Négy éve vagyok anya, de még most is frissnek érzem ezt a szerepet. Mindeközben pedig rápillantok a földön ücsörgő fiamra, és azt gondolom magamban “jézusom, ez a gyerek már kész tini”. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy anyának lenni a legjobb dolog és egyben a legnehezebb is. Szerintem ezt a feladatot tisztességesen megugrani, mindennek a csúcsa, de működik, mert az anyaság valami olyan erőt hoz elő a nőkből, aminek a létezéséről korábban nem is tudtak. Én legalábbis biztosan nem.
Szülőként biztos ismerős helyzet, amikor megnyitod a telefonod fotó albumát, hogy megmutass a barátodnak egy cuki képet a gyerekről, de mire odáig eljutsz, százhúsz hasonló fotón pörgetsz át nagy elnézések közepette. Ez azért gond, mert később kevésbé van kedve az embernek a saját fotóit nézegetni, sőt akár átválogatni őket, pedig szükséges lenne, ha szeretnénk méltó módon megőrizni az emlékeinket.
Szeretnél gyermekedből környezettudatos felnőttet nevelni? Örülnél, ha tudna alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz? Akkor nincs más dolgod, mint játékos formában beépíteni az életébe a környezetbarát szokásokat.
Hogy hogyan, arra most Nagy Mónika, az Anyaparadicsom megálmodója ad néhány megvalósítható ötletet.
Nemrég a több, mint egy hetes Művészetek Völgyét toltuk végig Dáviddal az oldalunkon, aki ott ünnepelte a harmadik születésnapját. Egy-egy délutánon már többször jártunk vele rendezvényeken, fesztiválon, bulin, de ez most merőben más volt. A legjobb az, hogy még szorosabbá vált a kapcsolatunk, még jobban megismertük egymást és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Ugyanakkor nagyon nehéz is volt, mert egy idegen környezetben voltunk 0-24 órában összezárva.
Amikor egy gyermektelen barátnőm megkérdezi tőlem, hogy mi a legnehezebb a gyerekvállalásban, például a kevés alvás vagy a szoptatás, akkor mindig azt mondom, hogy ezek múló állapotok csupán. Az örökké tartó aggódáson túl az a nehéz szerintem, hogy más valakinek az igényei irányítják innentől az én igényeimet, folyamatosan alkalmazkodnom kell hozzá és ez egy többnapos fesztiválon fokozottan igaz. Hozzászoktam, hogy a fesztivál a koncertekről és a rosé fröccsről szól… hát most nem.
De akkor miről szólt ez a pár nap és mire számíts, ha te is először indulsz neki gyerekkel egy fesztiválnak?
Ti voltatok már kisgyerekkel fesztiválozni? Kíváncsi vagyok az élményeitekre, írjátok meg!
Nem vagyunk még elég rutinos játékosok, és ezért semmilyen jól időzített nyaralással nem készültünk fel a három hetes bölcsi szünetre. Egy picit tartok tőle, mert eléggé elszoktam már attól, hogy reggeltől estig együtt legyünk Dáviddal. Nem tervezek minden napra programot neki, hiszen szeretem és fontosnak is tartom, hogy legyenek teljesen terv nélküli, szabadon eltöltött napjaink, amikor pizsamában vagyunk, majd elsétálunk a piacra, mesét olvasunk, mesét nézünk, legozunk és hasonlók. Ugyanakkor majdnem egy hónapot nem lehet így végigcsinálni, még akkor sem, ha a nagyszülők segítenek benne. Egy szó mint száz, összeírtam egy kis listát arról, hogy milyen programokra tudunk menni, ami talán nektek is ad ötletet.
Gyermekvasút, fogaskerekű, Normafa
Ezt a hármat szeretjük összekötni egymással és fogaskerekűvel elmenni a Gyermekvasútig, onnan pedig vagy a Normafára vagy Hűvösvölgybe menni (attól függ, hogy mennyit akarunk vonatozni).
Budakeszi Vadaspark
Tavaly imádtuk, hogy egy rövid autóúttal odaérünk, ott pedig órákig tudunk nyugodtan bóklászni az állatok közelségében.
Piczinke Póniudvar
Ha már ezen a környéken vagyunk, akkor a Normafa közelében van ez a varázslatos hely, ahol malacok, pónik és sok játék várja a gyerekeket. Ám nem mint egy játszótéren, itt ugyanis fakockákat pakolhatnak szekérre, szalmát szórhatnak egy bála tetejéről vagy épp heverhetnek egy függőágyban.
Füvészkert
Ez is egy varázslatos hely, csak picit másképp. A városban egy zöld oázis, rengeteg látnivalóval és hihetetlen nyugalommal.
Holnemvolt Park
Az állatkertezéssel érdemes összekötni, mert pici gyerekeknek annyira még talán nem érdekes önmagában, viszont egy napi programot megér.
Szentendrei Skanzen
Személyes kedvencem, egyik évben sem hagyom ki és amióta Dávid is velünk tart, új oldalát fedeztük fel a már jól ismert házaknak és programlehetőségeknek.
Vasúttörténeti Park
Dávid itt eddig még csak a nagyszüleivel volt, de annyira élvezte a vonatokat, hogy meg kell ismételni.
Hajózás a Római partra
Az egyik kedvenc nyári programunk BKK hajóval elmenni a Rómaira, ott hekkezni vagy hamburgerezni, limonádézni, fagyizni és ha már elég csurom vizes a gyerek, akkor gyorsan egy taxival hazaszállítani 🙂
Minipolisz
Ezek mind szabadtéri programok, de ha esősre fordul az idő, akkor a legjobb időtöltés szerintem a Király utcai Minipolis.
Ti már megterveztétek hova mentek a nyári szünetben? Ha van jó programötletetek, írjátok meg!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem először próbáltuk ki a Bookr Kids szolgáltatását, ám amikor fél évvel ezelőtt (Dávid pont 2 éves volt) nézegettük, a fiamat még egy másodpercre sem kötötte le. Azóta némileg megváltozott a helyzet.
A kisgyerekek képernyő előtt töltött ideje nagyon kényes téma, sok anyuka heves vitákba száll, ha szóba kerül, hogy kinek a gyereke mennyi időt tölt mesenézéssel. Szerintem mindenki tudja, hogy miként kezelje a gyerekét, ez sem egy állandó dolog az életben: vannak időszakok, amikor több mesét néz egy gyerek, és van, amikor kevesebbet, mások pedig szinte soha, semmilyen formában.
Nálunk egyébként komoly harc megy a tévénézéssel, mert Dávid nagy Mancs őrjárat rajongó és nehéz lekattintani róla itthon. Főleg a téli időszak volt kemény ilyen szempontból, mert a sötét reggeleken és a még sötétebb estéken nem egyszerű feladat jobb programot ajánlani neki egy 40 négyzetméteres lakásban, mint a mesenézés. A tévéért való visítás állandó “elfoglaltság” nálunk, de erről majd valamikor hosszabban szeretnék írni a blogon, most inkább a Bookr Kids-ről kialakult tapasztalatomat osztanám meg veletek. Lehetőséget kaptam, hogy 3 hónapig teszteljük egy ajándék előfizetésen keresztül és az azóta eltelt néhány napban már 3-4 alkalommal előkerült az esti órákban.
Én négyféle “mesefogyasztást” különböztetek meg: tévén mesenézés, YouTube-on mesenézés, meseolvasás és a Bookr Kids. Egyik sem ugyanolyan, egyik sem ugyanolyan hatással van a kisgyerekre. A Bookr Kids szerintem egy remek alternatíva arra, hogy a digitális ingerekhez szokott gyerekeket a klasszikusnak nevezhető meseolvasás világa felé tereljük. Nem helyettesíti azt, hanem valahol félúton van a könyvek és a rajzfilmek között.
Anyaként nagyon lelkes vagyok iránta, mert ha választanom kell, hogy a gyerekorvosi rendelőben várakozás közben a YouTube-on a Daddy finger, daddy finger where are you kezdetű rémséget hallgassam, vagy inkább a Kiskakas gyémát félrajcárját, akkor az utóbbira szavazok 🙂 Részben viccelek persze, mert a Bookr Kids sokkal több és jobb ennél, ugyanakkor anyaként nem tudok rá máshogy tekinteni, mint egy olyan dolog, ami jobb alternatíva, mint a YouTube, ha már úgyis okostelefont adok a gyerek kezébe.
Ha valaki nem ismerné pontosan a szolgáltatást, akkor elmondom, hogy a letölthető applikáción belül az adott korosztályhoz szabott könyvtárat lehet találni klasszikus és modern mesékkel, amelyekben a képek mozognak és egy mesélő (aki nem mellesleg minden esetben egy kiváló színész, mint például Básti Juli vagy Szacsvay László) felolvassa a szöveget. A végén pedig általában a meséhez kapcsolódó képességfejlesztő játékok várják a gyerekeket. A narráció kikapcsolható, így a közös meseolvasást vagy az olvasás gyakorlását is támogatja a szöveg. A mesetárban több mint 200 mese van jelenleg és ez a szám folyamatosan bővül.
Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy míg könyvben nagyon szerette Dávid Gondri történetét, addig itt nem hajlandó megnézni. Ugyanakkor könyvben nem érdekelte a Török és a tehenek, a Bookr Kids-en viszont az egyik kedvence. Nem bánom, hiszen a lényeg az, hogy így vagy úgy, de eljutnak hozzá ezek a remek mesék.
Esténként szokta nézni, és leköti, sőt azonnal meglettek a kedvencei. Mivel jellemzően rövidebb mesék vannak, így végig oda tud rá koncentrálni, nem rohangál el közben. A kellemes felvezető zenék, a nyugodtan mozgó képek és a szép felolvasás láthatóan megnyugtatja, lelassítja estére. Amikor ezzel fejezzük be a napot, akkor utána több kedvvel hallgatja az ágyban az én meséimet és könnyebben elalszik, mint máskor.
Még nem látom azt, hogy állandó előfizetői leszünk-e a Bookr Kids-nek, de hogy visszatérő, az biztos! Abban is biztos vagyok, hogy hosszabb utazások alkalmával letöltöm majd a legjobb meséket, mert így offline állapotban is hallgathatjuk őket, ez pedig életmentő lehet a vonaton vagy a repülőn 🙂
A Bookr Kids applikáció ingyenesen kipróbálható, ezután pedig 1, 3 vagy 6 hónapra lehet előfizetni. Sőt, március 16-án 30% kedvezménnyel lehet előfizetni rá!
Reggeli rutin? “Vedd fel a zoknidat! Ne szaladj át a másik szobába, akkor is rád adom a nadrágot. Oké, megvárom, de 5 perc múlva elindulok. Te is jössz vagy itthon maradsz egyedül? Nem? Na akkor gyere öltözni. Pulcsi is kell! Maradj itt előttem! Ááá az a hajam! Vedd fel a pulóvert!” Folytassam? 🙂
Néha arra gondolok, hogy kár sminkelnem és zuhanyoznom a reggeli bölcsibe indulás előtt, mert úgyis leizzadok és darabjaimra hullok mire ráerőszakolom Dávidra a ruháját. Egyszerűen utál felöltözni és elindulni, úgyhogy még egy ok, amiért nagyon várom már a tavaszt, amikor kevesebb ruhát kell majd ráadni. Csak az nyugtat ilyenkor, hogy tudom, ha már kiléptünk az ajtón, minden rendben lesz.
Azonban nem volt ez mindig így.
A szuper kezdet után volt egy pár hetes mélypont a bölcsődében, ami nagyon megviselt. Dávid könnyen beszokott, én pedig azt hittem, innen már sínen vagyunk, ez azonban sosem lehet biztos. Egyik napon épp a bölcsiben jött ki rajta egy betegség, hányt uzsonna közben és belázasodott. Ez annyira rossz élmény volt neki, hogy miután meggyógyult, nem akart többet odamenni. Az emeletünk lakói pontosan tudták, mikor indulunk a bölcsibe, mert minden reggel hangos visítás, zokogás mellett hagytuk el a lakást, ami beérve sem enyhült.
A teljes napokat átsírta. Folyamatosan azt ismételgette, hogy mama, papa. Nem evett és álomba sírta magát. Délután bucira dagadt lila szemekkel jött ki, férjem azt hitte, valaki behúzott a gyereknek… A gondozók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ennek ellenére, egy-két hét után már kezdtem magam hozzászoktatni a gondolathoz, hogy ki kell vennem majd a bölcsiből, mégse működik ez a dolog… Már épp elfogadtam a tényt, hogy fel kell mondanom a munkáimat, hogy egész nap Dáviddal lehessek, amikor eljött a karácsony és nagyjából két hetet otthon töltött. Komolyan rettegtem az első januári napon, amikor közöltem vele, hogy ismét menni kell, de legnagyobb meglepetésemre, mintha minden rosszat elfelejtett volna, örömmel mentünk be a bölcsibe.
És bár azóta is vannak nyűglődések, sosem könnyű elindulni, viszont ha kiléptünk az ajtón, akkor már örömmel megyünk a kis társai felé, délután mosolyogva jön ki és mindig meséli, hogy miket csinált aznap. Nekem ez a legfontosabb, mert látom, hogy milyen jó hatással van rá a közösség, én pedig néhány órára magam lehetek és dolgozom, találkozom a barátaimmal vagy egyszerűen csak pihenek. Így mindenki nyer 🙂
Ha visszagondolok az első külföldi utazásunkra, amikor már Dávid is velünk volt, akkor rá kell jönnöm, hogy kicsit túlbiztosítottuk magunkat, már ami a magunkkal cipelt holmik számát illeti. Fokozatosan épült lejjebb a gyerekfelszerelések száma, míg eljutottam arra a pontra, amikor már egy csomag pelenkát is szájhúzva pakoltam be, hiszen úgyis lehet venni érkezés után… Na jó, annyira bátor továbbra sem vagyok, hogy ne vigyek magunkkal napokra elegendő pelenkát, de azért jó néhány dologgal kapcsolatban rájöttem, hogy felesleges. Minél kevesebb holmi van nálunk, annál könnyebb az utazás, úgyhogy érdemes kritikus szemmel nézni, hogy miket vinnénk magunkat. Jöjjenek most azok a dolgok, amik szerintem elengedhetetlenek!
1. Az első és legfontosabb a hordozó. Ha még azon a súlyhatáron belül van a gyereked, amikor hordozható, akkor otthon ne hagyd! Sokkal mobilisabbá teszi az embert, segíthet a reptéren való közlekedésben, nagy tömegben vagy akár altatásnál, ráadásul számtalan olyan szituáció adódhat, amikor egyszerűen máshogy nem is nagyon lehet cipelni a gyereket. Például így másztam meg Dáviddal a hátamon egy 230 lépcsőfokos tornyot Olaszországban. Kár lett volna azért kihagyni, mert nem tudom őt felvinni.
2. Ugyanakkor a babakocsi is alapfelszerelés nálunk, ha utazunk. Mindig esernyőkocsival mentünk, mert azt könnyedén össze lehet csukni a reptéren, egyszerű vele közlekedni, ugyanakkor nem sajnáljuk annyira, ha valami baja lesz, mint egy komolyabb és drágább darabot. Bár eleinte azt hittem, hogy Róma macskaköves utcái majd kifognak rajta, de nem így történt, úgyhogy szerintem utazáshoz remekül megfelel egy ilyen kisebb babakocsi. Plusz jó, hogy séta közben bele lehet pakolni a fényképezőt vagy az ételt és italt, annál pedig nincs is jobb érzés két elcsigázott szülő számára, amikor a gyerek végre elalszik a babakocsiban és csendben megihatnak valahol egy kávét (vagy egy koktélt).
3. Ez kicsit rendhagyó lesz, mert olyan dolgot ajánlok, ami nekünk nincsen (még), de ha legközelebb utazunk, már biztosan lesz. Ez pedig a felfújható leesésgátló. A legutóbbi utazásunk alkalmával Dávid háromszor esett le éjszaka az ágyról. Rémes volt, nagyon aggódtam, végül jobb megoldás híján a lakásban fellelhető párnákkal és takarókkal pakoltuk körbe az ágyat, hogy legalább puhára essen. A felfújható leesésgátló szuper megoldás és kis helyen elfér!
4. Egy olyan pelenkázó táska, amihez alátét is tartozik, a legjobb társ lehet út közben. Korábban már bemutattam a blogon a Grudo design táskáját, ami egyszerűen tökéletes, mert kicsire hajtogatható, rendszerezhető a felszerelés benne, strapabíró és egy lecipzározható alátét is a része. Így bárhol meg lehet ejteni egy higiénikus pelenkacserét.
5. A szoptatós kendő óriási nyugalmat adott nekem, mert tudtam, hogy bárhol járunk, bármilyen szituációba kerülünk, akkor is gond nélkül tudok szoptatni. Villámgyorsan fel lehet kapni, de mégis úgy néz ki, mint egy lenge ruha lenne és az emberek többségének az sem tűnik fel, hogy valami történik alatta. Ne értsetek félre, semmi kínos nincs a nyilvános szoptatásban, én mégis feszengtem a kendő nélküli szoptatás gondolatától, főleg idegen környezetben. Márpedig egy idegen ország az a javából.
Remélem hasznosnak találtátok a listát. Szívesen olvasom, hogy mi szerepel a ti listátokon, írjátok meg!
A fogmosás a küzdelmekkel teli tevékenységek közé tartozik nálunk. Az érdeklődés megvan iránta Dávid részéről, de a végrehajtás már nem olyan szórakoztató a számára. Általában csak rágja a fogkefét, ha pedig segítenék neki mosni a fogakat, akkor elszalad. Erőltetni viszont nem akarom, mert akkor tényleg valami rossz dologgá változik. Ezt tanácsolta nekem Rostási-Szabó Judit fogorvos is, aki megnyugtatott, hogy ebből alakul majd ki később a helyes fogmosási technika.
Judit nemrég egy csodálatos csomagot küldött nekünk a Jack n’ Jill-től. Dávid sokkal lelkesebb a fogmosás iránt, amióta ezt a szettet használja, én pedig örülök annak, hogy tudatos szülőként bio termékeket adhatok a kezébe. Mutatom részletesebben is, hogy miket használunk!
Fogkefe: A nyele 100% kukoricakeményítőből készült, a puha sörtéje pedig újrahasznosított anyagból. Olyan jó ívesre van kialakítva, hogy remekül kézre áll az apró mancsoknak.
Fogmosó pohár szilikon tetővel: Ez Dávid kedvence! Imádja, hogy rátehető a fedél a pohárra és úgy iszik belőle. Egyébként a pohár biológialig lebomló, bambusz és rízshéjból készült.
Fogkrém: Én banán ízesítésűt választottam, és nagyon jó döntés volt, mert alig bírom leállítani Dávidot, hogy nem kaphat többet belőle 🙂 Csak természetes anyagokból áll, SLS mentes, fluorid mentes, cukormentes, színezékanyag mentes, parabénmentes.
Neszesszer: Nagyon cuki pamut neszesszer, ami jól jött, amikor Dávid a nagyszülőknél aludt.
Szilikonos fogkefe és fogínyápoló: A végére hagytam a legizgalmasabbat, ilyennel korábban még nem találkoztam. A fogkefe különlegessége, hogy az alsó-felső fogak egyidejű tisztítása közben az oldalsó sörték az ínyt is masszírozzák, valamint a lepedéket is eltávolítják. Azt hittem, Dávid nem tudja majd használni, de azonnal ráérzett arra, hogyan kell csúszó mozdulatokkal tisztítani a fogait.
>>> Ha valami megtetszett, akkor nézz körbe a babydent weboldalán! <<<
Miután kipróbáltuk a fogmosó termékeket, Judittal készítettem egy interjút, hogy még több segítséget nyújtson a gyerekkori fogmosással kapcsolatban!
Mikor kell elkezdeni mosni egy kisgyerek fogát, és hogyan vágjunk ebbe bele?
A 0. lépés, amikor még nincsenek fogai, de már ekkor elkezdjük a szájápolást. Mind anyatejes mind tápszeres babáknál ugyanúgy néz ki. Étkezés után egy tiszta textilpelenka sarkával kitöröljük a baba száját. Átlagosan féléves kor körül megjelennek az első tejfogak, ekkor kell elkezdeni a tényleges fogápolást. Kezdésnek célszerű egy ujjra húzható szilikonos fogkefét választani, ami kettős funkcióval bír. Egyrészről sörtéivel meg tudjuk tisztítani a kis fogacskákat, másrészről a fogkefén lévő apró barázdákkal a fogzástól duzzadt ínyt tudjunk masszírozni, ezzel csökkentve a baba fájdalmát. (Apró trükk: pár percre hűtőbe, fagyasztóba téve a szilikon fogkefét, még inkább hűsítő, kellemes hatást érhetünk el). Amikor már tud fogni a kis baba, érdemes beszerezni az első hagyományos fogkefét és hagyni, hogy a baba rágcsálja azt. Ismerkedjen vele, szokja, ne legyen idegen számára, viszont az édesanya mindig mossa át a végén körkörös mozdulatokkal.
Mire kell figyelni a felszerelés megválasztásánál? Milyen fogkefét, fogkrémet ajánlanál és mire lehet még szükség?
Az a célunk, hogy megszerettessük a fogmosást, és a napi rutin részévé váljon. Ezért válasszunk akár a gyerkőccel együtt vidám, színes felszerelést. Első körben egy fogkefét és egy fogkrémet. A fogkrémnél fontos, hogy amíg nem tud önállóan öblíteni és köpni, addig fluoridmentes fogkrémet válasszunk. A fogkrém finom gyümölcsös íze könnyebben meghozza a kedvet a fogmosáshoz.
Miért ajánlod a Jack & Jill termékeit? Miben mások ezek, mint amiket például a drogériákban lehet megvásárolni?
Az első és legfontosabb, amit kiemelnék, az a természetes összetevők. Termékeink a legmagasabb minőségeknek megfelelő természetes eredetű alapanyagokból készülnek. A mai kemikáliáktól teli világunkban kulcsfontosságú, hogy gyermekeinket ezektől óvjuk, s ehhez ideális választás a Jack N’ Jill termékeink, különösen azért, mert a baba szájával érintkezik. A fogkefék egyedi fejlesztésűek, korosztályok szerint is eltérőek. így már a legkisebbek önállóságát is támogatják, korosztályok szerint kerültek kialakításra. A természetességet hangsúlyozva a figurás-mintás fogkeféink nyele például kukoricakeményítőből készültek, a fogkrémeink pedig gyümölcskoncentrátumból készültek, viszont mentesek minden ártalmas anyagtól, így többek között cukor,- fluorid- és károsanyagmentesek.
Milyen a helyes fogmosási technika, amit a kisgyerekek maguk is meg tudnak csinálni?
Első körben a célunk az, hogy a gyermekünk a fogmosást megismerje, megszeresse. A helyes fogmosási technika kialakítása kb. óvodás korra tehető. Nagyon fontos a türelem, nagy dolgokat egyből nem kell várni. A rendszeresség és a játékosság a legfontosabb a kezdetekben. Óvodás korban azonban, ha törekedni szeretnénk a helyes technikára, akkor a külső és a belső fogfelszínen körkörös mosási technikával, a rágó felszíneken a „sikáló” mozgással tisztítsuk a fogakat.
Mit javasolsz arra az esetre, ha egy gyerek ellenáll a fogmosásnak? Hogyan lehet kedvet csinálni hozzá?
Első körben a türelmet, illetve a kitartást. Fontos a szülő részéről az a szemlélet, hogy ez is egy játék, nem egy kötelező rossz dolog. Amit ténylegesen tehetünk, az a példamutatás, vagyis mossunk együtt fogat. Aztán hagyjuk, hogy a gyermekünk mossa meg nekünk a fogunkat. Kipróbálhatjuk azt is, hogy a kedvenc babának, vagy plüssnek együtt mossuk meg a fogát. Válasszunk ízesített fogkrémet.
Mikor kell esetleg fogorvoshoz fordulni?
2-3 éves korban érdemes gyermekünket fogorvoshoz vinni. A cél az, hogy ismerkedjen, tapasztaljon, ne alakuljon ki benne félelem. Legyen rutin az, hogy időközönként a szülővel elmegy fogorvoshoz, mert ez így normális.
Először is leszögezném, hogy eszem ágában sincs gyereknevelési tanácsokat osztogatni. Hogy miért? Mert azt látom magam körül, hogy mindenki máshogy csinálja és ez így van rendjén. A lényeg az, hogy a szeretetet és a biztonságot megkapja egy gyerek, azonfelül mindenki maga döntse el, hogy mivel eteti vagy hogyan altatja. Van azonban néhány dolog, amit nagyon fontosnak tartok így két év távlatából nézve, és amiket anno nem mondott nekem senki. Vagy épp nem hallottam meg a nagy várakozás közepette.
Amíg Dávidot vártam, elolvastam néhány gyereknevelési könyvet. Jól esett, mert ráhangolt a témára, de valójában teljesen felesleges volt, mert semmit nem alkalmaztam belőle. Sőt, már egy sorra sem emlékszem. Onnantól kezdve, hogy Dávid megszületett csak az ösztöneimre hallgattam, valamint anyukám, a védőnő és a gyerekorvos tanácsaira. Úgyhogy azt javaslom minden friss anyukának, hogy ne görcsöljetek rá, a fórumokon való kérdezősködés helyett figyeljétek a babátokat, hangolódjatok rá és máris tudni fogjátok, hogy épp éhes-e vagy álmos, fáj-e a hasa vagy csak jön a foga. Kezdetben próbáltam időrendhez ragaszkodva szoptatni, aztán úgy voltam vele, hogy hagyom a francba az óranézegetést és csak a babám igénye lesz mérvadó. Nem méricskéltem már a grammokat, hanem egyszerűen hallgattam az ösztöneimre és el mertem hinni, hogy minden rendben van vele.
Bevallom, kicsit mindig elszomorodok, amikor valakitől azt hallom, hogy a síró babát nem veszi fel, nem ringatja, nem hordozza a lakásban, mert akkor nagyon hozzászokik a gyerek és majd nem lehet letenni… A legtermészetesebb dolog, hogy egy kisbabának folyamatosan az anyja közelében van a helye, ölelésre és biztonságra vágyik. Szerintem nincs olyan, hogy egy baba ok nélkül sírna, nem lehet azt mondani, hogy majd felveszem, ha tényleg szüksége lesz rá… Mi mindig azonnal reagáltunk arra, ha Dávid sírni kezdett, hiszen így tud kommunikálni velünk és ezáltal bízik meg bennünk és a környezetben. Ha nem így tettünk volna, akkor megrendülhet ez a bizalom. Válaszkészek voltunk, mindig tudta, hogy nincs magára hagyva és hamar megtanulta megérteti magát. És hogy egy csüngő gyerek lett-e belőle? Nem 🙂
Amikor Dávid megszületett, nem éreztem magam azonnal anyának. És ez szerintem így természetes. Hullámokban tört rám az érzés, többször és folyamatosan mélyült el a kapcsolatunk. A kórházban töltött második éjszakán ért az első olyan érzés, amikor rádöbbentem, hogy ő az én babám és felelősséggel tartozom érte. Bevittem éjszakára a csecsemőshöz, de nem tudtam elaludni, úgyhogy pár óra múlva kimentem érte. Egy hátsó szobában feküdt, ahol égtek a lámpák, a csecsemős tévét nézett, mellette pedig csöpögött a csap és zúgott a bojler. Hirtelen iszonyatosan felháborodtam a körülményeken, azonnal elhoztam onnan, utána pedig nem győztem tőle bocsánatot kérni, amiért hagytam, hogy ez így legyen. Soha többet nem adtam oda a kórházban (csak, amikor mosdóba mentem).
Anya vagy, nem mártír. Érdemes előre felkészülni arra, hogy rosszul fogod érezni magad attól, hogy kiszakadtál az addigi életedből, a napjaid nem szólnak másról csak a pelenkázásról és a szoptatásról, rosszat tesz a bezártság és sokan kifejezetten magányossá válnak. Keveset fogsz aludni az elkövetkező hónapokban, viszont a nap 24 órájában (igen, szerintem még alvás közben is) figyelned kell a babára. Kezdetben megterhelő lehet a sok új feladat, később pedig a folyamatosan óvás, aggódás, rohangálás. A sok tennivaló között hajlamos arra mindenki, hogy saját maga kerüljön az utolsó helyre, ennek viszont hosszú távon komoly buktatói lehetnek.
Sajnos rengeteg olyan anyával találkoztam már (élőben vagy az interneten), akik mindent megtesznek a gyerekükért, magukat az utolsó helyre sorolják, depresszióval küzdenek és ennek következményeként folyton mérgesek a gyerekekre és apára, nem utolsó sorban pedig saját magukra. Merj segítséget kérni! Azért nem fog senki vállon veregetni, mert beleőrültél a hétköznapokba és a gyerekeid egy boldog anya helyett egy ideges nő mellett nőnek fel. Olykor muszáj egyedül kimozdulni, ami nem azt jelenti, hogy elmész a sarki boltba meg vissza. Járj társaságba, sportolj vagy élj a hobbidnak is!
A Gyereknevelés dán módra című könyvben olvastam, hogy Dániában a védőnő megadja a friss anyáknak a környéken élő hasonló anyák elérhetőségét, akik ezután összejárnak, kis csoportot hoznak létre, megbeszélik egymással az őket foglalkoztató kérdéseket és odafigyelnek arra, aki elkezd kimaradni. Ezek a csoportok alapvető támogatást jelentenek ebben az időszakban. Nem tudom, hogy valóban így van-e ott, mindenesetre jól hangzik.
A blogomhoz kapcsolódó zárt Facebook csoportban is feltettem azt a kérdést, hogy ki milyen tanácsot kapott kezdő anyaként, ami valóban hasznos volt. Örömmel nyugtáztam, hogy alapvetően ugyanazt, mint amiket én is felsoroltam, de olvastam néhány olyan gondolatot is, amit fontosnak tartok megosztani:
Van, ami kimaradt? 🙂 Ha van egy jó tanácsotok, ne fogjátok vissza magatokat, írjátok meg kommentben!