Nem véletlenül váltak divatossá Instagramon a növényekkel telepakolt otthonok fotói, ugyanis nagyon jól feldobják a legegyszerűbben berendezett teret is. Nálunk például teljesen megváltozott a szoba hangulata, amióta a sarokból egy látványosabb helyre tettem át a falábakon álló kőkaspót. Az elhelyezést alapvetően az otthon adottságaihoz kell igazítani, és persze a növények igényeihez, de mutatok néhány tippet ahhoz, milyen lehetőségek vannak, ha szeretnénk dekoratívan elhelyezni őket.
Talán sokan tudjátok, hogy 6 évvel ezelőtt a lakberendezés iránti érdeklődésem hívta életre a blogot. Imádtam a skandináv designt, állandóan az új kollekciókat bújtam és betéve tudtam az összes márka termékeit. A lakást igyekeztem mindig az évszaknak megfelelően újabb és újabb köntösbe öltöztetni. Nem volt nehéz, hiszen a fast fashion-höz hasonlóan a fast homedecor is elérhető, az online rendelésekről pedig már nem is beszélve… Egy új váza, egy új gyertyatartó, egy új párna mindig meghozta az instant örömet, nagyjából egy napra…
Hosszasan mérlegeltem, hogy mihez kéne kezdeni az igencsak lepukkadt konyhánkkal. Végül a csempék lefestése mellett döntöttem, amitől eleinte nagyon féltem, de ezt tényleg nem lehet elrontani! Én eléggé kétbalkezes vagyok az ilyen dolgokkal, de a végeredményt -minden kisebb hibájával együtt- imádom!
Nálunk adott egy keskeny, ablaktalan pici konyha, amit úgy ahogy volt, mindig utáltam. Túl zárt, nagyon hamar meleg lesz benne és főzés közben nem látom, hogy mi történik a lakásban a hátam mögött. Éppen ezért nem is vagyok itt túl sokat, és a felújítására se szerettem volna soha nagyobb összeget szánni.
Ezenkívül adott volt egy eléggé furcsa kőműves munka, ami során a konyhapultot körbeölelő fehér csempesort valaki kétszer is kibővítette és utólag folytatta. Ennek következtében az egyik oldalon láthatóan el vannak csúszva a szintek és a kiegészítést nem sikerült pontosan odaillesztenie, viszont ami ennél is rosszabb, hogy később egy teljesen már típusú csempével folytatták a munkát. Ráadásként néhol már hiányzik a fuga, máshol viszont a rossz munkát fokozva teljesen a csempékre van kenődve. Szóval egyenetlen, rossz minőségű az egész.
Aztán nemrég elszakadt nálam a cérna, és eldöntöttem, hogy valamit lépni kell, mert nagyban rontja az otthonnal kapcsolatos érzéseimet az, hogy lehangolónak tartom ennek a helyiségnek a látványát. Arról nem beszélve, hogy másoknak se szívesen mutogatom… A csempefestésben az a nagyszerű, hogy 1-2 nap alatt el lehet vele készülni, nem jár nagyobb koszt vagy port jelentő munkával, sőt még a szagok se voltak vészesek. Ráadásul tényleg bárki meg tudja csinálni magának, nem kell hozzá szakembert hívni.
Nemrég a Greenway Design bloggerétől, Ilditől kaptam néhány tippet a csempefestéshez, amiről korábban itt írt. Elmentem az általa ajánlott festékboltba, ahol láthatóan nem először találkoztak lelkes csempefestőkkel és az eladó nagyon kedvesen körbejárta velem a témát. (Nem úgy, mint korábban egy másik boltban, ahol közölték velem, hogy ne csináljak ilyet és amúgy is szerinte az drágább, mint újracsempézni…) Elmondtam, hogy csak néhány, 2-3 évre szeretném megszépíteni a konyhát, tehát nem szempont, hogy 10 év múlva is tartós legyen.
Eszerint ajánlott egy alapozót (HARZO T-16), mert ez költséghatékony, vízbázisú festék, aminek nincsen szaga és nagyon hamar, pár óra alatt megszárad. A következő réteg egy fehér zománcfesték, én Trinátot választottam a javaslatára. Kellett még egy teddy henger, egy tálca és egy sima ecset. Nagyjából 10 ezer forintból meg is voltunk.
Első lépésként alaposan le kell tisztítani a csempéket, a zsíroldáshoz ecetet használtam. Talán ez tartott a legtovább és ez volt a legfárasztóbb is 🙂 Ezután nekiestem az alapozóval, aminek 3 óra száradási időt adtam és már jöhetett is a festék. Egy rétegben vittem fel, mivel világos csempékről van szó, de lehet máshol 2 rétegben ajánlott. Nálam nehézséget okozott festék közben, hogy a fugázás és a csempék szintje ennyire egyenetlen, mert ezekbe a résekbe nagyon könnyen felgyűlik a festék és csak utólag vettem észre, hogy valahol megindult lefelé egy csepp festék. Ennek ellenére gyorsan megküzdöttem a dologgal és már csak várni kellett egy kicsit. Óvatosan már aznap visszapakoltam a konyhát. Úgy vettem észre, hogy a festék a száradási idő alatt folyamatosan változott és egyre egyenletesebb lett.
Szerintem a képek magukért beszélnek 🙂 Ég és föld a változás. A konyha most világos és üde. A fehér színtől minden sokkal tágasabbnak és letisztultabbnak tűnik. Sajnos azt is kiemelte, hogy a falra mennyire ráfér már egy festés, úgyhogy ez lesz a következő lépés. Természetesen a csempék most nem olyanok, mintha újra lettek volna rakva, ezt ne is várja senki. Látható, hogy festve vannak, de akárcsak egy téglafalnak, ennek is jól áll.
Már a tisztíthatóságát is teszteltem, természetesen nem jött le a festék a csempéről.
Szerintem ez minden olyan esetben jó megoldás lehet, ha valaki szeretne pénzt spórolni vagy nem akar belevágni egy nagyobb felfordulással járó teljes átalakításba. Az elavult, régi csempéket egy-két nap alatt modernizálni lehet egy egyszerű fehér festéssel. Azt azért be kell vallanom, továbbra is vágyam egy szépen kicsempézett konyha, de ami késik, nem múlik 🙂
Régóta terveztem már a fürdőszoba teljes minimalizálását, tehát azt, hogy megszabadulok a felesleges holmiktól, de a végső lökéshez kellett egy ajándék. Az egyik barátnőm szülinapomra meglepett egy nagy fekete-fehér kosárral, amit azonnal láttam magam előtt az egyik fürdőszobai polcon.
Miután Dávid elaludt, tegnap este belevágtam a szortírozásba. Korábban elkövettem azt a hibát, hogy apró részenként minimalizáltam az ide gyűjtött tárgyakat, például átválogattam a törülközőket és kidobáltam a felesleges kozmetikai termékeket. Így viszont nem igazán jutottam egyről a kettőre a fürdőszoba egészét tekintve.
A legnagyobb gondot a telezsúfolt szekrény és a mosógép tejére halmozott tisztítószerek jelentették. Mindent kipakoltam, mindent kivittem és elkezdtem újra bepakolni átgondoltabban, a szükséges felszerelésre szorítkozva.
A válogatás során ezekre a dolgokra figyeltem:
Korábban már odaadtam másnak a két szennyes tartónkból az egyiket, ami azért volt, hogy Dávid babakorában külön tudjam gyűjteni a ruháit. A törülközők számát lecsökkentettem a minimálisra és a sminkekből is kidobtam azt, ami már lejárt vagy egyszerűen nem használtam (rengeteg körömlakk végezte a kukában). Úgyhogy most picivel kevesebb dolgunk volt, de így is megdöbbentem, hogy mennyi felesleges holmi volt a fürdőszobánkban.
Kis listát írtam arról, hogy miket találtam és mi lett a sorsuk:
Előtte:
Utána:
Miután a holmik egy részét kidobtam, másik részét eltettem másnak vagy átpakoltam a megfelelő helyre, hihetetlen módon megváltozott a fürdőszoba összképe (még egy üres polc is keletkezett). Ezt a fotók nem annyira adják át szerintem, de most minden hasznos benne, minden funkcionális, a látvány pedig letisztultabb. Ráadásul sokkal könnyebb így takarítani, rendet rakni és nyugtatóbb érzés használni. Ennél már csak akkor lenne jobb, ha mindezt egy zárható szerkénybe rejthetném, de ez majd egy másik forduló lesz 🙂
Amerikában igazi divat mostanában aprócska otthonba költözni a többemeletes, hatalmas házak helyett. Leginkább az ennek az oka, hogy az emberek egy része nem szeretne azért eladósodni egy életre, mert a társadalmi elvárások miatt megvett egy nagy házat. Nincs hitel, olcsóbb a fenntartás, ezáltal egy szabadabb, rugalmasabb életet biztosít nekik. Az pedig már csak a beköltözés után derül ki, hogy miként változtatja meg a hétköznapokat és a kapcsolatokat. Jó bulinak tűnik gyerekkel beköltözni egy 20-30 négyzetméteres otthonba, de azért kíváncsi lennék, hogy milyennek tartják egy év múlva.
Mi egy picike, másfél szobás, nagyjából 40 négyzetméteres lakásban élünk. Imádjuk! Ugyanakkor a rengeteg szerethető tulajdonsága mellett ennek is megvannak a hátulütői. Hét év kislakásozás után elmondhatom, hogy ez sem fekete vagy fehér, a legjobb az arany középút.
Egy másfél szobás, picike lakás tökéletesen elég egy vagy két embernek, gyerekkel viszont már kezdjük kevésnek érezni, ráadásul az elrendezése sem a legjobb. Ugyanakkor én egy száz négyzetméteres nagypolgári lakásban nőttem fel, ami gyerekként olykor kifejezetten ijesztő volt. Ha például valami zajt hallottam a folyosóról, féltem kimenni a hosszú és rémisztőnek ható előszobába, hogy megnézzem, mi történik. Ha anyukám a lakás egyik végében lévő konyhában főzött, teljesen el volt különülve tőlünk, akik a nappaliban játszottunk.
Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, ezért mostanában sokat gondolkoztam az igényeinken. És ez a legfontosabb tanácsom, ha lakásvásárlás vagy lakásbérlés előtt állsz: gondold át az igényeidet, a szükségleteidet és csak azért ne vegyél meg egy nagy otthont, mert anyagilag megteheted! Tudd, hol van az elég és akkor boldog leszel az otthonodban. A méreténél egyébként is sokkal fontosabb a hangulata és a stílusa, ami ha téged tükröz, nyert ügyed van.
Miért szeretünk kis lakásban lakni?
Miért nem szeretünk kis lakásban lakni?
Az álmom egy olyan lakás, ahol a konyhán van ablak, a nappali és a konyha egy légtér, Dávidnak van külön szobája és egy kis erkélyre kivihetem a növényeimet. Ez a mi ideális arany középutunk 🙂 És számotokra mekkora az ideális otthon?
Akkor szoktam le a légfrissítők és illatgyertyák vásárlásáról, amikor Dávidot vártam, mert ekkor szembesültem vele, hogy mennyi mesterséges, sőt mérgező anyag lehet ezekben. Néha nehéz volt ellenállnom a csábításnak, mert nagyon szépek tudnak ezek lenni, de szerencsére van más alternatíva is, például a Greenway Design 100% növényi és természetes alapanyagokból készülő gyertyái.
Nemrég rendeltem egy könyvet, aminek az a címe, hogy Smart Mom’s Guide to Essential Oils és jobban beleástam magam az illóolajok világába. Ez a könyv rengeteg felhasználási módot mutat be a takarítástól kezdve a gyógyításon át az otthon kellemes illatosításáig, nagyon hasznos kézikönyv.
Az otthon illata nagyon meghatározó a számomra, ezeket bármikor fel tudja idézni az ember. Például egy utazás után hazaérkezve, már a folyosón megcsap a ház ismerős illata és azonnal otthonosan érzem magam. Ugyanez a helyzet a lakással is. De nem csak egyetlen illatról van szó. Van, ami inkább nyugtat, másik feltölt, de olyan is akad, ami fokozza az étvágyat vagy segít a koncentrációban. Most néhány olyan légfrissítő elkészítéséhez szeretnék ötletet adni, ami nekem bevált.
Ami kell hozzá:
Miért van szükség a vodkára?
Nem hangulatfokozóként tartok a konyhában egy kis üveg vodkát, hanem azért, mert egy kis alkohol segít a víznek és az olajnak abban, hogy elkeveredjen. Szétoszlatja az olajat és segít az illatnak jobban eloszlani a levegőben. Persze ettől függetlenül ugyanúgy fel kell rázni picit a keveréket fújás előtt.
Pihentető hálószoba
Leginkább a levendula illat illik ide, én néha vanília oldattal keverem, így picit édesebb az illata. A vizet és a vodkát összekeverem, majd attól függően, hogy milyen a kedvem és mennyire vágyom erőteljes illatra, néhány csepp illóolajat teszek bele. Nagyon nyugtató.
Pezsgő konyha
A konyhában szeretem a friss, energikus illatokat, amik tisztaságot árasztanak. Erre a legjobb a citrom és az édes narancs keveréke. Tehettek még hozzá rozmaringot és levendulát is.
Friss fürdőszoba
A fürdőszobában azt szeretem, ha minden frissességet áraszt. A fahéj, a szegfűszeg és a teafa olaj mind természetes antibakteriális hatású.
Hatékony dolgozószoba
A borsmenta és a rozmaring kombinációja segít az összpontosításban, felturbózza az agyat.
Jó kísérletezést! 🙂
Az már biztos, hogy nem fogom megváltani a világot azzal, hogy csökkentem a háztartásunkban összegyűlő szemét mennyiségét, de sok kicsi, sokra megy alapon valamennyit biztosan számít. Végső soron pedig jobban érzem magam tőle, úgyhogy megéri tudatosan kevesebb zacskót használni és szelektíven gyűjteni a szemetet.
Amint elkezdtem jobban odafigyelni erre, észrevettem, hogy az élet milyen sok területén vagyunk pazarlóak, pedig kisebb változtatások árán már csökkenthető az otthon összegyűlő szemét mennyisége. Igyekszem egyre több és jobb megoldást találni a leghétköznapibb dolgokra is. Vannak, akik egészen profin űzik már ezt, én nagyon kezdő vagyok, de igyekszem tanulni a tapasztaltabbaktól. Ha Titeket is érdekel a téma, akkor első lépésként csatlakozzatok a Háztartásom hulladék nélkül elnevezésű Facebook csoporthoz, nagyon hasznos!
Összegyűjtöttem néhány dolgot, amivel csökkentem a szemét mennyiségét, remélem inspirálóan fog rátok hatni!
Papírpohár helyett saját bambuszpohárban viszem el a kávét. (Már, amikor nem felejtem a mosogatóban.) Korábban nem gondoltam erre, pedig a játszóterezések előtt általában az utam a park melletti kávézóba vezet. Azonban egyszer láttam valakinél, hogy a saját zárható poharában viszi el a kávét és szinte fejbe vágott a felismerés, hogy én is csinálhatnám ezt. Nem állítom, hogy mindenhol lelkendeznek, amikor megkérem őket, hogy inkább a saját poharamba öntsék a kávét, de meg kell találni azokat a fix helyeket, ahol a felszolgálók vannak annyira jó fejek, hogy ezen nem akadnak fenn. Máris eggyel kevesebb dolog végzi a kukában.
Műanyag fólia helyett méhviaszos biotextilbe csomagolom az élelmiszert. Csak nemrég kezdtem el használni a CibiBee csomagolóit, de odavagyok értük! Ugyanúgy használom, mint korábban a fóliát, csak ez utána nem kerül a kukába, hanem tiszta vízzel lemosható és tárolható. Természetes baktériumölő felülete van a méhviasznak köszönhetően, a biotextil pedig GOTS tanúsítvánnyal rendelkezik. Különböző méretekben kapható, amire valóban szükség van, mert kisebb dolgok becsomagolásánál eléggé megszenvedtem a nagy csomagoló hajtogatásával. Nagyjából egy év alatt használódik el, utána komposztálható.
Mindig van nálam textilzsák, ezekkel intézem a bevásárlást. Így nem kell szatyrot kérnem az élelmiszerekhez, sőt ha például ruhát veszek, akkor is csak ritkán fogadom el hozzá zacskót. Általában van nálam babakocsi vagy egy nagyobb táska, amiben remekül elfér a vásárolt dolog.
Saját dobozban, tasakban hordom a babaételt. Egyre többször kerül elő nálunk a séták során a KiviBag tasak, ami egy vízálló, kimosható tároló tasak. Nagyon jó szilárd ételek tárolására, még egy pizzaszelet is elfér benne 🙂
Az élelmiszerek tárolását és a szortírozását sikerült felesleges szeméttermelés nélkül megoldanom. Ebben egyrészt a The Sorting bags remek kis vászonzsákjai segítenek, amikkel helyettesíteni tudom a műanyag dobozokat. Sőt akár a bevásárlást is lehet ezekkel intézni, így nem kell műanyag zacskóba pakolni a zöldségeket, ezzel lemérethető, majd otthon könnyedén elrakható. Másrészt van egy CUCC hálós szatyrom, ami szintén megkönnyíti a bevásárlást, helyettesíti a műanyag zacskót, otthon pedig jól szellőznek benne a banánok vagy amit épp beletennétek.
Komposztáló tasakban gyűjtöm az élelmiszermaradékokat. Legnagyobb meglepetésemre, ezt a tasakot az Aldiban találtam. Egy csomagban 20 picike papírtasak van, és 100%-ban újrahasznosított anyagból áll. Azért tartom fontosnak, mert így a szerves hulladék hamarabb el tud bomlani, mint ha műanyag szemeteszsákba zárnám. Az igazán csúcs pedig az lenne, ha a lakásban történő komposztálásra is lenne lehetőségem, de tartok tőle, hogy a helyhiány miatt ez nem fog menni.
Mindezek mellett természetesen külön gyűjtöm a papír- és a műanyaghulladékot. Ti hogyan csökkentitek a háztartásotokban felhalmozódó szemét mennyiségét?
Egy kisebb otthon és kevesebb tárgy nagyobb szabadságot, több szépséget és megtakarítást tartogat az ott élőknek. Erin Boyle a Reading My Tea Leaves blog szerzője, aki olvasóit az egyszerűbb és értékektől vezérelt életre inspirálja. Tavaly jelent meg a Simpe Matters című könyve, amire azonnal lecsaptam.
Megrendeltem, elkezdtem olvasni, aztán félbehagytam majdnem egy évre. Akkor nem volt itt az ideje ennek az olvasmánynak az életemben, Dávid még nagyon kicsi volt, más dolgok foglalkoztattak. Amúgy sem egy könnyed képeskönyvről van szó, tömör olvasmány rengeteg leírással, személyes történettel és saját tapasztalattal.
Nemrég ismét belekezdtem és nagyjából három nap alatt töviről hegyire kiolvastam.
Egy jó könyv nem szűnik meg létezni az elolvasása után, valahogy így vagyok én is ezzel: újra és újra eszembe jutnak gondolatok, ötletek, tapasztalatok belőle, amik aztán hatnak a saját környezetem kialakítására.
A Simple Matters alapvetően az otthonról szól, a lakás rendszerezéséről, de nem olyan konkrét tanító módon, mint például Marie Kondo könyve. Erin elmeséli a költözéseik történetét, azt a folyamatot, ahogy megváltozott a viszonya az őt körülvevő tárgyakhoz és terekhez, majd eljutott az egyszerűbb otthon szépségéhez. Milyen előnyökkel jár az egyszerűsítés? A tapasztalatai alapján sokkal több időt tölt a szeretteivel együtt, több a szabadideje, kiegyensúlyozottabb és szabadabb. Mindezt New Yorkban, ami nem éppen az egyszerű életmód fellegvára.
A könyv elején tippeket kapunk a tárgyaink minimalizálásához, végigveszi, hogy ő miként szortírozta a dolgait, miktől vált meg és miket tartott meg. A fotók gyönyörűek és inspirálóak. Ezután az egyszerűsítés, majd a rendszerezés és a tárolás. Hogyan egyszerűsíthetünk egy igencsak összetett világban? Hogyan álljunk egyáltalán neki például a konyhai felszerelés egyszerűsítéséhez és mire van szüksége egy kisbabának?
Természetesen dekoráció nélkül egy otthon sem lehet igazán otthonos, a szerző a természetes, apró díszeket szereti, mint például a virágok. Alapszabály nála, hogy egy felületen két dekorációs elemnél több nem lehet, az éjjeliszekrényen például a lámpa mellett csak egy váza kap helyet. Minden világos, szellős és letisztult.
Ha már megvan a lakás, akkor jöhet a ruhatár! Remekül összegyűjtötte a minimalista gardrób ismérveit. Megtudhatjuk, hogy milyen színpalettát és anyagokat érdemes választani.
Így haladunk a természetes otthon felé, ahol az i-re a pontot a takarítás, jobban mondva a vegyszermentes tisztítószerek teszik fel. Nagyon jó ötleteket kaptam a tisztítószerek házi előállítására, amúgy is régóta tervezem már, hogy megszabadulok a boltban vásárolt vegyszerektől és természetesebb megoldásokat alkalmazok a takarításnál.
A lényeg, hogy megtaláljuk a boldogságot az otthonunkban, még akkor is, ha az nem tökéletes. Lehet, hogy hiányzik egy csempe a fürdőszoba faláról és nincs rajta ablak, de ettől függetlenül létrehozhatjuk a saját kis boldogságot jelentő terünket.
(Arról sajnos nem tudok, hogy a könyv megjelent volna magyar nyelven, úgyhogy angol nyelvtudók ismét előnyben.)
Nemrég láttam egy minimalista blogger megújult hálószobáját az Instagramon. Nagyon büszke volt rá: fehér falak, fehér, egyszerű ágykeret, rajta fehér ágynemű, mellette fekete szőnyeg. És kész. Rémesen lehangoló látvány volt a számomra, hiszen semmi otthonosság érzet nem jött át a képről. Hol mutatkozik meg az egyénisége? Mit mutat meg a személyiségéből, a szokásaiból, az életéből? Az otthonunk többről szól, mint arról, hogy legyenek meg a szükséges bútoraink.
Valaki azt írta nekem, hogy az otthonom inkább skandináv stílusú és nem minimalista. Elsőre rosszul esett a megjegyzés, aztán arra gondoltam, hogy igen, na és? A nagy kérdés az, hogy nevezheti magát valaki minimalistának, ha az otthona stílusa nem minimalista? Egyáltalán van értelme ragaszkodni a minimalista dekorációs stílushoz?
A minimalizmus egyfajta eszköz, nem az alfája és omegája mindennek. Segít abban, hogy megtaláljuk az otthonunk értékét, ne vesszünk el a tárgyak között és csak olyan dolgokkal vegyük magunkat körbe, amik hasznosak és örömöt okoznak. Abba viszont már nem szólhat bele, hogy milyen színűre fessük a falakat vagy milyen mintájú párnát tehetsz a kanapéra.
A minimalista otthon számomra arról szól, hogy a nekem értéket jelentő tárgyakat meg tudom különböztetni a felesleges cuccoktól, letisztult, harmonikus és nyugodt környezetet tudok kialakítani, ami jó alap a pihenéshez és a családi együttléthez. Ez nem egy lakberendezési stílus, hanem egy életmód. Ne értsetek félre, vannak akik nagyszerűen alkalmazzák a minimalista stílust és jól érzik magukat benne, de ha neked ez nem jön be, akkor se érezd magad bűnösnek. Mindenkinek más az ízlése.
El sem tudnám képzelni magam egy konyhában, ahol minden kocka, semmi sincs a pulton és a szekrényeken még látható fogantyú sincs. Ezzel szemben szeretem a hangulatos, személyiséggel és történettel bíró otthonokat. Imádom a szürke falat, a meleg takarókat és a puha párnákat. Szeretem a hangulatvilágítást, a gömblámpákat, a vágott virágot és a formás fogantyúkat. Bírom a rusztikus kiegészítőket és a skandináv bútorokat. A lakása sokkal többet mond el az emberről, mint akár egy néhány mondatos bemutatkozó. Milyen unalmas is lenne a világ, ha mind ugyanolyan otthonban élnénk!
(A képen látható szója alapú gyertyát pedig a Greenway Design készítette, imádom!)
Valljuk be, első hallásra picit furcsa lehet, hogy valakinek az a munkája, hogy emberek otthonába megy és ott segít rendet rakni. Pedig a hosszútávon megtartható rend kialakításához olykor nem árt szakember segítségét kérni, éppen ezért külföldön gyakran lehet találkozni otthonszervezőkkel. Magyarországon Cserta Alexandra az elsők között kezdett el otthonszervezéssel foglalkozni, így nem hagyhattam ki, hogy egy limonádé mellett kifaggassam a munkájáról. (Ha megtetszett nektek a téma, akkor a közelgő workshopra most kedvezményesen tudtok jelentkezni, részletek a cikk végén).
Mit takar ez pontosan, hogy otthonszervező vagy?
Ha valaki úgy érzi, hogy az otthona túlzsúfolt, rendetlen és nem tudja kézben tartani a dolgokat, akkor segítek átlátni a káoszon és az életmódjához igazítva újraszervezni az otthonát. Én nem igazán követem a KonMari módszert, sem egyéb módszert, mert Magyarországhoz kell igazodni és itt ezek nem mindig életszerűek. A praktikus otthonszervezés a cél, ezért egyelőre kategóriánként haladok végig az ügyfelek otthonán. Ilyenkor minden esetben a ruháknál kezdünk, mert azokat elég gyakran változtatjuk és könnyen megválunk tőlük, tehát jó alap.
Érdekes, hogy én is azzal kezdtem a lakás minimalizálását…
Igen, mert a ruháktól tudunk a legkönnyebben megválni, változik a divat és a testünk, ezért könnyebben valljuk be, hogy ezt vagy azt a ruhát soha nem hordjuk. Az ügyféllel együtt kiválasztjuk, hogy melyik ruhák maradjanak meg és az életstílushoz megfelelően kialakítjuk a környezetet. Természetesen szükség van egy kis önismeretre, mert ha valaki például állandóan elfoglalt, akkor az otthonát ehhez kell igazítania. Én például átlátszó műanyag dobozokba szeretem tárolni a holmimat, de vannak emberek, akiket megőrjít, ha látják a sok holmit és elzárva szeretik tartani. Ez mind-mind személyiségfüggő.
Mi van akkor, ha nem egy ember igényeihez kell igazodni, hanem legalább kettőhöz? Nálunk például az a helyzet, hogy a férjem rendszerezési elvei nem egyeznek meg az enyémekkel. Ha én teszek rendet valahol, akkor ő nem találja semmijét, ha pedig ő pakol át egy szekrényt, akkor én őrülök meg attól, hogy nem így csináltam volna. Hogyan lehet két nem egyforma igényekkel bíró embert közös nevezőre hozni az otthonszervezésben?
Az a leghatékonyabb, ha együtt alkotjuk meg a rendszert. Az első találkozó alkalmával közösen határozzuk meg azt, hogy ki milyen életkörnyezetet szeretne, mik az igények, és ki mennyi időt tölt otthon. A funkcionalitás személyenként eltér és ebben közös nevezőre kell jutni. Ha például leggyakrabban a nő főz a konyhában, akkor ott az ő szemlélete élvez prioritást.
Ezekre a praktikus dolgokra még térjünk vissza, de előbb egy kicsit kíváncsiskodnék még rólad. Mióta foglalkozol ezzel?
A mesterképzés alatt lettem terhes a kisfiammal és nagyon hamar, 10 hónapos korában visszamentem dolgozni egy elég stresszes multi környezetbe értékesítőként. Volt egy jó munkám, szerető családom és mégis azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Télen éppen Marie Kondo könyvét olvastam, a kisfiam játszott a nappaliban, bejött a férjem szlalomozva a földön heverő játékok között, minden tele volt kacatokkal és rádöbbentem, hogy miféle példát mutatunk mi a gyerekünknek. Mindenhol játékok hevertek, rendetlenség volt, úgyhogy úgy éreztem ezen változtatnom kell. Nagyjából 3 hét alatt megcsináltam a lakást. Lefektettük a szabályokat miszerint a játékok csak a gyerekszobában lehetnek, a felületek mindig tiszták lesznek, mindennek meglesz a helye és annyira boldoggá tett a változás, hogy másoknak is elkezdtem erről mesélni. Éreztem, hogy amikor az életemben történt változásokról meséltem valakinek, akkor ő is belelkesedett és így jöttek az első megbízások. Mindig szerettem volna saját vállalkozást, úgyhogy úgy döntöttem, hogy most belevágok, így 2017 elején elkezdtem otthonszervezőként dolgozni.
Sokan gondolják azt, hogy rendet rakni egyedül is tudnak. Mivel nyújtasz többet vagy mást?
Ha belegondolsz, futni is tudunk, mégis sokan vannak, akik edzőt fogadnak. Gyakran tapasztalom, hogy az emberek belelkesednek, elkezdik a rendrakást, aztán abbahagyják és elúsznak vele.
Igen, én ezért haladok lassan az otthonom szervezésével, de már rájöttem, hogy ki kellene jelölnöm egy-egy napot, amikor egyedül vagyok és csak ezzel foglalkozom, mert különben nem lehet előrelépni.
Pontosan. Ráadásul ha van valaki, aki ilyenkor fogja a kezedet és beszámolóval tartozol neki, akkor megcsinálod. Az elszámolási kötelezettség mindenkiben benne van. Másrészről szükség van egy külső szemre, hogy a megfelelő módszerek kiválasztásával hatékonyan végig tudjunk menni az egyes kategóriákon.
Hogy működik a teljes folyamat? Megcsináljátok az egyes kategóriákat, rendet raktok és ott véget ér a munkád?
Nem. Amikor valaki eldönti, hogy rendet rak az életében, az egyszerre lehet külső és belső változás is. Vannak, akik coach-hoz kezdenek járni, aki a belsővel foglalkozik. Én nem coach vagyok, úgyhogy megmondom, hogy mit kell csinálni. A folyamat során a tárgyakhoz való viszony megváltozik, akár egy minimalistánál. A mennyiség helyett a minőségre helyeződik a hangsúly. Másrészt nem engedem el az ügyfelek kezét, mert a fenntartás is nagy kihívás, éppen ezért idővel visszamegyek és lecsekkolom, hogy állnak a dolgok.
Akkor rögtön ki is kérem a véleményed 🙂 Vettem egy kalapot tegnap, csak úgy, mert tetszett és jól esett megvenni. Már van két nyári kalapom és bár hordom a harmadikat is, mégsem volt rá igazán szükségem, ezért kicsit rosszul éreztem magam. Azon gondolkoztam, hogy hol a határ, amikor valamire már azt lehet mondani, hogy túl sok?
Mindenkinél máshol van a határ. Létezik határ, de azt saját magunknak kell kijelölni az életstílusunkhoz mérten. Ha például 10 fürdőruhád van és Kanadában élsz, nem mész nyaralni és nem használod őket, akkor átlépted ezt a bizonyos határt. Vagy ha szinte soha nem sütsz, de rengeteg sütőformád van a konyhaszekrényben. Ilyenkor inkább kérj kölcsön mástól néhány formát, de ne tartogasd otthon őket. Ha van 3 kalapod és mindhárom boldogságot okoz és használod is őket, akkor az teljesen rendben van.
Tudom, hogy mindenki más, de azért tudnál mondani 3 dolgot, ami általánosságban jellemez egy jól szervezett otthont?
Az első, hogy meg kell találni a saját rendszerünket, mindenkinek más jön be. Családilag át kell gondolni, hogy mit szeretnek, mire van igény, milyen az életvitelük. Ezen kívül nagyon fontos, hogy mindennek legyen helye az otthonon belül, mert ellenkező esetben hamar elkezdenek felgyűlni a felesleges kacatok és eluralkodik a rendetlenség. Végül pedig bíráljuk felül, hogy mi az, ami tényleg hasznos és minket szolgál. Csak azért, mert valami ingyen van, például promóciós tollak vagy jegyzettömbök, nem kell hazavinni őket. Apróságok, de nem lesz komfortérzetünk tőle.
Kényes kérdés még a pakolásnál az, ha valaki megválna a felesleges holmitól, hogyan tegye? Nyilván nem dobjuk ki a kukába azt, amit más még tudna használni, de nehéz megtalálni a megfelelő helyeket, ahol ezek leadhatóak. Te hogyan csinálod?
Mindig az ügyfél dönti el, hogy mi az, amit szeretne eladni, miket szeretne eladományozni és mik azok, amiket inkább a kukába dobna. Ha az ügyfelem úgy dönt, hogy megválik olyan tárgyaktól, amik még funkcionálisak, akkor azokat nagy kukás zsákokba gyűjtjük és elhozom őket. Senki sem szereti otthon nézegetni ezeket a zsákokat, úgyhogy elviszem és adományként továbbítom a megfelelő helyre. Megvannak már a bevált kapcsolataim, így ezek különböző személyekhez vagy szervezetekhez kerülnek.
Legközelebb június 10-én lesz egy egész napos workshop, a Kívül Belül Boldogság, ahol az otthonszervezésről tanulhatnak tőled a résztvevők. Mire számíthatnak?
Kívül-belül rendet teszünk a workshopra jelentkezők életében. Csontos Timi tréner és coach foglalkozik majd a belsővel, az értékvezérelt élet lesz a téma, illetve az agilis életmód bevezetése, vagyis hogyan értékeljük magunkban a változásokat, mi a fontos és miként ne halogassuk a dolgokat. Én foglalkozom majd a kívül résszel, tehát az otthonszervezéssel. Ekkor az egyes kategóriákba jobban belemegyünk, hozok esettanulmányt és stratégiát készítünk a boldog otthon kialakításához.
nyitókép: pexels.com