Utólag már látom azt, hogy a múltkori gardrób rendszerezés Szemes Nórával felért egy önbizalomépítő workshoppal. A sok praktikus tanácsa mellett megtanultam ugyanis valami nagyon fontosat: mindegy, hogy milyen alakod van, mindegy, hogy hány kiló vagy, mindenki tud előnyösen öltözni, és ennek az ellenkezője is igaz. De tényleg, mindenki!
Nekem körte alakom van, ami azt jelenti, hogy a széles csípőmhöz képest jóval kisebb a felsőtestem. A derekam a legkarcsúbb pont, ezért ideális esetben a ruháknak ott kell véget érniük. Ez azt jelenti, hogy elfelejthetem a csípőnadrágokat, pláne, ha még egy most oly divatos szalaggal is átkötöm, ez ugyanis optikailag erre a területre tereli a figyelmet. Ugyanez a helyzet a csípőmig leérő felsőkkel.
De nem csak azzal változtathatok az arányaimon, hogy meddig ér a nadrágom vagy a felsőm, hanem azzal is, hogy figyelek arra, milyen ujja van a pólómnak. Sőt, egyáltalán van-e neki, ugyanis érdemes optikailag szélesítenem a felső testem és hangsúlyoznom a vállaimat a ruha szabásával vagy mintáival. Ez egyébként teljesen egybecseng azzal, amit korábban a Project Effortless vagy Lakatos Márk tanácsolt.
Nem csak ezek lényeges pontok a ruhaválasztásnál, hanem az is, hogy azzal, ha bő szabású nadrágot vagy oversize felsőt választok magamnak, akkor optikailag akár 3-4 kilót is magamra tudok pakolni. Ez nem volt újdonság a számomra, Nóra mégis bebizonyította a tükör előtt állva, hogy a kényelem kedvéért szinte ruháról ruhára követtem el ezt a hibát.
Azzal viszont nem voltam tisztában, hogy sok nadrág, felső és kabát azért áll rosszul rajtam, mert valójában nem az én méretem. Sajnos a Zara és társai fast fashion boltokban nem igazán lehet olyan nadrágot találni, aminek a szabásánál figyelembe vennék azt, hogy lehet valaki széles csípővel is alacsony, és a magam 162 centijével nem úgy fog állni rajtam a nagyméretű nadrág, ahogy illene és ez az anyagfelesleg szemmel látható. Erre az a megoldás, hogy vannak olyan márkák (pl a Levis vagy angol márkák, amik elérhetőek a turkálókban), amik nem csak simán 40-es nadrágot állítanak elő, hanem van annak short (tehát alacsony nőre való) és long (tehát magas nőre való) verziója is.
Szinte a homlokomra csapta, hogy Hát persze!, amikor azt mondta, hogy a mai divat, a nálunk elérhető fast fashion boltok kínálata nem a nőies alakot támogatja, hanem inkább oszlop alakra gyártanak. Azon pedig nagyjából minden jól áll, ami rajtam nem. Hozzátette, nem velem van baj, egyszerűen ez a helyzet és ezért nehezebb dolgom van ruhaválasztásnál, de nem lehetetlen tökéletes darabokat találni. Akkor még nem is éreztem át, csak később, hogy mennyire felszabadító érzés volt más szájából hallani ezeket a szavakat! Mennyi sírással végződő ruhapróbát spórolhattam volna meg magamnak életem során, ha korábban találkozunk és korábban mondja el nekem valaki, hogy nem te vagy csúnya, hanem ez nem rád lett kitalálva. A tömeggyártás átka, hogy rajtad ez nem úgy áll, mint a kirakati babán és nem a te hibád, hogy ebben az üzletben semmi sincs, ami neked való lenne, ne itt keress…
Nóra rávilágított arra, hogy rossz taktika, ha szeretném eltakarni, ahol szélesebb vagyok, fogadjam el, hogy ez lehetetlen és az emberek úgyis ezt fogják nézni rajtam. Inkább próbáljam meg előnyösen kihangsúlyozni a vonalaimat például A-vonalú szoknyával vagy deréknál végződő nadrággal. Mindezt demonstrálva azonnal elvitt a közeli turkálóba, ahol egymás után adogatta be nekem a próbafülkébe a jobbnál jobb darabokat. Meglepett, hogy olyan ruhákat akasztott le, amiket én meg se néztem volna, mert azt gondoltam, hogy úgysem jön rám, túl kicsi. Aztán felvettem és be kellett látnom, nem csak feljött rám, hanem jól áll.
Arra jöttem rá, hogy sokszor tisztában van az ember azzal, hogy mi lenne jó neki, mégis elnyomja ezt a rengeteg inger, ami a fast fashion révén ér minket. Elnyomja a sok akció, a sok egyforma szabás, a trendkövetés, a divatba beleillő influencerek tökéletes alakja és még sorolhatnám… Észre sem vesszük, hogy már nem magunkat látjuk a tükörben, hanem azt, amilyenek épp lenni szeretnénk ahhoz, hogy az a bizonyos ruha jó legyen ránk és beleilljünk az aktuális trendnek megfelelő képbe. Ha pedig nem jó, akkor magunkat hibáztatjuk érte. Nekem most nagyon jól esett más szájából hallani azt, hogy ne erőltessem tovább ezt az irányt, nézzek másfele és sokkal több sikerélmény fog érni.
Nem sok új ruhával gyarapodott azóta a ruhatáram, ritkán járok vásárolni, de már érlelem magamban a gondolatot, hogy az új tudásommal felvértezve hamarosan bevetem magam valamelyik turkálóba (csak oda, mert új ruhát egy darabig még nem vásárolhatok magamnak, erről ITT olvashatsz).
Kapcsolódó bejegyzés:
Ezért nem sikerült kialakítanom még a tökéletes kapszulagardróbot