, mert az ugyanolyan rossz, mint például gyűjtögetni. Csupán a feleslegtől érdemes megszabadulni és meg kell találni, hogy mi az, ami elég neked. Tehát ismerd meg önmagad és a tárgyaidhoz fűződő viszonyod, majd mérlegeld eszerint, hogy mire van szükséged.
2. A minimalizmus NEM csodaszer, ami minden problémát megold. Valóban kiegyensúlyozottabbnak érzem magam mostanában, de ez nem jelenti azt, hogy nekem nincsenek rossz napjaim vagy azt, hogy nincsenek nehézségek az életben. Ez nem a végső jó, ami mindenre megoldás, csak egy lehetőség, egy út afelé, hogy önismeretet tanulj, más szemmel nézz az életedre és tegyél azért, hogy értékes tartalommal töltsd meg.
3. A minimalizmus NEM csak a tárgyakról szól. Nagyon fontos része az, hogy a felesleges tárgyakról megszabaduljunk, de nem ez a végcél. Kicsit néha már rossz érzés azt tapasztalnom, hogy emberek mennyire leragadnak ennél a résznél és úgy tekintenek a minimalizmusra, mint valamiféle takarítási-módszer, amivel szuper rendet lehet csinálni. Fontos részét képezik a tárgyakhoz való viszonyunk, de a lényeg inkább az, hogy elszakadjunk attól, hogy a tárgyak teszik ki az életünk értelmét. Innentől kezdve pedig már nem arról szól.
4. A minimalizmus NEM egy szabálykönyv. Ha valaki szabályokat állít eléd és azt mondja, minimalistaként így kell élned, ezt kell tenned, akkor az illető hazudik. Nincs szabálykönyv, gondolatok és elvek vannak, amit mindenki egyedileg alkalmaz saját magára és az életére. Itt érünk el a következő pontig…
5. A minimalizmus NEM ugyanaz mindenkinek. Ahány ember, annyi élethelyzet létezik és annyiféle dolgot jelenthet az életben a minimalizmus. Nincs univerzális igazság. Nem kell utánozni a másikat, hanem szűrd le azt, ami neked hasznos, alkalmazható. Egyszerűsíts, de hogy mit pontosan, azt döntsd el magad! Nekem ez egy hatalmas önismereti folyamat volt, aminek a végén most azzal foglalkozom, amit szeretek és tudatosabb vagyok, mint korábban valaha. A cél ez és nem a rend meg a fehér falak.
Egyre gyakrabban futok bele abba a megállapításba, miszerint a minimalizmus egy divathullám, minden követője “divatmajom”. Miután nemrég elolvastam egy hazai blogger bejegyzését arról, hogy miért nem lesz soha minimalista (ebből az egyik ok az volt, hogy lázadni akar a divat ellen), úgy éreztem, itt az ideje nekem is kicsit foglalkozni a témával.
Természetesen nem vagyok jós, úgyhogy nem tudok a jövőbe látni, de azért némi következtetést le tudok vonni a minimalizmus létjogosultságával kapcsolatban. Nézzük először, hogy honnan indult a minimalizmus!
A világon minden körforgásban működik. Természetes folyamat, amikor egy trendet vagy stílust az ellenkezője követ, gondoljunk például arra, hogy a barokk túldíszítettséget a harmóniát kereső klasszicizmus követte. Szerintem itt is hasonló folyamatról van szó.
Sokáig az volt a “trendi”, ha valaki állandóan elfoglalt, ezer felé pörög, rengeteget dolgozik, érti a multitasking világát és szépen lépdel előre a karrierlétrán. Az ember értékét az elfoglaltságának mértéke határozta meg. A fogyasztói társadalomban az menő, aki sokat vásárol, sok ruhája van és nagy feliratok vannak rajta. Otthona nagy és jól felszerelt, birtokol minden olyan tárgyat, ami “egyszer még jól jöhet”.
Mindennek következtében rengeteg terméket állít elő az emberiség, felgyorsult a világunk: vásárolunk, fogyasztunk, megunjuk, elhasználjuk, kidobjuk. Mi jöhet ezek után? Az ellenkezője! Erre az életstílusra adott (egyik) válasz a minimalizmus. Ez a fogyasztói társadalomtól való elszakadás. Most sokaknál eljött a lassulás, a befelé figyelés és a stresszmentesebb életre való törekvés ideje. Van egy réteg, amelyik úgy gondolja, hogy nem az általunk birtokolt tárgyak határoznak meg minket és ezek nem szabadságot, hanem épp ellenkezőleg, kötöttséget szülnek. Előtérbe helyezik a szeretett dolgokat, a fontos dolgokat és a minőségi kapcsolatokat.
Ha valamit sokan követnek, az bizony egy idő után divatnak számít. Ez akár jó is lehetne, a divat szónak azonban van egy pejoratív értelme, ami múlékonyságára, esetleg felszínességére utal. A divathoz egy időre tömegek csatlakoznak, aztán ha megunták, mást kezdenek követni. Manapság itthon is egyre több cikk, blog és tévéműsor foglalkozik a minimalizmussal, mert ez most egy amolyan forró téma. Érdekli az embereket, lehet vele kattintást hozni, a tartalomgyártóknak pedig ki lehet pipálni egy anyagot aznapra.
Sajnos amennyire jó ez, annyira ártalmas is. Jó, mert széles közönséghez juthat el az üzenet, ugyanakkor rossz, mivel egyes emberekben már azelőtt ellenszenvet szül, mielőtt alaposabban utána néznének annak, hogy miről van szó. Sokszor szembesülök azzal, hogy pont ezért rengeteg embernek annyi jön át a minimalizmusról, hogy dobja ki a cuccait. Dehogy! Szó sincs arról, hogy meg kell szabadulni a szeretett tárgyaktól és nem is a felesleges holmik eltüntetésénél áll meg ez a dolog. Ha ennyiről lenne szó, akkor hamar újratermelődne az otthonunkban az a sok tárgy… No de ebbe most nem akarok belemenni, mert számtalan bejegyzésben foglalkoztam már azzal, hogy miről szól a minimalizmus 🙂
Most egy felfele ívelő hullámot él meg a minimalizmus, ami valószínűleg majd elcsitul. Ez nem jelenti azt, hogy minden minimalista eltűnik majd, de akit nem foglalkoztatott komolyabban a dolog, annak nem lesz majd szeme előtt a téma. Aki viszont valóban átveszi ezeket a nézeteket és a mindennapjaiba be tudja építeni a minimalizmust, megérzi annak pozitív erejét, az akár egy egész életen át eszerint fog élni. Sőt talán sikerül átadni a gyerekeinek is, így nem lesz tiszavirág életű a minimalizmus, (vagy épp a slow life és a simple life irányzat).
Gyakran tapasztalom, hogy az emberek azt hiszik, a minimalizmus vagy az egyszerűbb élet egyenlő a semmivel. Aki minimalista, azzal sosem lehet összefutni egy boltban, vagy sosem örülhet egy szép tárgynak. Ez óriási tévedés, ami azért is baj, mert biztos vagyok benne, hogy sokakat ez tart vissza az életmódváltástól. Annyit látnak, hogy “mindenüket ki kell hajigálni”, csakhogy a lényeg nem itt van.
Nemrég írtam egy bejegyzést Ezért nem unalmas az egyszerűbb élet címmel, de mivel újra és újra eljött a téma beszélgetések során, így arra gondoltam, kicsit mélyebbre kell ásni. Miért gondolják azt sokan, hogy aki minimalista az minden tárgyat elvetett és nincs semmije? A hangsúly nem a minden-en és a semmi-n van, hanem az elég-en. Máshogy mondva, az a lényeg, hogy megtaláld azt, mi a fontos számodra. Ha elengeded és megválsz azoktól a tárgyaktól (vagy akár kapcsolatoktól), amelyek nem adnak örömet, elveszik a teret, az időt és az energiát a fontos és tartalmasabb dolgoktól, akkor több marad, amit a jó értelemben vett szenvedélyednek szentelhetsz.
Én nem tartozom azok közé a minimlisták közé, akik számokat lobogtatva csökkentik újra és újra az otthonukban található tárgyakat, sőt az sem célkitűzésem, hogy a holmim beleférjen egy hátizsákba. Az egyetlen célom az öröm és a kiegyensúlyozottság megtalálása és megtartása. A minimalizmusnak annyi gyakorlati formája van, ahány ember és család él. Egy dolog azonban közös, ez pedig a végeredmény: a kevesebb általi boldogság, tartalmasabb napok és jobban szervezett élet.
Ha meg akarod találni, hogy mennyi az, ami elég neked, akkor vizsgáld meg, hogy mik azok a dolgok, amik kifejeznek téged, pontosabban hozzájárulnak a történetedhez. Ami sehogy se kapcsolódik hozzád, az mehet! Ha például szeretsz rajzolni, akkor több lesz otthon a ceruzád, mint másnak, aki viszont sütni szeret és ezért több sütőformája van.
Mi van akkor, ha valaki nem egyedül él? Ha a pár egyik fele minimalista lesz, az előbb-utóbb hat a másikra is, de tiszteletben kell tartani a másik tárgyait! Ne erőltesd a dolgokat, még akkor se, ha néha nehéz megállni, de nem dönthetünk más tárgyai felett a tudta nélkül. Így családban fokozottan igaz, hogy a kevesebb nem egyenlő a semmivel.
A mindent megveszek és a semmit se veszek között óriási távolság van, ahol mindenki megtalálhatja azt a pontot, ami neki elég.
A minimalizmus nem verseny, bár sokan vannak, akik valamiért így állnak hozzá. “Nincs elég kevés cucca…”, “Nem mond le elég dologról…” és még rengeteg hasonló megjegyzést tudnék mesélni, amiket főleg a témába vágó fórumokon olvasok. Pedig ez nem erről szól. Nincs egy nagy szabálykönyv, ahány ember, annyiféleképpen illeszti bele az életébe a minimalizmust.
Én egyébként nem szeretem, ha rám valaki a minimalista szót használja. Egyrészt úgy érzem, hogy túl sok előítéletet rejt egy ilyen címkézés, másrészt sok negatív minősítés tapad hozzá. A minimalizmus szárnyal Amerikában, ahol teljesen máshogy élnek az emberek mint itt. Ott hatalmas házak jellemzik a családokat (főleg a vidéki városokban), mindenből nagyobbat és többet akarnak, így teljesen másról szól ott a minimalizmus, mint itt Magyarországon. Itt hiába hangoztatnánk olyanokat, hogy lehet nem kell a háromtagú családnak négy fürdőszobás otthon, cseréld kisebbre, hiszen elég kevesen tehetik meg, hogy így éljenek. Sokan bírálják a minimalizmust, miszerint ez csak a gazdagok játéka és arra buzdít, hogy legyen kevesebb, de drágább holmid. Nos, én ebbe a harcba nem szállnék be, inkább azt mondom, hogy az életkörnyezetem minimalizálásával és az egyszerűbb életmód iránti vággyal haladok valamerre, ami úgy érzem, nagyon jót tesz nekem. És ez a lényeg, legyen értelme, tegyen boldoggá.
Összegyűjtöttem 5 olyan tévhitet, amivel gyakran találkozom az interneten vagy workshopokon a minimalizmus kapcsán.
Nincs jó vagy rossz irány. Mindenkinek más az életstílusa, mások az életkörülményei. Én például egyszerűbben élek a magam módján egy városi kis lakásban, míg vannak barátaim, akik vidékre költöztek egy tanyára és ott valósítják meg az egyszerűbb életet. Ez is egy irány, meg az is, és egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál. Az a fontos, hogy számodra jól működjön, téged elégedetté és kiegyensúlyozottá tegyen, nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni.
Ez nem egy mindent vagy semmit játék. Én tavaly télen minimalizáltam a gardróbomat és még mindig nem jutottam el a konyháig. Ez egy folyamat, ráadásul sokszor komoly érzelmi megterhelést jelentő folyamat, ami során új szokásokat vesz fel az ember. Mostanra teljesen máshogy állok a tárgyakhoz, sokkal könnyebben engedek el dolgokat és ha arról lenne szó, akkor egy bőröndbe össze tudom pakolni a számomra fontos dolgokat, amik nélkül nem szeretnék élni. Már nem frusztrál az a rengeteg reklám vagy akció, amivel a fogyasztásra próbálnak rávenni és már nem okoz rossz pillanatokat az úgynevezett Instagram-féltékenység. És a legjobb: még mindig nem értem az út végére.
Szinte hihetetlen a számomra, hogy emberek mennyire képesek leragadni a konkrét számoknál. Előfordul, hogy kétségbeesett anyukákat olvasok az egyik minimalista csoportban, akik azon rugóznak, hogy a gyereküknek nem 3 sortja van, hanem 6 és ezen nem tudnak változtatni, úgyhogy elbuktak. (Ez csak példa, senki ne ismerjen magára.) Dehogy! Ez nem a számokról szól. A számok másodlagosak, ami az igényeket követi. Meg kell találni, hogy neked mennyi az elég. Mi van akkor, ha nálunk 3 sort van a fiókban, nálatok meg 6, de nekünk 12 pólónk van, nektek pedig 8? A végeredmény ugyanaz, mindenkinek van egy jól működő kapszula gardróbja, ami elfér egy fiókban 🙂
Szeretem a szép és számomra jelentéssel bíró tárgyakat. Kevés márkát követek az Instagramon, de például a karórákért rajongok. Nem gyűjtöm őket, de szeretem nézegetni a fotókat. Ugyanígy ha valami nekem bevált, akkor azt szeretem megmutatni nektek. Tévedés, hogy aki minimalista, az teljes mértékben elutasítja a tárgyakat és nem is szabad ilyen dolgokkal foglalkoznia. Bár a minimalizmusról szóló cikkek 90%-ban inkább a tárgyaktól való megválást állítják a középpontba, a valóságban a megtartott vagy megvásárolt dolgokon ugyanolyan hangsúly lehet. Arról nem beszélve, hogy én is szoktam például ruhákat venni, gyerekjátékot vagy kozmetikumot, csak más gyakorisággal és más szempontok alapján, mint korábban.
Attól még, mert valaki minimalista, nem kell eldobnia mindent, ami a személyisége része. Én például imádok könyveket vásárolni és olvasni, nem tudnék áttérni az ebookra, de a lakberendezés is az egyik hobbim. Bizony, évszakonként lecserélem a párnahuzatokat és szoktam vásárolni vázát vagy gyertyát. A kérdés inkább az, hogy meg tudsz-e húzni egy határt, amire azt mondod, hogy ennyi elég? Amikor például azt látom, hogy túl sok olyan könyv gyűlt össze a polcon, amiket biztosan nem fogok újraolvasni vagy nem fogom már használni azt a párnahuzatot, akkor felajánlom az ismerőseimnek és mindig akad olyan, aki örömmel elviszi ezeket a számomra felesleges tárgyakat.
Hadd idézzem a végén Joshua Beckert, aki szerint
“a minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amelyeket a leginkább értékelünk és az eltávolítása mindennek, ami ettől eltérít.”
Tagadhatatlan, hogy divatos most a minimalizmus, amivel nincs is semmi baj. Ez egy olyan irányzat, amit egyfajta belső késztetés hívott életre a városi emberekben. Sokan azonban félreértelmezik a dolgokat és azt hiszik, azáltal, hogy a gardróbszekrényükből kiválogatják a felesleges ruhákat és megválnak tőlük, minimalisták lettek. Pedig ezzel még csak egy aprócska lépést tettek…
Nemrég olvastam egy angol nyelvű cikket arról, hogy mi különbözteti meg egymástól a felesleges tárgyaktól való megválást (angolul decluttering) és a minimalizmust, és elgondolkoztatott. A felesleges holmiktól való megválás az első lépcsőfoka annak, ha valaki szeretne egyszerűbben, kevesebb tárgy között élni. Ez azonban nem jár kéz a kézben a minimalista életmóddal. Jó kis terápia, felszabadító kidobni vagy eladni egy csomó nem használt cuccot és rengeteg üres helyre tehetünk szert a szekrényekben. Azonban ez az esetek nagy részében nem egyenlő egy életmódbeli és világnézeti változással.
Ha csak és kizárólag a felesleges tárgyaktól való megválással szeretnéd egyszerűsíteni az életed, az még nem minimalizmus! A kidobott tárgyak helyét ilyenkor szépen sorban újabbak töltik meg, így évről évre neki lehet esni a szelektálásnak. Ha azonban megváltoztatod a szokásaidat, akkor egy idő után már szinte semmitől sem kell megválnod, mert az otthonodban nem lesznek felesleges tárgyak, minden tiszta és egyszerű lesz.
Tehát az egyik esetben kizárólag felesleges tárgyaktól válsz meg, míg a minimalista első sorban mentálisan távolítja el a felesleget és ez életmóddá válik.
Aki lomtalanít, tavaszi nagytakarítást tart, az kizárólag a fizikai tárgyakra fókuszál, míg a minimalista szélesebb spektrumot néz és az élményekre, a kapcsolatokra, a boldog életre helyezi a hangsúlyt. A minimalizmus segít abban, hogy beazonosíthassuk a számunkra legfontosabb, legértékesebb dolgokat, és úgy tudjuk kiküszöbölni a rendetlenséget, hogy csökkentjük a “zajt”, mind fizikailag, mind mentálisan. Egyszerűsítjük az életünket, tehát kevesebb tárggyal is boldogok lehetünk. Ez egy perspektíva váltás, aminek a lényege, hogy a “még több és nagyobb” helyett a fókusz átkerül arra, hogy “van elég”, és nem azon rugózik, hogy mid van vagy mit dobnál ki, hiszen a legfontosabb dolgok az életben nem tárgyakban mérendők.
Szerintem a jövőben még párszor el fogom mondani itt a blogon, hogy nem az a fontos, hány darab könyved van otthon a polcon, hanem az, hogy milyenek 🙂