Hosszasan tudnék arról írni nektek, hogy mennyire felszínes a kapcsolatom a fast fashion márkák által gyártott tömegtáskákkal és ezzel szemben, mennyire tudok kötődni egy táskához, amit egy hazai tervező álmodott meg vagy készített el. Nem akarom hosszúra nyújtani, mert ebben a bejegyzésben a nemrég nyílt Dubliners a főszereplő, elég annyi, hogy ezek vannak többségben a szekrényemben és mindegyik egy külön személyiség számomra, akár a tervezőik.
A Zoe Phobic márka neve talán sokaknak ismerősen cseng, Ágó évek óta tervezi igazán jellegzetes táskáit, most pedig úgy döntött, hogy saját lábra áll egy kis boltocska megnyitásával. Eddig ugyanis több más tervező munkája mellett az Open Showroomban voltak elérhetőek a táskái. A megnyitó előtt mindössze egy hónappal döntötte el barátjával, Makai Mátéval, hogy kéne egy saját bolt, négy héttel később pedig már a meghívókat küldözgették a Galamb utcai megnyitóra.
A megnyitón nem tudtam ott lenni, de néhány napja sikerült időt szakítanom arra, hogy körbenézzek, sőt beszerezzem az őszi hátizsákom. A bolt tényleg kicsi, viszont annál jobb helyen található a belvárosban. Épp elég lehetőséget biztosít arra, hogy Ágó megmutassa táskáit és egyéb kiegészítőit az arra sétáló turistáknak és a célirányosan érkező érdeklődőknek. A slow living design jegyében készülnek a darabok, amik mellett a témába vágó életmód könyvek is vannak a boltban, leginkább angol nyelven.
Ágó tehát a csapat kreatív fele, míg Máté inkább, ahogy ők fogalmaztak, az eladó és az adminisztrációs feladatokért felel. Remek összhangban dolgoznak együtt, ami talán a bolt legszilárdabb alapját jelenti. A páros januárban Írországban járt és teljesen beleszerettek az országba, ahonnan nagyon jó élményekkel tértek haza. A szép tájak mellett megtapasztaltak egy olyan természetközelibb életet, aminek szerintük itthon sajnos nyoma sincs. Így választották a Dubliners nevet a boltnak, hamarosan pedig visszatérnek feltöltődni, hogy ötletekkel telve vágjanak bele életük új fejezetébe.
És hogy milyen táskát választottam őszre? Megmutatom, mert úgy sem bírtam ki szeptemberig, hogy ne kezdjem el hordani. 🙂
