Egy kicsit vizsgáljuk meg önmagunkat és a ruhavásárlási szokásainkat. Nemrég arról kérdeztelek titeket az Instagramon, hogy milyen esetben vásároltok új ruhát magatoknak. A többség azt állította, hogy akkor vesz, mikor az előző már használhatatlan. Biztosan? Vagy szeretünk kicsit hazudni magunknak és a kellemes vásárlási élmény reményében hamarabb használhatatlannak nyilvánítunk egy-egy ruhadarabot?
Rengeteg gondolat kavarog bennem a csomagolásmentes bolttal kapcsolatban. Ez az út a széles körben elterjedt tudatos vásárláshoz vagy amolyan úri mulatozás? Aki olvassa majd ezt a bejegyzést, megtapsolja, hogy ilyen is van és azt kívánja, legyen még több, vagy jönnek majd a kommentek, hogy erre se idejük, se pénzük nincsen? Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor azt mondom, ha nem éppen a közelemben lenne a Ligeti Bolt, akkor nem biztos, hogy be tudnám építeni a rendszeres vásárlási menetembe, de majd kiugrottam a bőrömből, amikor anno megtudtam, hogy Újlipótvárosban nyit újra. Igen, visszaszámoltam a napokat, hogy mikor jöhetek már ide.
A pazarlás ideje lejárt, a Földet feléltük. Ezt most már nem csak tudósok bizonyították, hanem a bőrünkön érezhetjük, és talán már túl késő, de tennünk kell a környezetünkért, az átlagember legapróbb szokásaitól kezdve a vezető cégeken át országos szintekig. A gazdasági érdekektől vezérelt politikába kevés beleszólásunk van, de mit tehetünk azért, hogy kevesebbet pazaroljunk a hétköznapokban? Például azt, hogy műanyag zacskók és előre csomagolt alapanyagok helyett kimért árut vásárolsz saját, újra és újra felhasználható zsákokban, üvegekben. Annyit, amennyire épp szükséged van, hogy a felesleg ne a kukában landoljon.
Engem rendkívül feltölt pozitív energiával, amikor a Ligeti Boltban vásárolok, szinte kikapcsol az a világ, ami itt fogad. Belépek és nyugodtan átgondolhatom, miből mennyire van szükségem, mit szeretnék készíteni, mit szeretnék megkóstolni, kipróbálni. Érzem az alapanyagok illatát, közvetlenül látom az állagát, színét és közben tudom, hogy a legjobb minőséggel van dolgom. A lemért áru nem egy sorozatgyártott nejlonzacskóba kerül, hanem a saját zsákjaimba és máris van egyfajta kapocs köztem és az étel között. 
A bolt hátsó felében egy picike kávézó kapott helyet, itt beszélgettem Sipos Melindával a csomagolásmentes bolt megálmodójával, aki első üzletét Piliscsabán nyitotta meg. A város kicsinek bizonyult, ezért néhány hónappal ezelőtt Budapesten nyitotta újra a boltot.
Miért éppen ezen a környéken nyitottad újra a Ligeti Boltot?
Melinda: Ez a véletlen műve. Arra gondoltam, hogy Budapesten is nyitnék egy boltot, álmodoztam arról, hol lehetne. Egy barátnőmnek Újlipótvárosban van lakása és ő mondta, hogy tud itt egy üzletet. Ahogy kimondta, tudtam, hogy ez tökéletes helyszín lenne, mert közlekedési csomópontban van, de mégis eldugottabb. Ez nem egy olyan bolt, amit a körútra kell kitenni, ide teljesen tudatosan jönnek be az emberek.
Nem jártam az előző boltban. Az mennyire hasonlított erre?
Melinda: Ugyanez volt a berendezés, de kisebb volt a tér és fel kellett menni az emeletre a kávézóhoz.
A kávézó egyébként mennyire tölt be központi szerepet? Én általában inkább boltként találkozom a hellyel, kicsit másodlagosnak érzem, hogy kávézó is. Te hogy tekintesz rá?
Melinda: Hasonlóan, ezt a másodlagos jelleget szeretném megtartani. A boltba szeretném behívni az embereket, arra szeretném a figyelmet helyezni, a kávézó inkább egy plusz, ha valaki bejön vásárolni, akkor le tud ülni akár egy kávéra vagy sütire.
Most már viszonylag sok idő telt el az újranyitás óta. Gondolom a megnyitásnál volt egy fellendülés, amikor sokan először jönnek el ide a hír hallatán, viszont mennyire lett belőlük visszajáró vásárló? Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
Melinda: Szerintem ahhoz képest elég jól indultunk, hogy gyakorlatilag nem hirdettük magunkat sehol. Csak a környezettudatos emberek körében terjedt a hírünk. Az elejétől kezdve jobb forgalmunk volt, mint Piliscsabán nyolc hónap után. A nyártól féltem egy kicsit, mert korábban nagy visszaesés volt ilyenkor, itt viszont folyamatosan növekszik a vásárlók száma. Szerintem nagyon sok visszajáró vásárlónk lett.
Ők milyen gyakran jönnek vissza? Itt főleg tartós termékeket lehet találni, magokat, tésztákat…
Melinda: Változó. Vannak, akik minden nap bejönnek és vannak, akik havonta egyszer.
Én akkor járok vásárolni, ha tudom, mit szeretnék készíteni és csak az ahhoz szükséges dolgokat veszem meg. Sajnos az előre csomagolt alapanyagoknál gyakran futok bele abba, hogy a főzés utáni maradék megromlik, mire újra felhasználnám. Mi a tapasztalat, nálatok inkább egy-egy főzéshez elegendő mennyiséget vásárolnak vagy többet?
Melinda: Ez is változó, mert aki nagyon tudatos, az mindig csak annyit vesz, amennyire éppen szüksége van. Ugyanakkor olyanok is vannak, akiknek megtetszik valami és abból bevásárolnak nagyobb mennyiséget. Öröm látni, hogy általában tudatosan és felkészülten jönnek az emberek, hozzák a saját vászonzsákjukat a vásárláshoz.
Nekem nagyon tetszik a bolt koncepciója, az üzenete és örülök, hogy van ilyen, főleg mivel nem nagyon van hasonló Budapesten. Szerinted ennek mi az oka?
Melinda: Úgy látom, néhány éve ért csak el Európába az a hullám, hogy ilyen üzletek nyíljanak. Nálunk most kezdenek nyitottak lenni rá az emberek és a vállalkozók. Sokan keresnek meg azzal, hogy hasonló üzletet szeretnének nyitni és adjak tanácsot, de nem egyszerű belevágni. Sok a beruházási költség és félnek a kis bolt megnyitásától a nagyok tőszomszédságában.
Igen, mert vásárlói szemmel nézve, valóban nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy bizonyos élelmiszert csomagolásmentesen vegyen meg az ember, miközben másért pedig beszalad munka utána Lidle-be vagy a Sparba. Gyorsabb és kényelmesebb ott lekapni a lencsét meg a tésztát a polcról…
Melinda: Mindenképpen nagyon tudatosnak kell lennie az embernek ehhez, és szerintem idő mire rááll arra, hogy külön, csomagolásmentesen vásároljon.
Talán pont emiatt van az, hogy mostanában sok kritikát olvastam arról, miszerint a zero waste, vegán, bio stb. csupán amolyan divathullám. Egyes vélemények szerint ez inkább a közép-, és felsőbb osztályok hóbortja. Ők azok, akik megtehetik idő és pénz alapján.
Melinda: Ha ez divat, akkor legyen divat, mert ez egy tök jó divat. Szerintem aki így vásárol, az sokkal kevesebb felesleges dolgot vásárol és ezáltal nem költ többet. Csomó felesleges dolgot vesznek meg az emberek, amikre rengeteg pénzt elköltenek. Biztosan nem kerül többe, ha annyit veszel nálunk, amennyi kell, főleg, hogy ezek nem készételek, hanem alapanyagok.
Mit gondolsz arról, hogy mekkora hatása lehet a környezetre annak, ha így vásárol az ember? A műanyag szívószálak bevonásánál lehetett arról olvasni, hogy nagyon jó dolog, ha nem használunk szívószálat, de nem ez az igazi probléma és nem ez a megoldás a Föld megóvására.
Melinda: Biztosan, de ez is egy lépés. Nem megoldás, de valamerre el kell indulni és ezt sok ember nem érti, vagy nem is érdekli őket. Ha elkezd érdekelni az, hogyan tehetsz valamit a környezetért, magával vonja az újabb és újabb lépéseket.
Erre mondom azt, hogy már azért is megéri, mert jobb érzés: nem szennyezted a környezetet eldobható zacskókkal, csomagolásokkal, ugyanakkor jobb hangulatot ad a bevásárlásnak, sőt a konyhádnak is. Akkor pedig miért ne?!
Melinda: Igen, és túl is mutat ezen. Sokan fennakadnak azon, hogy én is csomagolásban kapom az árut, nagy kiszerelésben és azt számolgatják, hogy akkor most mennyi is az a csomagoló anyag, milyen volt annak az előállítása, szállítása… Ez nem csak erről szól, az is egy fontos szempont, hogy mindenki annyit vegyen, amennyire szüksége van és így az élelmiszerpazarlás is csökkenthető. Plusz ezzel támogatjuk a hazai termelőket, akár a divatban, ha azt mondjuk, hogy nem veszünk ruhát fast fashion boltban.
Tudom, hogy nagyon környezettudatosan élsz. Van olyan dolog, amit mégsem tudtál lecserélni?
Melinda: Az elektromos fogkefémet nem adom 🙂 Persze ez nem azt jelenti, hogy minden mást lecseréltem, nem biztos, hogy élen járok a zero waste terén.
Mennyire van ez jelen az életedben?
Melinda: Mindenképp jelen van, de küzdök a családtagokkal és tényleg vannak dolgok, amik nem lecserélhetők másra. Ha más nem, akkor a legos doboz, mert az is műanyag 🙂
Mindent nem lehet.
Melinda: Talán ha valaki egyedül él…
Az sokat könnyíthet a dolgon 🙂
Melinda: Én tényleg irigylem őket. Annyira szeretnék egy ilyen letisztult otthont, ahol minden természetes.
Én is! Az irány jó. Mesélj, milyen újdonságokkal készülsz mostanában a boltban?
Melinda: Nemsokára tovább bővül a paletta, mert lesznek textil kendők, pamut arclemosó korongok, mosható intim betét, sőt saját lisztünk is. Lesz egy malmunk itt és ha valaki kér mondjuk hajdina lisztet, akkor azt frissen fogjuk őrölni.
Ha kedvet kaptál és szívesen elnéznél a Ligeti Boltba, akkor vigyél magaddal vászonzsákot, esetleg üvegeket, de ha nincsen, akkor a boltban is megvásárolhatod őket. Ott először lemérik ezeket, majd pakolhatod is bele, amire szükséged van.
Ligeti Bolt weboldala
Ligeti Bolt a Facebookon
1132 Kresz Géza utca 21.
Mindegy, hogy vásárlásmentes hónapra, negyedévre vagy évre készülsz, mindegyikre tudatosan rá kell hangolódni, különben gyors kudarc lehet a vége. Nemrég beszámoltam nektek a blogon arról, milyen élmény volt vásárlásmentes hónapot tartani, ami után sokan írtátok, hogy ti is erre készültök. Én több mint egy hónapig terveztem, hogy milyen szabályokat kell majd betartanom, átgondoltam, hogy milyen nehézségek lehetnek majd közben és arra összpontosítottam, hogy mi a célom mindezzel.
Bár a napsütés és a tavasz beköszöntével már szinte nehéz visszaemlékeznem arra, hogyan telt az év eleje, azért összegyűjtöttem, hogy mi az a 7 lépés, amit érdemes megtenned, mielőtt belevágsz a vásárlásmentes időszakba!
Első lépésként tisztában kell lenned azzal, hogy mi található jelenleg az otthonodban. Ez nem memória játék, lehet, hogy azt gondolod, pontosan tudod milyen ruháid vannak, de hidd el, biztos fog meglepetés érni, ha kipakolod a szekrényt 🙂 Helyiségről helyiségre haladj végig a dolgokon és máris látni fogod, hogy miből van otthon sok. Például gyakori, hogy a fürdőszobában előkerül 2-3 tusfürdő a szekrényből, vagy néhány elfeledett bögre a konyhából. Ugyanakkor az is biztos, hogy van pár olyan dolog, ami már első ránézésre is feleslegesen foglalja a helyet. A rendezettség kedvéért, ezeknek keress új gazdát vagy dobd ki!
Ha már tudod, hogy mid van, akkor azt is gondold át, hogy adott idő alatt miket kell majd mindenképp megvenned, mik azok, amikről mindenképp le akarsz mondani és mik azok, amik elbírálás tárgyát képezik. Az én tiltólistám például így nézett ki:
Azonnal iratkozz le a hírlevelekről, amik újabb és újabb akciókkal csábítanak! Nagyon nehéz lenne úgy diétázni, hogy közben minden nap eléd raknak egy szelet süteményt. Ugyanez igaz a vásárlásra is. Ugyanez igaz a plázákra és bevásárló központokra is. Én elkövettem azt a hibát, hogy megszokásból igent mondtam arra, hogy menjünk IKEA-ba és utána esett le, hogy nem vehetek semmit. Hát elég nehéz volt megállni, bár utána jó érzés volt üres kézzel távozni 🙂 Úgyhogy ha lehet, te se most kísérd el az egyik barátnődet tavaszi gardróbmegújításra 🙂
Az egyik legjobb motiváció, ha előre kitalálod, hogy a megspórolt pénzzel mihez kezdesz majd. Az ugyanis biztosan lesz.
Amikor ebbe belevágtam, már jó előre megírtam a blogon, hogy februárban nem vásárolok semmit. Nem is csak azért, hogy tartalom legyen, hanem azért is, hogy ne legyen visszaút, ne találjak kibúvót és időközben ne gondolhassam meg magam. Ha mindenki tudja a környezetemben, akkor nem fog senki akaratlanul vásárlásra csábítani és ha időközben elgyengülnék, akkor visszatartana a tudat, hogy ez nem az én titkom volt.
Nem vagyok tisztában a vásárlási szokásaiddal, viszont elképzelhető, hogy lesz olyan nap, amikor ott állsz majd azzal a kérdéssel, hogy mihez kezdj az időddel? Normál esetben elmennél vásárolni, de most valami mást kell csinálni, mégpedig olyan dolgot, ami ingyenes (vagy csak kevés pénzbe kerül pl egy belépőjegybe). Könnyebb most, amikor itt a tavasz, menj el sportolni, sétálni, nézzétek meg az állatokat a Margitszigeten vagy turistáskodjatok a Várban.
Ez egy fontos lépés, még akkor is, ha a végére hagytam. Gondolatban fel kell készülni arra, hogy mi van akkor, ha valamit azonnal megvennél. Ha valaki sokat internetezik, használja a közösségi médiát, bele fog futni valamibe, amit az online vásárlásnak hála pár kattintással megvenne. Én nyitottam egy üres lapot, ráírtam, hogy Megvenném, és ide kezdtem el gyűjteni azokat a dolgokat, amik majdnem elcsábítottak. Felírtam őket, majd amikor pár nappal később visszanéztem, rájöttem, hogy már egyik se tűnik fontosnak és szépen sorban minden tételt kihúztam a listáról.
Ha téged is foglalkoztat a tárgyakhoz fűződő viszonyunk, a minimalizmus és az egyszerűbb, tudatos életmód, akkor ott a helyed a júniusi Simplicity Fesztiválon! Sok, a témában jártas előadó mellett én is tartok majd egy előadást, amire szeretettel várlak!
Ha nem eszel édességet, egy idő után már nem is gondolsz a süteményekre. Valami ilyesmit érzek a vásárlással kapcsolatban is.
Az elmúlt hónapjaimat az impulzív döntések jellemzik, igaz ez a vásárlásokra is. Azon kaptam magam, hogy többször vettem meg valamit hirtelen döntéstől vezérelve, mint szerettem volna. Ezek csupán apróságok, amik azonban összeadódva anyagilag is sokat tettek ki, de hogy mennyire, arra csak most jöttem rá… Talán olvastátok a blogon, hogy februárban vásárlásmentes hónapot tartottam, ami nem azt jelenti, hogy nem tettem be a lábam semmilyen üzletbe, hiszen ételt, pelenkát és ehhez hasonló dolgokat most is vennem kellett. Ugyanakkor az olyan tételek, mint a ruha, a kozmetikum, smink, könyv, lakberendezési tárgyak, játékok mind tiltólistára kerültek.
Jön a tavasz és szerettem volna tiszta fejjel belevetni magam, anélkül, hogy a tárgyak körül forognának a gondolataim. Kíváncsi voltam, hogy mi van akkor, ha teljesen elvetem a vásárlás lehetőségét és miként élem a mindennapjaimat a fogyasztói társadalom passzív tagjaként.
Sokkal kevesebbre van szükségem, mint az elején hittem
Amikor belevágtam a vásárlásmentes hónapba, nyitottam egy kis papírlapot azzal a felirattal, hogy Venni. Ide kezdtem el felírni azokat a dolgokat, amiket szeretnék majd megvenni, de most nem lehet. 4 tétel került rá. Aztán pár nappal később újraolvastam őket és szép sorban mind a négyet kihúztam, mert kis idő elteltével már nem is tűntek olyan fontosnak. Érdekes, hogy ezután már nem bővült a lista.
Egyértelműen rájöttem arra, hogy sokkal kevesebbre van szükségem, mint ahogy azt korábban gondoltam. Pedig eddig is nagyon odafigyeltem arra, hogy mit hozok be az otthonomba, mennyit és mit fogyasztok, mégis sok dolog átbújt a rostán.
Az ember gyakran meg tudja magyarázni magának, hogy épp miért van szüksége arra az adott dologra: megérdemlem! Ismerős érv? Ma rossz napom volt, igazán belefér egy új arckrém, a régi úgyis béna. Vagy ma jó napom volt, annyira ügyes voltam, hogy igazán megjutalmazhatom magam egy új pulcsival, amúgy is csak három van. Meg táskából is kell egy olyan, ami illik az új pulcsihoz… Amint megvan a magyarázat a vásárlásra, máris validáltuk annak helyességét és továbblépünk rajta.
Egyszer írtam itt a blogon arról, hogy manapság nem értékeljük eléggé a tárgyainkat, minden hamar eldobható, lecserélhető. Pedig ha jobban odafigyelünk a valódi igényeinkre és azokat olyan tárgyakkal elégítjük ki, amik szerethetőek, minőségiek, akkor egyből időtállóak is és megkíméljük magunkat a felesleges vásárlásoktól.
A vásárlás nem szórakoztató program
Itt említeném meg, hogy egyszer kivételt kellett tennem: bár nem akartam ruhát venni, de rákényszerültem. Két farmernadrágot hordok a hétköznapokban és abból az egyik épp most adta fel a harcot. Ez már a hónap végén történt és addigra annyira távol került tőlem a vásárlás, mint tevékenység, hogy úgy mentem be a Zarába, mint akinek a fogát húzzák. Szerintem rekord gyorsasággal kapkodtam fel az asztalokról 3-4 nadrágot, felpróbáltam őket, az egyik nem volt olyan rossz, mint a többi, úgyhogy azzal igyekeztem a kasszához és fizetés után, már el is hagytam a boltot.
Ne értsetek félre, most sem mondom azt, hogy nem jelent jó programot elmenni olykor az IKEA-ba. Ez sem fekete vagy fehér, viszont a vásárlás inkább valami olyan dolog, amire szükség van és nem olyan, amitől jobb lesz a kedvem. Ettől még lehet örömteli, én sem utálom, csupán el tudok képzelni jobb programot is, ha épp unatkozom.
Több szabadság, több félretett pénz = több személyes élmény
A legjobb az, hogy kikerültem a fogyasztói társadalom hatása alól és ez nagyon felszabadító. Ez alatt a négy hét alatt nem olvastam hírleveleket, nem tudom, hogy milyen akciók voltak, nem mozgatott meg egy újabb kollekció gondolata, sem az, hogy ki mit vásárolt az Instagramja szerint. Az igazi szabadság abban áll, hogy a döntés az én kezemben van. Mivel nem vehettem semmit, nem érdekelt semmilyen marketing szöveg, reklám, plakát vagy akármi. Nyilván fogok még vásárolni, de teljesen a saját igényeim alapján választok. Bár volt olyan, amikor szomorúan konstatáltam, hogy ezt vagy azt most nem vehetek meg, de összességében ez a hónap nem nehézség volt, hanem rendkívül üdítő és frissítő!
Ami nagyon meglepett, ahogy számolgattam, rengeteg pénzt spóroltam. Ugyan ennek a spórolt pénznek meg lett a helye, nem áll a bankszámlámon, mégis lelkesítő, hogy ezek szerint van még honnan lecsípni és a fontos dolgokra gyűjteni.
Nem számítottam ilyen jellegű változásra, de a nem-vásárlás kihatott az étkezési szokásaimra is. Korábban sokszor rendeltem házhoz az ebédet, mert nem volt kedvem felállni munka közben és elmenni vásárolni. Most azonban igényem támadt arra, hogy olcsóbban megússzam ezeket az ebédeket és találtam néhány olyan alternatívát, amivel ez kivitelezhető. Egyrészt felfedeztem a Lehel piacon Leveses Tomit, ahol egész olcsón nagyon finom ebédet tudok venni, másrészt sokszor beérem valami könnyed, egyszerű fogással, amit gyorsan el tudok készíteni itthon.
Hogyan tovább?
Két napja vége a vásárlásmentes hónapnak és még nem vettem semmit. Tehát a hatás kitart, sőt, annyira jól éreztem magam, hogy azon gondolkozom, megcsinálom a vásárlásmentes évet. Elég nagy falat lenne, de szeretem a kihívásokat 🙂 Erre inspirál a könyv is, amit most olvasok. The year of less a címe és részben erről osztja meg tapasztalatait Cait Flandairs, akinek a blogját amúgy is érdemes követni, ha érdekel benneteket az ilyen téma. Szóval ezen még gondolkozom, de addig is keveset és megfontoltan vásárolok, a felszabadult időt és energiát pedig inkább valódi élményekre fordítom.
Az elmúlt hónapokban többször is azon kaptam magam, hogy impulzív vásárlást csináltam, vagy csak nagyon nehezen beszéltem le magam róla, hogy megvegyek valamit. Ilyenkor otthagyom az adott dolgot a boltban és várok 1-2 napot, hogy kitisztuljon a fejem és rájöjjek, valóban szükségem van-e rá. Hozzáteszem, online ezt nehezebb ezt megcsinálni, egyik gyengeségem a hirtelen lelkesedésből elkövetett internetes vásárlás, legutóbb például vettem egy teás kannát, amire bár szükség van, de nem volt létszükséglet, mert általában csak egy bögrényi adagot készítek. Ja és vettem 2 könyvet. Ööö hármat, az egyik még úton van…
Persze ezektől nem dőlt össze a világ, sem a családi kassza, de azért úgy érzem, hogy most kell megálljt parancsolnom magamnak és átgondolni, hogy mire is van igazán szükségem. Ahelyett, hogy újabb és újabb vásárlásokat csinálok, szeretném tisztán látni, hogy mi mindenünk van itthon: mi az, ami elfogyott, mi az, ami nem is volt és mi az, ami van, de szükségtelen. Úgyhogy kihívás elé állítom magam, és februárban nem vásárolok semmit!
Ezt ne úgy értsétek, hogy nem veszek ételt egész hónapban, a gyereknek nem lesz pelenkája és ha elfogy a mosószer, akkor a férjemet küldöm el a boltba, mert én nem vehetem meg 🙂 Ezek alapvető felszerelésnek számítanak egy család életében.
Íme a tiltólista, ezeket nem vehetek februárban:
A lista alapján egyszerre tűnik ez a kihívás nagyon nehéznek és rendkívül könnyűnek. Könnyű, mert miközben írtam az egyes pontokat, arra gondoltam: Oké, ilyenem van itthon épp elég. Aztán a következő gondolat: Juj, de épp mostanában akartam venni egy bakancsot. Meg egy turmixot. És párologtatót.
Egyébként az úgynevezett shopping ban nem az én találmányom, világszerte csinálják, sőt felmérés is készült az eredményességéről. Ez alapján első sorban azért kezdenek bele az emberek, hogy tudatosabb vásárlóvá váljanak vagy szimplán spórolni szeretnének. A dobogó harmadik fokán szerepel a jelenlegi tárgyaink élvezete, majd pedig az, hogy megtörjék a rossz költekezési szokásokat.
Szóval izgalmas hetek elé nézek, még én sem tudom, hogy miként fog ez működni, de beszámolok róla itt a blogon!
Mostanában elbúcsúztam több olyan tárgytól is, amit valaha lelkesen megvettem, de végül egyszerűen nem szerettem meg igazán, ezért egy idő után nem használtam. Mondok egy egyszerű példát: két éve vettem egy márványmintás tálcát a H&M Home-ban. Olcsó volt és arra gondoltam, hogy biztos jó lesz valamire, jól fog mutatni meg amúgy is divatos ez a minta. Azóta állt az egyik konyhaszekrényben, míg nemrég új gazdát nem találtam neki. Miért nem használtam soha és váltam meg tőle könnyedén? Úgy tudnám megfogalmazni, hogy hiányzott belőle a lélek. Valójában semmi nem volt benne, ami rám utalt volna.
Túl gyorsan és rosszul döntöttem, rossz impulzusok alapján. Egyre inkább kezdek eltávolodni a tömeggyártmányú holmiktól, főleg ha olyan dologról van szó, amit évekig szeretnék használni.
Ahogy ezen gondolkoztam, eszembe jutott a Cait Flandars oldalán megjelent tavaly nyári cikk, amit akkor nagyon érdekesnek találtam. A szerző azzal a felvetéssel kezd, hogy a társadalmunk értékrendje felborult a könnyen elérhető, de felesleges vagyontárgyak eredményeképp. Túl materialisták vagyunk, ugyanakkor nem vagyunk eléggé materialisták a szó valódi értelmében. Máshogy mondva, nem materialisták vagyunk, hanem fogyasztók és ez nem ugyanaz. Gyakran halljuk, hogy a nyugati társadalmak emberei túl sokat foglalkoznak a tárgyaikkal, a vagyonukkal, miközben elhanyagolják például a lélek ápolását, nem értékelik a kapcsolataikat és így tovább. Azonban a helyzet az, hogy nem a tárgyainkra helyezünk túl nagy hangsúlyt, hanem a fogyasztásra és a vásárlásra. Ha a tárgyakon lenne a hangsúly, akkor mindenkinél csak szépen kidolgozott, minőségi, használható és szerethető dolgok lennének otthon.
A többség már nem nagyon foglalkozik a minőséggel, sokkal inkább az ár és a gyors elérhetőség a meghatározó, no meg a márka. A cikk írója felveti, hogy a szupermarketek gyümölcsei zöldek, a polcon sorakozó kávét egy éve pörkölték és minden műanyagból készül. Szeretünk vásárolni, de nem szeretjük a tárgyakat. Ha igazán szeretnénk a tárgyainkat, akkor kevesebb lenne, de jobb.
Erre jutottam én is, amikor a tömeggyártmányban készült, nagyáruházi bögrék helyett nemrég inkább egy kisebb bolt régi (antik) porcelánjait választottam. Ráadásul még olcsóbb is volt és minden alkalommal, amikor meglátom őket, örömmel nézek rájuk. (Ugyanakkor itt megjegyezném, hogy nem tudok mindent ez alapján mérlegelni, az új kanapénk például valószínűleg az IKEA-ból lesz, mert az felel meg a pénztárcánknak.)
3 hiba, amit elkövethetsz vásárlásnál:
Általában a fenti három hiba okozza azt, hogy olyan tárgyakat veszünk meg, amiket aztán nem használunk és nem szeretünk: azonnal akarunk valamit, a reklámok/a trendek alapján és a minőség helyett inkább csak az árat vesszük figyelembe. Olyan rengeteg választási lehetőségünk van, hogy gyakran már az információmennyiség gondolatától is megfájdul a fejünk, ezért inkább körbe sem nézünk.
Tipikus “felhalmozó helyiség” egy otthonban a konyha, ahol rengeteg ugyanazt a funkciót ellátó tárgy szokott összegyűlni az évek során. Nálad hány olyan dolog lapul a konyhaszekrényben, amit sosem használsz? Létezik #kacatmentesotthon? Ennek a hashtagnek szeretnék értelmet adni a következő néhány hónapban itt a blogon, figyeljétek! 😉
fotók: Unsplash.com