A social media amilyen csodálatos világ, olyan kegyetlen is. Sok mindent láttam már, hiszen social media managerként az elmúlt 10 évben a legkülönbözőbb márkákon keresztül tapasztalhattam meg az emberek reakcióit, viselkedését, a saját tartalmaim gyártójaként pedig személyesebb témákkal kapcsolatban is átéltem, hogy mit vált ki emberekből az internet adta szólásszabadság, a következmények nélküli kommentelés lehetősége. Ez megér egy külön témát, és most nem is erre akarom kihegyezni a bejegyzést, hanem arra, hogy lépten-nyomon bíráskodunk, megítélünk, szeretnénk mindent és mindenkit különböző klisékbe zárni. Miért?
minimalista életmód
Az otthonunkban található tárgyak minimalizálása nehéz folyamat. Nem csak azért, mert át kell gondolni, hogy mire van szükségünk és mindennek helyet kell találni a rend megtartásához, hanem azért is, mert mindenki rátalál ilyenkor olyan dolgokra, amikhez érzelmileg kötődik.
Anyaként különösen nehéz elengedni a gyerek kinőtt ruhácskáit, a megunt játékokat vagy kidobni az első firkákat rajzokat. Azonban az elengedés tanulható, a folyamat részeként meg kell tanulni megítélni azt, hogy mi az, ami valódi emléket jelent és mi az, amitől fájdalom nélkül érdemes megválni. Idővel egyre könnyebben megy 🙂
A minimalizmus lényeges része, hogy megtanuljunk a jelenben élni, ne ragadjunk a múltban. Ha valaki a tárgyai révén a múltban él, akkor sose lesz képes igazán élvezni a jelent. Persze furcsa dolog ez, hiszen ami az egyik pillanatban még a jelen, a következőben már a múlt, éppen ezért a jelen dolgaira kell figyelni.
Emlékekre, a számunkra fontos és meghatározó tárgyakra szükségünk van, de tudni kell határt húzni és kiválasztani a valódi értékeket. Biztosan el kell rakni a gyerek mindhárom apró rugdalózóját emlékbe, nem elég csak az egyik?
Amikor valami ilyen tárgyra bukkanok, akkor mindig megkérdezem magamtól, hogy
Miért szeretném ezt megtartani? Mire emlékeztet pontosan?
A gyerekeknél maradva, Dávid születésére emlékeztető tárgyakat egy cipős doboz méretű dobozba tettem el. Itt van a kórházi karszalagja, a nevét mutató kis papírja, az első puha cipője, az első cumija és az egyik első, jellegzetes kis nadrágja. Nekem ennyi elég, mert ha ezeket megnézem, akkor minden előjön. Ezeken túl viszont minden másra azt mondtam, hogy nincs rá szükségünk.
Nem elég róla csak egy fotó, ami ugyanúgy eszembe juttatja a dolgokat?
Nagyon jó taktika az elengedéshez, ha átgondolod, hogy az adott tárgy teljes valójában kell neked, vagy elég egy fotó róla? Egy fotó sokszor ugyanúgy emlékeztet a kellemes nyaralásra vagy az első randira, nem kell ahhoz eltenni a ruhát, amit viseltél.
Hasznos lehet ez még másoknak?
Az elengedést megkönnyíti, ha arra gondolsz, hogy valaki mennyire örülne annak a dolognak. Ahelyett, hogy nagy dobozokba gyűjtve bepakolnád a gyerek játékait a garázs leghátsó sarkába, mert nehéz elengedni őket, inkább gondolj arra, hogy egy másik gyereknek mennyi jó pillanatot szerezhetnek még ezek. Küldd el adományba és biztos kellemesebb érzés lesz a megválás tőlük.
Milyen életet akarok élni? Miért vágtam bele ebbe a folyamatba?
Előfordul, hogy valamitől nehezen válok meg, mert bár nem használom azt a tárgyat, nagyon vágytam rá, mielőtt megvettem. Vagy sokba került. Vagy ajándékba kaptam. Ilyenkor emlékeztetem magam arra, hogy miért csinálom mindezt. Nem akarom, hogy a tárgyak irányítsanak, úgyhogy ami nem hasznos, annak mennie kell.
Összességében azt vettem észre, hogy a kevesebb itt is több. Ha kevesebb olyan tárgy van körülöttem, aminek érzelmi jelentőséget tulajdonítok, akkor azok, amik ott vannak, nagyobb hangsúlyt kapnak. Van, ami elég. Épp elegendő ahhoz, hogy boldogan tekintsek vissza a múltba, miközben a jelenben élek.
Rengeteg téveszme kering a minimalizmus körül. Sokan azt gondolják, hogy a minimalizmus egyenlő az üres, fehér falú lakásokkal és a fekete-fehér ruhatárral. Azt gondolják, hogy a minimalizmus valamiféle spártai megvonással jár együtt és a minimalisták fogukat összeszorítva mondanak le minden jóról, pedig titkon mind egy nagy bevásárlásra vágynak. Sokszor szembesülök azzal is, hogy ha valaki meghallja a minimalista szót, arra gondol, hogy szegény embernek semmije sincsen, se tárgyai, se vagyona, se stílusa, leginkább az erdőben csatangol és fürdeni is csak ritkán szokott. Arról pedig már nem is beszélve, hogy gyerekek, család mellett egyszerűen megvalósíthatatlannak vélik a minimalizmust.
Hát, ki kell ábrándítanom őket, mert a minimalizmus nem erről szól! Sokkal szabadabb és vidámabb dolog ez, ami igazán üdítő életstílus a fogyasztás központú társadalmunkban. Egy olyan folyamat, ami során teljesen átalakul az értékrended és a szokásaid, és lehet, hogy eleinte nehéz lemondani dolgokról, de egy idő után rájössz, hogy mennyi függőséggel élünk együtt, amiknek elhagyása felszabadító. A tárgyak helyett a figyelem az élményekre és az emberi kapcsolatokra terelődik, a lassulásra, a tudatosságra és a kiegyensúlyozottságra. És így már nem is áll mindez olyan messze az anyaságtól, igaz?
Ha valakinek igazán szüksége van a minimalizmusra, azok az anyák! De komolyan! Engem konkrétan megmentett, amikor nagyjából fél évvel a fiam születése után úgy éreztem, az életem kezd káoszba fulladni. Mindennel és mindenkivel lépést akartam tartani, minden nap a plázába vezetett az utam a babakocsit tologatva, minden munkát el akartam vállalni, minden játékot és minden kacatot meg akartam venni, mert épp jó áron volt. Halmoztam a babaholmikat, a ruhákat, a játékokat, a krémeket, mindent… Úgy éreztem, hogy már nem tudom, ki vagyok és mik az értékeim, mit tartok fontosnak és hogyan is kellene töltenem a napokat a fiammal. Senki nem tudott ebben segíteni, még a férjem sem, csak magamra számíthattam, és ekkor ismerkedtem meg a minimalizmussal…
A Parenthood Simplified zárt Facebook csoportot nemrég hoztam létre, ahol olyan szülőkkel tudunk beszélgetni, akik nyitottak az egyszerűbb életmódra. Sőt, azt látom, hogy sokan vagyunk anyák, akik egyszerűen szomjazzuk azt, hogy kiszakadjunk a játékvásárlás állandó forgatagából és helyette sokkal tartalmasabb dolgokkal töltsük az időt.
Mit adhat a minimalizmus az anyáknak? Kevesebb stresszt, kevesebb takarítást, kevesebb döntéshelyzetet, kevesebb vásárlást, több örömet, több élményt, több értékes kapcsolatot és az otthon töltött idő élvezetét.
Nézzük sorban!
Kevesebb takarítás – A minimalisták beérik kisebb terekkel, kevesebb bútorral és sokkal kevesebb kacattal. Azáltal, hogy a polcok nem roskadoznak a bigyóktól, már nincs annyi piperefelszerelésem, Dávidnak nincs rengeteg játéka és nincs felesleges konyhai felszerelésünk (na jó, néhány még van, de alakul), elkezdett az otthon kevesebb takarítással is jól működni. Sőt, megtanultam priorizálni és elengedni a takarítással járó feszültséget. Kevésbé érdekel, hogy néhány napig rumlis a konyha, mint az, hogy sétáljunk Dáviddal, játszunk vagy találkozzunk egy barátnőmmel. Ezek az évek nagyon gyorsan elrepülnek és nem akarom, hogy felnőtt korában úgy emlékezzen vissza rám, mint aki mindig a konyhában mosogatott és takarított. Persze minden nap össze kell szednem a cipőket, a játékokat és kiteregetem a ruhákat, de csak heti egy-két napot szánok arra, amikor kitakarítsam a konyhát vagy a fürdőszobát.
Kevesebb döntéshelyzet – Hihetetlenül idegesítő, amikor fél órát állok a szekrény előtt, próbálgatom a ruháimat és nem tudom eldönteni, hogy melyiket vegyem fel. Amióta kapszulagardróbból öltözködöm nincs ezzel gondom. 3 nadrág közül könnyedén ki tudom választani, hogy épp melyiket vegyem fel. Egyszer azt olvastam, hogy az ember agya csak meghatározott számú napi döntéshelyzetet tud megfelelően kezelni. Minél többet kell döntenünk, annál nagyobb az esély a hibázásra. Ezeket a döntéseket inkább meghagyom a fontos dolgokra.
Kevesebb stressz – A felesleges holmik lefogják az ember energiáit, elterelik a figyelmet a lényegről. Amióta kevesebb tárgy vesz körbe, kevesebb felesleges inger ér, kevesebbet foglalkozom a trendekkel, azóta sokkal felszabadultabb vagyok az otthonomban. Több lett a szabadidőm, jobban jelen vagyok az életemben, és bár munka mellett most is nagyon húzósak a napjaim, sokkal jobban be tudom osztani az időmet, hogy stresszmentesen éljek. Kevesebb a magam felé támasztott elvárásom, csökkentek a tárgyakhoz köthető igényeim, így az állandó rohanás helyett képes vagyok megélni a pillanatot.
Összességében sokkal nyugodtabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb anya vagyok mára. Van még hova fejlődni, például szeretnék több időt a szabadban tölteni vagy kevesebbet nyomkodni a telefonomat, de alakul és talán egy év távlatában már ez is menni fog.
A kezdet talán sokkal könnyebb, mint megtartani a lendületet és ragaszkodni az elvekhez egy életen át. Akkor is, ha éppen rossz napod van. Ha fáradt vagy. Ha kényeztetésre vágysz. Ha beszippant a minket körülvevő világ. Mindez igaz a minimalizmusra is.
Tegnap bementünk a legnagyobb belvárosi fast fashion üzletbe és a sok cucc között sétálva nem láttam mást, mint pazarlást. Ránéztem a ruhákra és arra gondoltam, hogy ezt, ezt és azt is tök felesleges volt legyártatni, mert alapból ízléstelen (tudom, hogy ami nekem nem tetszik, az másnak lehet szép, nem végeztem közvéleménykutatást). Ráadásul amióta láttam a The True Cost című filmet, kitörölhetetlenül belém égett a kép, hogy kik és milyen körülmények között készítik a fast fashion márkák termékeit. Félreértés ne essék, vásárolok fast fashion boltban, ha szükségem van valamire, sőt szeretni is tudom azokat a dolgokat, amiket ott veszek. A hangsúly most a mennyiségen van.
Szóval a látogatás végére rájöttem, hogy bennem valami már végérvényesen átkattant és ennek őszintén örültem.
Sűrűn kérdezitek tőlem, hogy hogyan vágjatok bele a minimalizmusba? Az első és legfontosabb, hogy az elhatározás meglegyen és válaszolni tudjatok magatoknak ezekre a kérdésekre:
Miért szeretnék minimalista életet élni? Mi motivál?
Mivel lesz több és jobb az életem, ha minimalista leszek?
Képes vagyok az elengedésre, le tudok mondani tárgyakról?
Mi az a 3 legfontosabb dolog, ami értéket jelent számomra az életben?
Mik azok a szokásaim, amiken változtatnom kell? (Például nagyon sok ruhát vásárolok vagy túl sok apró dísszel veszem magam körbe a lakásban)
Ha minderre választ tudtál adni, akkor már megvan egy jó alap a kezdethez. Kóstolj bele a kevesebb több érzésbe!
A legjobb a gardróbnál elkezdeni a minimalizálást. Ne akard magad túlvállalni, hogy egyből az egész életed fenekestől felforgatod. Ez egy folyamat, amit élvezni kell és nem egy kényszer, szigorú kihívásként megélni. Nem az a lényeg, hogy fogcsikorgatva lemondjuk dolgokról, hanem az, hogy megtaláljuk az igazi értékeket magunkban és a minket körbevevő világban.
A gardrób egy átlátható és kezelhető terület, ahol mindennapi holmik vannak, tehát a hétköznapjaidat alakítod át. Minimalizáld a gardróbod, válj meg a szükségtelen dolgoktól, értékeld át, amit a szekrényben találsz! Viszont arra figyelj, hogy nem tavaszi nagytakarítást végzel, hanem hosszú távon szeretnéd átalakítani a vásárlási, öltözködési és tárolási szokásaidat! Alapnak érdemes megcsinálni a Project333 elnevezésű kihívást, amiről már többször írtam a blogon.
Mindeközben nem árt tájékozódni a témáról és mások történeteivel megismerkedni. Rengeteg blog, könyv és film szól a minimalizmusról, sőt ajánlom figyelmetekbe a Minimalizmus – önkéntes egyszerűség Facebook csoportot.
Jó trükk még, ha a lakásban itt-ott elhelyezel néhány motiváló feliratot, ami arra emlékeztet, hogy miért csinálod mindezt. Nálam például az íróasztalom felett van egy kép, amin annyi áll, hogy Less is more, aminek mostanra komoly jelentése van számomra.
A kezdetek során tartsd fejben, hogy
nem kell siettetned saját magad, haladj lépésenként!
nem kell senkinek megfelelned, ha valami nem jött össze, ne szégyelld, javítsd ki a dolgot és menj tovább!
a minimalizmus nem a tökéletességről szól, olykor legyen otthon rendetlenség!
mindig legyél megfontolt, ha olyan döntéshelyzetbe kerülsz, hogy valami új dolgot engednél be az otthonodba! Valóban szükséged van erre?
A kezdet nagyon fontos, mert könnyen csalódás lehet a vége, de ha egyszer ráérzel a minimalizmus felszabadító hatására, akkor már nem akarod majd elengedni.