Előfordult már veled, hogy egy végigdolgozott nap végén ott álltál a szinte üres hűtőszekrény előtt és ötleted sem volt, hogy mit egyél, vagy mit készíts a gyereknek vacsorára? Velem már igen… Nem vagyok egy gyakorlott konyhatündér, ezért ha bemegyek egy boltba, általában fogalmam sincs, hogy mit vásároljak ahhoz, hogy abból később valami finom és tápláló fogás legyen az asztalon. Csak receptek alapján tudok bevásárolni és főzni. Amivel csak annyi a gond, hogy gyakran a receptkutatás az utolsó a teendőim listáján, pedig nagyon szeretnék finomakat készíteni.
főzés
Nagyon szeretem az egyszerű és gyorsan elkészíthető ételeket. Ennek több oka van, az egyik az, hogy nem vagyok egy gyakorlott konyhatündér, a másik pedig, hogy sokkal finomabb, természetesebb és frissítőbb számomra az ilyen fogás, mint valami, ami órákig rotyog a levében.
A mentás zöldborsókrém reggelinek éppúgy jó pirítósra kenve, mint vacsorának.
Hozzávalók:
– 200 g (kb fél zacskó fagyasztott) zöldborsó
– 50 g fetasajt
– 1 ek vaj
– kevés friss mentalevél
– 1 gerezd fokhagyma
– 3 kk lime lé
– só, fehér bors
– kenyér
A legjobb frissen, elkészítés után fogyasztani! A zöldborsót 15-20 perc alatt megpároltam, majd a szétmorzsolt fetával és a vajjal összedaráltam a robotgépben. Ezután megsóztam, kevés borsot tettem hozzá, majd apróra vágtam a friss menta leveleket és hozzászórtam. Végül lime-ot facsartam rá és újra kapott egy jó nagy keverést a krém. Kis olívaolajjal kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben és már jöhetett is a tetejére a borsókrém.
Próbáljátok ki Ti is!
Nem vagyok túl jártas a konyhában, de az utóbbi időben lelkesen készítek egyszerű ételeket, ami megalapozhatja a barátságom a tűzhellyel. Igazán megörültem, amikor Nagy Zita, a Zizi kalandjai blog írója meghívott nemrég indított vegán főzőkurzusára.
Vegán vagyok?
Kérdezhetitek most páran. Nem, sőt vegetáriánus sem. Viszont érdekel a tudatos és egészséges táplálkozás, nyitott vagyok minden olyan témára, ami építően hathat és a vegán ételek ilyenek. Úgy érzem, most van egy hype a vegánság körül (hasonlóan a minimalizmushoz), a boltokban egyre több a vegán termék, egyre több drogéria és élelmiszerbolt hoz létre saját vegán márkákat vagy szentel egész sorokat az ilyen termékeknek. Gyakran horror áron. Bizony, az egyik legnagyobb ellenérzésem a vegánnal szemben az, hogy ez is hatalmas üzlet lett és jól a pénztárcánkba kell nyúlni, ha például vegán energiaszeletet szeretnénk venni. Éppen ezért sokkal inkább híve vagyok az itthon elkészíthető finomságoknak, amikről legalább pontosan tudom, hogy miből állnak és negyedébe kerülnek annak, amit csomagolva árulnak. Ilyen például az a datolyás energiagolyó, amit nemrég a blogon mutattam és tudom, hogy máris többek kedvence lett 🙂 Az anyagiakon túl viszont azt tapasztaltam, hogy egy hús nélküli ételtől gyakran ugyanúgy jól lakom, de valahogy kellemesebben érzem magam utána, megmarad az energiám és nem terülök ki egy órára… Bár gyakrabban kell ennem, de sokkal tisztább érzés, nem tudom ezt máshogy megfogalmazni.
Megtanultam főzni a kurzuson?
Nem vártam csodát és ilyen téren nem is történt nagy áttörés, ötletek és inspiráció terén viszont sokkal gazdagabban tértem haza Zizi konyhájából! Nem akarok ennyire előre szaladni, kezdjük azzal, hogy szombaton elkocsikáztam hozzá Solymárra, ahol a saját otthonában fogadott minket. Nagyjából öten voltunk és rajta kívül senki nem volt vegán, inkább a téma iránt érdeklődő. A hangulat nagyon közvetlen és baráti volt, mintha csak egy rég nem látott ismerőshöz jöttünk volna.
A menü eleinte nem hozott lázba, nem futott össze a nyál a számban ahogy elolvastam, hogy előételnek balzsamecetes sült céklát és lilahagymát készítünk saláta hajóban, majd a leves karfiolos zöld tea krémleves, a főétel kókuszos vöröslencse dahl héjában sült burgonyával, a desszert pedig banánfagyi kekszgolyókkal.
A főzés során mindenki kisebb részfeladatokat vállalt Zita irányításával: pucoltam, vágtam, öntöttem, kavartam, de leginkább nagyon figyeltem a beszélgetéseket. Zita rengeteg érdekességet és tanácsot osztott meg velünk az alapanyagok minőségével kapcsolatban. Megtudtam például, hogy ha kókusztejet vásárolok, akkor azt válasszam amelyik csak kókuszból és vízből áll, mert nem mindegyik ilyen ám. Szuper tippeket adott ahhoz, hogyan lehet a vegán étrend nem pénztárcafüggő és miként lehet elkerülni a drága termékeket. Tudatossága szinte észrevétlenül ragadt ránk, miközben arról mesélt, hogy mit, hol szokott vásárolni és mire figyel ilyenkor.
Mire elkészültek az ételek, már farkaséhes voltam. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ezek a nevük alapján nem annyira hívogató vegán fogások mennyire ízesek és gazdagok annak ellenére, hogy nem tartalmaznak például se húst, se sajtot. A második meglepetés pedig az volt, hogy rendkívül laktatóak. Mire az előételt és a levest megettem, már alig bírtam rávenni magam, hogy a főételből is egyek. Kár lett volna kihagyni, mert az volt talán a legfinomabb mind közül. A banánfagylalt pedig azonnal felkerült a fejemben arra a listára, ami a Dávidnak szánt finomságokat tartalmazza.
Miért nem leszek továbbra sem vegán?
Minden fogás nagyon finom volt és attól lelkesedve távoztam a főzőkurzusról, hogy másoknak is elkészíthessem majd ezeket az ételeket. Az azóta eltelt néhány napban változásokat figyeltem meg magamon, sokkal jobban odafigyelek arra, hogy mi kerül a kosaramba (pontosabban mi nem) és sokkal több növényi ételt eszek. Ugyanakkor meg sem fordul a fejemben, hogy megpróbálkozzak a vegán étrenddel, mert hosszú távon nem tudok lemondani a húsról, a halakról, a tejfölről, de főleg a sajtokról.
Ha nektek is van kedvetek egy ilyen utazást tenni a vegán-világába, akkor irány Zizi főzőkurzusa!