Megvan a kis lakás előnye, szűkös meg nyáron nagyon meleg, de például ránevel (vagy rákényszerít) arra, hogy néhány minimalista szokást kénytelen legyek meghonosítani a mindennapjaimban. Félre ne értsetek, nekem ezek nem esnek nehezemre, sőt 🙂
Néhány napja belefutottam egy posztba a Twitteren, amiben valaki arról panaszkodott, hogy mennyivel több pénzt költ el, mióta egészségesen táplálkozik és környezettudatosan él. Ezzel pedig ezredszer dobta be elém a témát, úgyhogy arra gondoltam, most megpróbálom körbejárni, hogy valóban többe kerül-e a tudatos életmód. Természetesen azt is elmesélem majd, hogy én mit tapasztaltam, de előbb jöjjön a Ti véleményetek!
November eleje van. Az ősz sajnos úgy múlik el idén, hogy azt meg sem éreztük. A nyárból azonnal átcsapunk a karácsonyba. Bizony, nem a télbe, hanem a karácsonyba. Reggel hallgattam a rádiót, tudjátok, csak úgy a háttérben szólt, amíg készülődtem, majd hirtelen tudatosult bennem, hogy semmi mást nem hallok, csak azt, ahogy ünnepi vásárlásra buzdítanak, vegyek fel személyi kölcsönt, a végére pedig remek érzékkel szúrtak be egy lottó reklámot, hogy megvalósíthassam végre az álmaimat. Nem akarok naivnak tűnni, én is márkákkal dolgozom, amelyeknek az év vége a legfontosabb időszak eladás szempontjából, mégis azt hiszem, ezt egy kicsit túltoltuk.
Ülök a metrón, arcomban a legfrissebb személyi kölcsön plakátja és azon gondolkozom, hány napja is kezdődött meg a Nagy Karácsonyi Nyomasztás? Megvárták még a november elejét vagy már októberben megalapoztak neki? Néztem magam körül az embereket és arra gondoltam, vajon eléggé frusztráltak már ahhoz, hogy a következő durván két hónapban orrvérzésig vásároljanak? Az ember fokozatosan tényleg elhiszi, hogy ha nem vásárol ilyenkor, akkor kevesebbet ér, mint mások. Kimarad valamiből, amit körülötte mindenki csinál… Az se baj, ha nincs pénzed, hiszen most egy havi részletet jóváírnak a hitelből… És szép lassan mindenki elfelejti, hogy miről szól ez az egész.
Minden szóba kerül év végén, kivéve a lényeg. A lényeg pedig az, hogy a november és a december a pihenésről szól. Arról a pihenésről, amit megérdemlünk az egész éves hajtás után. Arról szól ez az időszak, hogy lenyugszunk, összegezzük azt, hogy mi van mögöttünk, lassan megtervezzük, hogy mi lesz velünk jövőre és ezt az időszakot a családunkkal töltjük, ha van rá lehetőség. Ha pedig épp nincs, akkor bekuckózunk egy pohár teával vagy forralt borral a kezünkben és csak úgy nézzük a csillagokat. Mert ez az az időszak, amikor ennek helye van, de ezt sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Nem tagadom, az év végi vásárlásoknak is megvan a maga pozitív hangulata és ebben nagyon fontos szerepe van a kellemes élménynek. Vehetünk például néhány tűlevelűt, amivel kidekoráljuk a lakást, egy kellemes télies illatú gyertyát, egy új könyvet, ami illik a hangulatunkhoz és közben gyönyörködhetünk a szépen feldíszített boltokban (ami itt Magyarországon nem nagyon divat sajnos). Ugye most nem mondtam nagy dolgokat? Nem arról van szó, hogy semmit se vegyünk a következő durván két hónapban, hanem arról, hogy ne veszítsük el a realitásérzékünket. Jól gondoljuk át, hogy mi kerül a kosarunkba, mert a tudatosság ebben az időszakban fontosabb, mint az év bármely másik szakában.
Kellemes őszt és előre is vidám telet nektek!
Andi xxx
A hosszú hétvége alatt eldöntöttem, hogy mostantól nálam elkezdődik a télies ünnepi időszak. Nem a karácsonyra készülök, hanem inkább a hygge-re! Minden évben úgy zárom az évet, hogy karácsony után egy hatalmas hiányérzet van bennem amiatt, hogy épp ráhangolódtam az ünnepre, erre már vége is. Aztán rájöttem, hogy nem a karácsony ért túl hamar véget, hanem ez a kellemes kuckózós, dekorálós időszak, ami erősen kapcsolódik a hygge-hez.
Mi az a hygge?
Egy olyan népszerűségnek örvendő kifejezésről van szó, hogy csodálkoznék, ha valaki még nem találkozott volna vele az elmúlt években 🙂 Tavaly több könyvet is elolvastam a témában, amikről meséltem nektek itt a blogon, úgy összegezném, hogy a hygge dán szó az intim élettér megteremtésének művészete, a kellemes pillanatok megélése és a közösen töltött idő meghittsége. A kényelem, a kapcsolatok és a tartalmas mindennapok állnak a középpontjában.
Bár első sorban kis gyertyákat és meleg takarókat látunk magunk előtt, ha a hygge-re gondolunk, ennek sokkal több vetülete van és a hygge éppúgy megtalálható egy kávézóban lassan italt kortyoló párnál, akik egymásra figyelnek, mint a reggeli napsütésben, ami átmelegíti a frissen mosott ágyneműt. A hygge egyfajta meghívás egy találkozóra, az egyszerű dolgok szépsége iránti szeretet, az elmélyült beszélgetések értelme és a vendégszeretet élménye.
Hogy jön ide a minimalizmus?
Minél többször hallottam a hygge-ről, annál több párhuzamot fedeztem fel a minimalizmussal. A minimalizmus mindenkinek mást jelent az életében, azonban a végeredmény eléggé hasonló: kiszakadás a fogyasztói társadalomból, tudatos életmód és a tárgyak helyett a kapcsolatokra fordított figyelem növelése. A hygge-vel közös pont valahol ott van, ahol a rohanás helyett az egyszerű mindennapok megélése található.
Otthonteremtés kevesebbel
Mind a minimalizmus, mind a hygge arra biztat, hogy csak olyan tárgyakkal vegyük magunkat körbe, amik értéket képviselnek számunkra és elmondanak egy történetet, hasznosak vagy szépek. Természetesen a hygge ezen túlmenően már más irányból közelít az otthonteremtéshez, itt a hívogató, kuckózás áll a középpontban, míg a minimalizmus egy ennél sterilebb környezetet teremt, ahol az otthon nem az elsődleges élettered, hanem valami, aminek a minimalizálása teret ad a hobbidnak, utazásnak, élményeknek. Míg az egyik a lassulásra buzdít, addig a másik inkább az egészséges produktivitásra. Egy minimalistánál valószínűleg nincs rengeteg könyv a szekrényen, ha elmehet könyvtárba is… Egy minimalista inkább online tárolja a fotóit, nem gyűjti azokat albumokba, aggatja ki őket a falra… A minimalizmusban nincs helye a könnyelműségnek, a hygge azonban megengedőbb az efféle pozitív értelembe vett könnyelműségekkel.
Megegyezik azonban az a nézet, hogy az otthonunk egy olyan tér, amiben élünk és nem tárolunk. Az otthonnak tisztának, nyugalmat árasztónak és rendezettnek kell lennie.
Hogyan valósítom én meg a hygge otthon minimalista elvek mentén? Többek között erről fogunk beszélgetni november 6-án Cserta Szandrával, a Kívül Belül Boldogság alapítójával és Csapó Ildivel, a Greenway gyetyák készítőjével. Szerintem ez egy nagyon hangulatos este lesz, gyertek el! Az eseményt itt találjátok, jegyinformációval együtt.
(A hangulatos fotókat Hegedüs Szonja készítette.)
Hogy állok mindössze 5 nap után a kihívással, miszerint 100 napig csak használt holmikat veszek magamnak? Leginkább úgy, hogy tegnap vettem először valamit magamnak, egy pulcsit a Hádában. És ez nem véletlen, ugyanis nem akarom elkövetni a lehető legnagyobb hibát, amit ez a három hónap alatt el lehet: nem akarok elkezdeni halmozni.
A használt holmik jellegéből adódik, hogy nagyon könnyű átesni velük a ló túloldalára, pedig a cél épp a tudatos vásárlás lenne. Látom, ahogy emberek teletömött zacskókkal távoznak a turkálóból, és azon gondolkozom, vajon minden héten ezt csinálják, vagy már egy éve nem vettek maguknak ruhát és valóban itt volt az ideje felfrissíteni a ruhatárat? Vagy látom, hogy vannak ismerőseim, akik rendszeresen feltűnnek olyan Facebook csoportokban, ahol régi, használt bútorokat és apróságokat lehet venni, és ott vásárolnak. Vajon, mit csinál azzal a sokadik kávés csésze készlettel, amihez azt kommentelte, hogy megvenné (ezt is)?
Hogyan lesz a kevesebb végül mégis több?
Teljesen érthető, amit csinálnak, ugyanis a használt holmik vásárlásának éppúgy megvan a csábereje, mint az akciós termékeknek vagy gyorsan változó fast fashion ruháknak. Ez pedig a különlegességükből fakad, hiszen egyszeri lehetőséggel állsz szemben. Vagy most megveszed, vagy lehet, hogy holnap már nem lesz ott.
Biztos sokaknak ismerős a helyzet, amikor állsz a turkáló próbafülkéjében, rajtad a kiszemelt ruha, de valahogy nem stimmel. Nem az igazi, nem olyan, ahogy a vállfán lógva elképzelted. Viszont milyen szuper márka, igazi menő darab. Ott dilemmázol percekig, hogy kell vagy nem. Sokszor döntöttem úgy ebben a helyzetben, hogy na jó, megveszem és majd hordom egy övvel vagy belefogyok, aztán végül ezek mindig a szekrény aljára hajítva végezték. Ha nem vagy teljesen biztos abban, hogy a kiszemelt tárgy tetszik, hasznos vagy jól áll, akkor ne vedd meg arra a nyomásra hallgatva, hogy lehet holnap már nem lesz meg! Ne felejtsd el, ez is csak egy tárgy.
Ugyanakkor ez a folyamat hosszabb távon is érezteti a hatását, az ember ugyanis nagyon könnyen kincskeresővé válhat. Szinte a függőjévé lehet válni annak, hogy számodra kincset jelentő különlegességek után kutass és ennek reményében hetente többször betérj a turkálókba, vagy folyamatosan online piacokon nézelődj. Már a kutatás folyamata is örömet és izgalmat okoz, pláne ha valóban találsz is valamit, amit akkor nagyon jó fogásnak érzel. Bár ilyenkor én is azt érzem, hogy szeretném ezt már holnap megismételni, megálljt parancsolok magamnak. Az a baj, hogy ilyenkor elveszik a cél és a tudatosság. Jelölj ki egy újabb időpontot, például mondd azt magadnak, hogy legközelebb két hét múlva megyek be turkálóba, addig semmi.
Ezek a lelki okai a halmozásnak, van azonban egy földhöz ragadtabb oka is, ez pedig az olcsósága. Megtévesztő! Volt időszak, amikor azt vettem észre magamon, hogy folyamatosan egyenlítgetek spórolás helyett. Konkrétan arra gondolok, hogy amikor kellett egy nadrág és negyedáron vettem egy second hand darabot, akkor utána úgy éreztem, hogy mivel ezt ilyen jó áron vettem, megtehetem, hogy nagyobb kávét rendeljek vagy vegyek még egy körömlakkot, akármit. És végül úgy zártam a napot, hogy vettem egy nadrágot olcsón, a maradék pénzt pedig elköltöttem olyan dolgokra, amikre igazán nem is volt szükségem. Ezért távoznak sokan a turkálóból megpakolt zacskókkal. Tévesen azt hiszik, ami olcsó, abból több kell és nem veszik észre, hogy az olcsó így már nem olcsó, mert vettek egy csomó olyan dolgot is, amit végül nem használnak ki.
Te tapasztaltad már magadon valamelyik jelenséget, amikor használt holmit vásárolsz? #nevegyelujat
Fotó: Unsplash.com
Instagramon már elárultam nektek, hogy egy újabb kihívásba kezdek szeptember elsején, ez pedig arról fog szólni, hogy csak használt dolgokat vásárolok.
Korábban már megtapasztaltam, hogy milyen egy hónapig semmit sem vásárolni magamnak, erről beszámoltam nektek a blogon. Összességében nagyszerű élmény volt, ami csak még lelkesebbé tesz a mostani kihívással kapcsolatban.
Miért nem veszek semmi újat?
A fogyasztói társadalom apadhatatlan vásárlási éhsége hatására felfoghatatlan mennyiségű tárgyat állítanak elő. Elég csak bemenni egy turkálóba és végignézni a kifogástalan minőségű holmikat, amiken gyakran az eredeti árcímke is ott lóg. Az internetnek hála fel sem kell állni a székből ahhoz, hogy meg tudjunk venni valamit, ami másnak felesleges. És milyen szuper dolgok vannak!
Megállás nélkül pusztítjuk a bolygót azért, hogy kielégítsük a gyorsan elhasználódó és gyorsan elfelejtett tárgyak iránti igényt. Miért nem nyúlunk gyakrabban olyan tárgyakért, amelyek már készen vannak? Miért az új kell? Egyáltalán valóban szükségünk van arra, amit épp meg akarunk venni, vagy az igényt felülírta egy jól csengő marketing szlogen?
Kérdések, amik kíváncsivá tettek, hogy vajon mire jutok, ha a plázák üzleteinek kínálata helyett kizárólag valaki más által korábban már birtokolt dolgokat veszek!
- Meg lehet mindent találni így, amire szükségem lehet 100 nap alatt?
- Miről kell lemondanom és milyen hatása lesz rám?
- Egyáltalán lesz kedvem bármit megvenni, amit nem tálcán kínálnak?
- Mennyivel igényel több időt így vásárolni, mint a megszokott módon?
- Lehet vele pénzt spórolni?
Mik a kivételek?
Természetesen van egy pár dolog, ami kivételt képez ebben az esetben. Az élelmiszer, a gyógyszer, a higiéniai eszközök mind olyanok, amiket újonnan fogok megvenni, mást azonban szeretnék kölcsönkérni, használtan venni vagy egyszerűen nem megvenni. (Az ajándék nem számít vásárlásnak.) Itt most csak a saját magam részére vásárolt termékekről van szó, tehát például a gyerekruhák nem részei a kihívásnak.
Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan sikerül mindezt megvalósítanom, tartsatok továbbra is velem itt a blogon és az Instagramon 🙂 #nevegyelujat
(Ezt a kihívást egyébként nem én találtam fel, világszerte sokan vágtak már bele 20, 30 vagy akár 200 napra.)
Fotók: Unsplash.com
Nemrég megosztottam az Instagramon egy képet az aznapi reggelimről, ami kenyér volt avokádó szeletekkel. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet, amiben azt a kérdést szegezték nekem, hogy az avokádó miként illeszkedik a környezettudatos életmódba, miközben gyilkolják érte a természetet? Úgy érezem, hogy a neki küldött válaszomon túl itt a blogon is szeretnék beszélni a témáról.
Néhány nappal ezelőtt az általam rendkívül kedvelt londoni blogger, Mamalina a BBC oldalán adott tippeket ahhoz, hogy szülőként hogyan tudjuk csökkenteni a műanyagok mennyiségét az életünkben. Sokan hasznosnak találták a videót, de ezt sajnos elnyomta azoknak a hangja, akik betámadták őt, amiért a mosható pelenkáról “papol”, miközben a gyereke cumizik és bilizik a felvételen.
Kicsivel korábban a népszerű környezettudatos vlogger, Stevie Yay fejezte ki szomorúságát az Instagramon, mert üzenetekben bántották amiatt, hogy autóval utazik, miközben a környezetvédelemről beszél…
Nincs tökéletes megoldás, csak jobb
A tudatosság nem arról szól, hogy az ember megszűnik létezni. Fontos tehát valamit leszögezni: a környezettudatos életmód nem valami tökéletes végpont, hanem egy soha véget nem érő folyamat, aminek a lényege az, hogy tedd meg a környezetedért (és magadért meg a gyerekedért) azt, amit megtehetsz.
Vannak olyan extrém esetek, amikor valaki előkerül és büszkén mutogatja a szemetét, ami elfér egy befőttesüvegben. Ez nem én leszek a közeljövőben, de előrelépés, hogy az ilyenek hatására tudatosan figyelem, hogy mi kerül a szemetesünkbe és igyekszem csökkenteni azoknak a számát. Nem nullára, hanem kevesebbre.
A perfekcionalizmust sosem kedveltem, nem vagyok precíz és nem törekszem tökéletességre, mert nem tartom elérhető emberi állapotnak. Csupán jobb szeretnék lenni és azt gondolom, hogy ha mindannyian jobban odafigyelünk a környezetünkre, akkor hatalmas lépést tudunk előre tenni.
A fiam műanyag motorral jár, eszünk tojást és húst (bár egyre kevesebbet), van autónk és repülővel utazunk külföldre… Nem sorolom tovább, mert felesleges, a lényeg az, hogy a létezésünk bizonyos nyomokkal jár. Mindenki nem költözhet tanyára, hogy ott a saját maga által termelt alapanyagokból főzzön stb.
Légy türelmes magaddal!
A célom az, hogy minél több emberhez eljuttassam azt az üzenetet, hogy lehet változtatni és lehet tudatosabb döntéseket hozni a vásárlásaink során, amelyek mind kihatnak az életmódunkra. A hangsúly számomra a mértékletességen van, azt kell megtalálni, hogy mennyi az elég és mi az, ami felesleges. Csak lépésről lépésre lehet haladni, egy-egy új szokást időbe telik a magunkévá tenni és nem is mindig válik be. Ez nem egy verseny! Nem kell egymáshoz mérni magunkat, hanem inspirálódni kell másoktól és ötleteket meríteni.
Egy Facebook csoportban olvastam nemrég, hogy valaki azon mérgelődött, miért csak a “zöldítő” sikereket osztja meg mindenki, azt miért nem mutatják meg, hogy például a bambusz fogkefe mellett ott van a műanyag tubusos fogkrém is?! Azért nem, mert az nem mutat előre. Nem szégyen, de ez az út nem a folyamatos lelkiismeret furdalásról szól. Márpedig ha nem mutathatom meg nyugodtan azt az örömet, hogy mától bambusz fogkefét használok, hanem mellé kell raknom azt is, hogy amúgy ott a műanyag tubus is, akkor máris kisebb az öröm. Pedig ezt az örömet mindenki megérdemli, aki valamit változtatni tud. A számonkérés helyett sose felejtsd el, ha ilyen képeket látsz, hogy senki sem tökéletes, mindenkinél vannak műanyag holmik, támogassuk egymást és mindenki haladjon a saját tempójában!
Visszatérve az avokádóra…
Mivel sosem állítottam olyat, hogy csak helyi idényzöldségeket és gyümölcsöket eszem, így szerintem nem vezettem senkit félre. Távoli országból származó gyümölcsöket nagyon ritkán eszünk, így például mangót, ananászt, avokádót. Mi a baj az avokádóval? Rendkívül gyorsan népszerű lett ez a növény, sőt túlságosan is. Mexikó nem bírja kiszolgálni az exportigényeket, ezért évek óta egész esőerdőket irtanak ki azért, hogy ott avokádó ültetvényt hozzanak létre, aminek ráadásul óriási vízigénye van.
A mexikói Nemzeti Erdészeti, Földművelési és Halászati Kutatóintézet 2012-es jelentés szerint 2001 és 2010 között megháromszorozódott az avokádótermelés Michoacánban, az Egyesült Államokba irányuló export azonban tízszeresére nőtt ez idő alatt. A Kínába irányuló export pedig nagyjából 200 százalékkal nő évente. A jelentés szerint a 2000 és 2010 közötti időszakban évente csaknem 690 hektárnyi erdőterület vált az avokádótermesztés áldozatává. A hatóságok fellépése miatt azonban az erdőirtás mértéke lassulni kezdett az utóbbi időben.
Ennek fényében el kell döntenünk, hogy MENNYIT eszünk belőle és csak azért soha ne vegyünk, mert most épp ez a menő.
Nemrég egy barátnőmmel beszélgettem, aki szóvá tette, hogy az egyik blogger szerinte megállás nélkül szponzorált képeket oszt meg az Instagramon és ez már nagyon zavarja őt. Ahogy mélyebben is belementünk a témába, igyekeztem mindkét oldalt megvizsgálni, hiszen bloggerként én is gyakran kapok együttműködési megkereséseket. Régen kevés dologra mondtam nemet, mert azt vallottam, hogy amivel tudok azonosulni, azt miért ne vállaljam be?! Azonban itt jön a kérdés: mit is jelent az, hogy azonosulni egy termékkel, márkával? Ha nincs ellenemre, az már azt jelenti, hogy tudok vele azonosulni? Szerintem nem, és éppen ezért sokalltam be ettől és húztam egy vonalat az együttműködéseimmel kapcsolatban nagyjából két évvel ezelőtt.
Ha egy blogger például egy hétköznapi mosogatószert reklámoz a felületén, akkor ott mivel azonosul? Nyilván szokott mosogatni, oké. Ez elég ahhoz, hogy egy márkával kösse össze magát? Mit árul el róla a termék, mi az a hozzáadott és sokat emlegetett érték, amivel ő tud azonosulni? Szerintem semmi. Ha viszont ez például egy kimondottan környezetbarát mosogatószer, akkor máris megvan az a bizonyos plusz, amivel azonosulhatsz és akár hirdetheted is. Innentől kezdve ez a tárgy elárulja rólad azt, hogy választásnál a számodra fontos szempont a természetes összetevők vagy a környezetbarát előállítási technológiák. Ahogy Bea Johnson, a zero waste otthon egyik úttörője mondta, minden egyes vásárlás egy szavazat.
A minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amiket leginkább értéknek tartunk, és minden olyan dolognak az eltávolítása, ami elvonna minket ezektől.” Joshua Becker
Közhelynek hangzik, de nem a tárgyaink birtokolnak minket, hanem mi őket. Éppen ezért tartom feleslegesnek a gyorsan jövő és gyorsan múló divatirányzatok követését, mert ilyenkor fordul a kocka és mi szolgáljuk a tárgyainkat (és a kereskedőket). A tárgyaink sok mindent elmondanak rólunk, egészen pontosan leírják, hogy milyen a személyiségtípusunk vagy mit tartunk értéknek az életben, a hétköznapokban. Ugyanakkor olyan fontos dolgok nem derülnek ki, mint az, hogy kinek milyen barátai vannak, hogyan viselkedik a családjával a négy fal között vagy épp segítséget nyújt -e egy rászorulónak az utcán. Minden más viszont igen.
A mosogatószer, amit választasz, sokkal többet árul el rólad, mint hinnéd. A kép, amit a falra lógatsz, a személyiséged egy része. A ruha, amit felveszel, a belsőd egy kivetülése. Az otthonod az életstílusod leképezése. A tárgyaid azt mutatják meg, hogy milyen értékrendet követsz. Azt üzenik a világnak, hogy így látom magamat, így töltöm az időmet vagy ilyen szeretnék lenni. A tárgyaid gyakran jobban elmondják a történetedet, mint a szavak, amikkel mesélsz magadról. Más szóval, a tárgyak, amiket birtokolsz, leplezetlenül elárulják rólad, hogy milyen szeretnél lenni.
A minimalizmus egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogy szabaduljunk meg a tárgyaink fojtogató hatásától, és lépjünk ki a divat vagy a fogyasztói társadalom elvárásai alól. Kizárólag a saját igényeink és értékrendünk alapján engedjünk be tárgyakat az otthonunkba. Csak annyit, amire valóban szükségünk van. Csak annyit, aminek valóban személyes üzenete, értéke és funkciója van. Az pedig ne érdekeljen, hogy a másik mit gondol rólad. Ez egy hosszú út, ami folyamatos önreflexiót igényel, de megéri, mert közben sokkal tisztább képet kapsz magadról és a világról.
Nézz körbe magad körül és vizsgáld meg egy percre, hogy milyen tárgyakkal veszed magad körbe a nappaliban, miket tettél az éjjeli szekrényre, mi van a munkahelyeden? Majd nézd meg azt, hogy miket “teszel ki az ablakba”, miket mutatsz meg a közösségi média felületeiden vagy épp saját magadon? Ha ezeket egy csokorba gyűjtenéd a szoba közepére, akkor mennyire lenne önazonos ez a kép rólad?
>>> Nagyjából ez lehetne a felvezetője annak az előadásnak, amit június 2-án fogok tartani a tárgyaink elengedéséről a Simplicity fesztiválon. A teljes program ITT érhető el. Szerintem nagyon izgalmas lesz az egész fesztivál, én már nagyon várom! <<<
Mit látsz magad előtt, ha behunyod a szemed és elképzeled álmaid otthonát? Biztos nem rengeteg kacatot és rendetlenséget! Az elmúlt másfél évben rengeteg tárgytól váltam meg, amelyek egyáltalán nem hiányoznak. Visszagondolva, nem is tudnék olyan dolgot említeni, aminél megbántam, hogy továbbadtam rajta. A lakás most letisztult és átlátható, számomra a nyugalom szigete.
Azonban most nem is a tárgyak csökkentéséről szeretnék írni, hanem inkább az otthon egyszerűsítéséről. Az egyszerűsítésen nem csak a kevesebb tárgyat értem ebben az esetben, hanem azt is, hogy miként érjen kevesebb inger és hogyan vedd magad körbe több természetes anyaggal. Összegyűjtöttem 10 egyszerű lépést, amiket akár most azonnal megcsinálhatsz!
- Az előszobában csak az a kabát lógjon, amit mindennap hordasz. Ez az a helyiség, ami meghatározza az első benyomást, ide érkezel haza először. Ha itt zsúfoltság fogad, és a fogason pulóverek, sapkák, télen tavaszi kabátok lógnak, akkor máris stresszesebben kezded az otthon töltött időt.
- Pakolj le mindent a komódokról, kis szekrényekről, kis asztalokról és a polcokról (tehát az összes felület legyen üres). Majd pakold vissza maximum a harmadát a holmiknak, a többinek pedig keress zárt helyet vagy válj meg tőlük. Ezek a felületek amolyan kritikus pontok, amik nagyban meghatározzák a rend érzetet. Ha üresek (vagy majdnem azok), akkor nem csak rendezettebbnek, de tisztábbnak is érzed a lakást, és sokkal könnyebb takarítani.
- Tüntess el az íróasztalodról mindent az asztali lámpán, a laptopon és egy jegyzetfüzeten kívül. Meglátod, a produktivitást nagy mértékben növeli, ha csak arra koncentrálsz, amivel foglalkozol és nem vonja el a figyelmed az asztal szélére felhalmozott számlaköteg, kis díszek, születésnapra kapott vicces ajándék és így tovább.
- Ha senki nem lát be az ablakodon, inkább vedd le a függönyt. Sokszor nincs igazán funkciója a függönynek, csak valahogy belénk rögzült, mint alapvető lakásfelszerelés. Pedig anélkül sokkal szellősebb, világosabb lehet az otthonod, és egy dologgal kevesebb, amit mosni, ápolni kell.
- Számold össze a konyhában, hogy hány bögréd van. Majd ezt a számod harmadold el, csak annyit tarts meg. A bögrék valahogy minden háztartásban az élen járnak mennyiség szempontjából. Én is imádom őket, de már megtanultam határt húzni. A túl sok bögre feleslegesen foglalja a helyet, több a mosogatni való és általában egy zavaros színkavalkádként jelenik meg, ami minden csak nem nyugalmat sugárzó.
- Ne használj mindenre külön tisztítószert, itt az ideje megismerkedni az ecet és a szódabikarbóna áldásos hatásaival. Nemrég végigsétáltam egy drogéria tisztítószer részlegén és a végén már zsongott a fejem, hogy mennyiféle szert árusítanak, miközben teljesen szükségtelen, hiszen a zsíroldást vagy a fertőtlenítést alapvetően ugyanaz az alapanyag végzi. Otthon nagyon egyszerűen előállítható a felmosószer vagy a tűzhelytisztító.
- A márkákkal és feliratokkal ellátott műanyag flakonok látványa megterheli az embert, ráadásul egyáltalán nem szépek. A mosogatószert és a kézmosót töltsd át inkább üvegből készült pumpás adagolóba és máris nyugtatóbb lesz az egyszerűsége.
- Nézd meg hányféle szín található a nappalidban és válassz ki hármat közülük. A többitől válj meg, mert rombolja az egységet. Egy időben nagyon ad hoc jelleggel vásároltam a kiegészítőket, simán feltettem a világoskék takaróra egy bordó díszpárnát, mellé egy türkiz gyertyatartót és egy rózsaszín vázát. Aztán csodálkoztam, hogy valahogy nem áll össze az egész…
- Mesterséges illatanyagok helyett válassz természetes alapanyagokból készült illatgyertyát! Egyáltalán nem vásárolok mesterséges illatanyagokat tartalmazó illatosítót, ezektől a fejem is megfájdul és gyakran kiérezhető, hogy nem természetes illatosítóval van dolgunk. Annak pedig maximum a wc-ben lehet helye… Pedig az illatok éppolyan meghatározóak az otthon esetében mint maga a design.
- Időszakos dekoráció helyett díszítsd a szobádat virágcsokorral vagy növényekkel. Nincs nyugtatóbb egy zöld növénynél a nappaliban és nincs vidámabb díszítőelem egy szépen kinyílt csokor tulipánnál. Ha egyszerű otthonra vágysz, akkor a lakberendezési boltoknál látogasd gyakrabban a közeli virágost!
Állandó küzdelmet folytatok a digitális világgal, amit imádok és utálok egyszerre. Egyrészt az internet a munkaeszközöm, nélkülözhetetlen az életemből. Másrészt szenvedélyem is, nagyon szeretem tartani a kapcsolatot a blogom olvasóival, új inspirációkat találni vagy csetelni a barátaimmal, családommal. Ugyanakkor néha megőrjít, főleg amikor például a kádban relaxálva azon kapom magam, hogy egy jó könyv elolvasása helyett zombiként pörgetem az Insta feedet 25 perce. Semmi értelme.
Tavaly tavasszal kísérleti jelleggel 24 órára megvontam magamtól az iPhone-om, erről itt olvashattatok. Ez valóban csak egy kísérletnek volt jó, picit kipróbálni, hogy mennyit bírok, mert hosszabb távon nincs hatása.
Azóta sokkal megfontoltabb lépéseket tettem annak érdekében, hogy ésszerűen tudjam használni az okostelefont és esélyt adjak magamnak a digitális élményektől mentes időszakokra.
1. Reggel ébredés után fél óráig nem nézek rá a telefonomra
Biztos nem vagyok egyedül azzal, hogy reggel ébredés után az első gondolatom az, hogy megnézzem a telefonon, mi történt a világban, amíg aludtam. Ez egy olyan szokás, amivel le kell számolni! Nagyon kiegyensúlyozatlanná teszi a reggelt, úgyhogy igyekszem addig húzni az időt, ameddig csak lehet. Ébredés után felkapcsolom itthon a fényeket, kimegyek a konyhába, készítek Dávidnak egy kakaót, felteszem forrni a vizet a kávémhoz. Aztán amíg a kávé elkészül, addig beszélgetünk, nézünk ki az ablakon, játszunk vagy hasonló. Ezután jöhet a kávé és elkezdem átgondolni a napom. Megnézem a naptáram, listát írok és szép lassan magamhoz térek.
2. Kikövettem az érdektelen és nem inspiráló oldalakat, csoportokat
Az a helyzet, hogy túl könnyen jut el oda az ember, hogy a Facebookon vagy az Instagramon olyan tartalmak árasztják el a hírfolyamát, ami valójában nem ad hozzá az életéhez. Folyamatosan felülvizsgálom azt, hogy milyen oldalakat, csoportokat követek, és ha valami már hosszabb ideje nem posztolt olyan dolgot, ami hasznos, szórakoztató vagy inspiráló lenne a számomra, azt egyszerűen kikövetem. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, amit csinálnak, hanem nem nekem szólnak és túl sok felesleges információt adnak, így csendesítem a zajt.
3. Elalvás előtt fél órával már nem nyomkodom a telefonom
Az a típus vagyok, aki képtelen azonnal elaludni, ahogy lefekszik az ágyba. Mindig pörög az agyam még, átgondolom a napom, a holnapom, jönnek az ötletek stb. Könnyű ezt az időt egy kis telefon nyomkodással elütni, ez azonban nagyon rosszat tesz és nem vezet pihentető, nyugodt alváshoz.
4. Csak azt nyitom meg, amivel épp foglalkozom
A multitasking nem az én világom, sokkal produktívabb vagyok, ha egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Ezen azonban sokat ront, ha egyszerre több dolog is meg van nyitva a gépemen. Ha egy táblázatban dolgozom, de közben ott figyel a Facebook, előbb-utóbb megnyitom és elkalandozok. Tegnap hasonló dolog történt velem, amikor elkezdtem írni egy emailt, de egy komment elvonta a figyelmem és majdnem egy órával később vettem észre meglepetten, hogy félbemaradt egy fontos email megírása.
5. Leiratkoztam a felesleges hírlevelekről
Tavaly év végén azzal töltöttem az időmet, hogy leiratkoztam minden olyan hírlevélről, amit sosem nyitok meg, csak azonnal törlök. Ezek érkezése gyakran megzavar, ráadásul a törölgetéssel is időt veszítek, illetve felesleges döntéshelyzet elé állítom magam, amikor egy nap 30 emailt kell átfutnom, hogy van-e köztük valami érdekes is.
És neked milyen módszered van a digitális túlterheltség csökkentésére? Milyen szokásokon változtattál mostanában? Ha van kedved, írd meg kommentben!
Újabb bejegyzések