Nemrég egy barátnőmmel beszélgettem, aki szóvá tette, hogy az egyik blogger szerinte megállás nélkül szponzorált képeket oszt meg az Instagramon és ez már nagyon zavarja őt. Ahogy mélyebben is belementünk a témába, igyekeztem mindkét oldalt megvizsgálni, hiszen bloggerként én is gyakran kapok együttműködési megkereséseket. Régen kevés dologra mondtam nemet, mert azt vallottam, hogy amivel tudok azonosulni, azt miért ne vállaljam be?! Azonban itt jön a kérdés: mit is jelent az, hogy azonosulni egy termékkel, márkával? Ha nincs ellenemre, az már azt jelenti, hogy tudok vele azonosulni? Szerintem nem, és éppen ezért sokalltam be ettől és húztam egy vonalat az együttműködéseimmel kapcsolatban nagyjából két évvel ezelőtt.
Ha egy blogger például egy hétköznapi mosogatószert reklámoz a felületén, akkor ott mivel azonosul? Nyilván szokott mosogatni, oké. Ez elég ahhoz, hogy egy márkával kösse össze magát? Mit árul el róla a termék, mi az a hozzáadott és sokat emlegetett érték, amivel ő tud azonosulni? Szerintem semmi. Ha viszont ez például egy kimondottan környezetbarát mosogatószer, akkor máris megvan az a bizonyos plusz, amivel azonosulhatsz és akár hirdetheted is. Innentől kezdve ez a tárgy elárulja rólad azt, hogy választásnál a számodra fontos szempont a természetes összetevők vagy a környezetbarát előállítási technológiák. Ahogy Bea Johnson, a zero waste otthon egyik úttörője mondta, minden egyes vásárlás egy szavazat.
A minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amiket leginkább értéknek tartunk, és minden olyan dolognak az eltávolítása, ami elvonna minket ezektől.” Joshua Becker
Közhelynek hangzik, de nem a tárgyaink birtokolnak minket, hanem mi őket. Éppen ezért tartom feleslegesnek a gyorsan jövő és gyorsan múló divatirányzatok követését, mert ilyenkor fordul a kocka és mi szolgáljuk a tárgyainkat (és a kereskedőket). A tárgyaink sok mindent elmondanak rólunk, egészen pontosan leírják, hogy milyen a személyiségtípusunk vagy mit tartunk értéknek az életben, a hétköznapokban. Ugyanakkor olyan fontos dolgok nem derülnek ki, mint az, hogy kinek milyen barátai vannak, hogyan viselkedik a családjával a négy fal között vagy épp segítséget nyújt -e egy rászorulónak az utcán. Minden más viszont igen.
A mosogatószer, amit választasz, sokkal többet árul el rólad, mint hinnéd. A kép, amit a falra lógatsz, a személyiséged egy része. A ruha, amit felveszel, a belsőd egy kivetülése. Az otthonod az életstílusod leképezése. A tárgyaid azt mutatják meg, hogy milyen értékrendet követsz. Azt üzenik a világnak, hogy így látom magamat, így töltöm az időmet vagy ilyen szeretnék lenni. A tárgyaid gyakran jobban elmondják a történetedet, mint a szavak, amikkel mesélsz magadról. Más szóval, a tárgyak, amiket birtokolsz, leplezetlenül elárulják rólad, hogy milyen szeretnél lenni.
A minimalizmus egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogy szabaduljunk meg a tárgyaink fojtogató hatásától, és lépjünk ki a divat vagy a fogyasztói társadalom elvárásai alól. Kizárólag a saját igényeink és értékrendünk alapján engedjünk be tárgyakat az otthonunkba. Csak annyit, amire valóban szükségünk van. Csak annyit, aminek valóban személyes üzenete, értéke és funkciója van. Az pedig ne érdekeljen, hogy a másik mit gondol rólad. Ez egy hosszú út, ami folyamatos önreflexiót igényel, de megéri, mert közben sokkal tisztább képet kapsz magadról és a világról.
Nézz körbe magad körül és vizsgáld meg egy percre, hogy milyen tárgyakkal veszed magad körbe a nappaliban, miket tettél az éjjeli szekrényre, mi van a munkahelyeden? Majd nézd meg azt, hogy miket “teszel ki az ablakba”, miket mutatsz meg a közösségi média felületeiden vagy épp saját magadon? Ha ezeket egy csokorba gyűjtenéd a szoba közepére, akkor mennyire lenne önazonos ez a kép rólad?
>>> Nagyjából ez lehetne a felvezetője annak az előadásnak, amit június 2-án fogok tartani a tárgyaink elengedéséről a Simplicity fesztiválon. A teljes program ITT érhető el. Szerintem nagyon izgalmas lesz az egész fesztivál, én már nagyon várom! <<<
