Tag

beszámoló

A jó alvás titkát kerestük az IKEA-val

Egy gyereket már sikerült megtanítanom a nyugodt alvásra, épp saját magamnál ne sikerülne ez? 🙂 Az alvás szükségessége mindannyiunkban közös, ám annak minősége és mennyisége teljesen eltérő. Tudtátok, hogy az általános alvásigényt a gének határozzák meg? Simán örökölhetjük azt a tulajdonságot a szüleinktől, hogy kevés alvás is elegendő, ugyanakkor ha valaki nagy hétalvó, akkor valószínűleg nem ő az egyetlen a családban.

Az IKEA nemrég mutatta be legújabb katalógusát, aminek a középpontjában a hálószoba és az alvás áll. Megálmodtak egy hétvégi kitelepülést a MOM Sport mellé, az Alvóbárt, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a bútoráruház legújabb ágyaival, matracaival és minden olyan felszereléssel, ami a meghitt, nyugodt alváshoz kell. Emellett programok is voltak, például lakberendezési tanácsadás vagy vezetett meditáció, engem pedig meghívtak, hogy vegyek részt egy kerekasztal beszélgetésben az alvásról.

szeptember 4, 2019 0 comment

Szépségápolás

Néhány óra ragyogás, örök élmény – Jouca Portraits

written by Bitay Andi

Kissé idegesen indultam el a fotózásra, mert korábban volt néhány rossz tapasztalatom. Rontották már el a sminkem úgy, hogy utána alig ismertem magamra, és kaptam már olyan instrukciókat fotóstól, amitől mesterkélten erőltetett lett minden kép. Vajon most mi vár rám? Bár a fotózás után már sejtettem, hogy minden rendben lesz, igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor a férjem az első rólam készült fotó láttán felkiáltott: nem rontottak el!

Néhány évente szívesen készíttetek magamról portréfotókat, ami kikerülhet a falra, az internetre vagy egyszerűen csak jó emlékké válik sok év távlatából. Miután az elmúlt hónapot arra szántam, hogy egy kicsit felrázzam magam, megtaláljam az elhalványult nőiességem és némi önbizalmat szerezzek, úgy éreztem, itt az ideje egy újabb fotózásnak!

A mai napig előfordul olykor, hogy anyaként bűntudatom van, ha magammal foglalkozom vagy ha külön programra megyek. Egyszerűen ezt ülteti belénk a társadalom. Azonban megtanultam, hogy akkor adok a legtöbbet a fiamnak, ha boldog vagyok, és nem akkor, ha mindig tisztán ragyog a padló.

Amikor megismertem a Jouca Portraits mögött álló Csató Zsuzsit és a fotózáshoz való hozzáállását, azonnal tudtam, hogy ő az én emberem! Különleges érzéke van ahhoz, hogy meglássa és megmutassa egy nő szépségét. Úgy tartja, hogy mindenkiről lehet jó képet készíteni, ugyanakkor nem csak a külsőben látja a szépet, hanem a fotózás nála egy lelki feltöltődés is, egy olyan élmény, ami után magabiztosabban távozik az ember. Én legalábbis így voltam vele.

Reggel érkeztem meg Zsuzsi belvárosi stúdiójába, ahol már várt Rédli Ági sminkessel. Ági nem akart megváltoztatni, nem egy előre elképzelt sminket akart rám erőltetni, hanem a saját adottságaimra épített és egy természetes, de mégsem teljesen hétköznapi sminkkel készített fel a fotózásra. Egy órán át krémezett, festett, majd a hajamat hullámokkal dobta fel, én pedig közben megiszogattam a reggeli kávémat és tanácsokat kaptam a hozzám illő színekről, sminkekről, arcápolási módszerekről.

A stúdiófotózással azért voltak fenntartásaim, mert korábban kissé feszengős szitunak tartottam, nem egy természetes állapot álldogálni valami fehér fal előtt és pózolni. Nagy kő esett le a szívemről, amikor Zsuzsi közölte, hogy nyugodjak meg, mert ő mindent el fog mondani, még azt is, hogyan tartsam a karomat, az ujjaimat, mindent a legapróbb részletekig, nekem csak annyi a dolgom, hogy érezzem jól magam és őszintén mosolyogjak. Nálam ez bevált.

Sikerült feszengésektől mentes hangulatot teremtenie. Közvetlen volt, de nem tolakodó, a folyamatos pozitív visszajelzéseitől pedig teljesen feltöltődtem és egész nap alig tudtam levakarni az arcomról a vigyort. Nála szerintem tényleg minden nő szépnek és különlegesnek érezheti magát, amire időnként szükségünk van. Olykor jó kilépni a szürke hétköznapokból, magunk mögött hagyni a gyerek fagyijával összekent ruhákat, az anyakontyot és a karikás szemeket, és pár órára csak a saját külső és belső, harmonikus szépségünkkel foglalkozni.

A fotózás után még beszélgetni is tudtunk, úgyhogy kifaggattam néhány dologról:

Fotósként miben keresed a hozzád látogató nők szépségét? Egyáltalán hogyan tudnád definiálni a szépséget?

A szépséget nem tudom, és nem is szeretném definiálni, mert annyira másképp közelítem meg ezt a kérdést. Én általában a szemeket figyelem. Aki eljön hozzám egy fotózásra, annak szeretném megmutatni, hogy milyen az, amikor lebontjuk a külső falakat, és elengedi magát annyira, hogy a szeméből-tekintetéből átjön a lelki béke, a vidámság, boldogság. A képeim főleg arc központúak, ezt egészítem ki egy-egy elegáns, nőies pózzal, kéztartással. Nem bírom ki, ha nem mosolyognak körülöttem az emberek, így a képekről sem maradhat le a mosoly.

Mit tapasztaltál, általában milyen lelkiállapotban érkezik hozzád egy nő és hogyan távozik?

Általában elmondható, hogy izgulnak az emberek a fotózás előtt, kisebb-nagyobb mértékben. Azt már a megérkezéskor látom, ki mennyire oldódik fel hamar, és így gyorsan rájuk tudok hangolódni. Sokat számít szerintem, hogy a fotózás előtt van egy óra, amíg elkészül a smink és a frizura, ez pont elég idő arra, hogy megnyugodjanak, kikapcsolják a mindennapokat, a rohanást és a stresszt. A fotózás alatt végig beszélek a modellemmel, folyamatosan adom az instrukciókat, hiszen senki sem született úgy, hogy egyből tudjon pózolni. Törekszem arra, hogy eltöröljem azt a hiedelmet, hogy „én nem vagyok fotogén” vagy „nekem ez nem megy”. A fotózás végére már mindenki átéli, milyen szuper érzés az, amikor megfelelő segítséget kapva a fotózás alatt, milyen szuper képek készülhetnek róla is. Volt olyan fotózásom is, ahol fotózás után azt mondta nekem a nehéz válási folyamatban lévő modellem, hogy a fotózás visszahozta az életbe.

Az élményen és önbizalom növelésen túl, szeretném elterjeszteni a fotók fontosságát, hogy mekkora értékük van. Szeretném a nyomtatott képek hagyományát visszahozni a köztudatba, megmutatni az embereknek, hogy mennyire fontosak a képek magunknak, a családunknak, az utókornak.

Ha valaki -hozzám hasonlóan- úgy érzi, ő félénk egy fotózáshoz, azt hogyan nyugtatod meg?

Mindenkiben van egy kis bizonytalanság, fotózástól függetlenül is. Ezt sajnos a minket körülvevő világ által diktált ideálok sorozata vetíti ránk. Nőként pontosan tudom, hogy mit nem szeretnek magukon a nők általában, és a fotózásokat ennek megfelelően egyénre szoktam igazítani. Sok félénk-bizonytalan nő járt már nálam, és mindenki mosolyogva távozott. Nálam a kapcsolat kialakítása már jóval a fotózás előtt megtörténik. Nagyon sokat egyeztetünk telefonon, személyesen, emailben, így mire eljön a fotózás napja, azért már valamennyire ismernek engem, kialakul egyfajta bizalom is, és megismerik azt a motivációt, ami mentén én fotózom. Egyik kedvenc történetem, amikor megkeresést kaptam egy portré sorozat készítésére, és személyesen találkoztunk, hogy oldjuk a bizonytalanságot, majd a találkozó végén úgy döntött a kedves modellem, hogy a sima portré sorozat helyett belevág egy fehérneműs fotózásba 🙂 Ez azért nagy lépés!

Sok olyan visszajelzést kapok, hogy a személyiségem miatt hamar feloldódnak az emberek, nem érzik magukat kínosan vagy kellemetlenül. Én csak annyit tudok, hogy nekem nagyon fontos az, hogy aki eljön hozzám, az érezze, hogy az a pár óra, az tényleg róla szól.

Köszönöm a gyönyörű fotókat és a nagyszerű élményt!!

A Jouca Portraits weboldala
A Jouca Portraits Facebook oldala

április 20, 2018 0 comment

Minimalizmus Slow living

28 nap vásárlás nélkül

written by Bitay Andi

Ha nem eszel édességet, egy idő után már nem is gondolsz a süteményekre. Valami ilyesmit érzek a vásárlással kapcsolatban is.

Az elmúlt hónapjaimat az impulzív döntések jellemzik, igaz ez a vásárlásokra is. Azon kaptam magam, hogy többször vettem meg valamit hirtelen döntéstől vezérelve, mint szerettem volna. Ezek csupán apróságok, amik azonban összeadódva anyagilag is sokat tettek ki, de hogy mennyire, arra csak most jöttem rá… Talán olvastátok a blogon, hogy februárban vásárlásmentes hónapot tartottam, ami nem azt jelenti, hogy nem tettem be a lábam semmilyen üzletbe, hiszen ételt, pelenkát és ehhez hasonló dolgokat most is vennem kellett. Ugyanakkor az olyan tételek, mint a ruha, a kozmetikum, smink, könyv, lakberendezési tárgyak, játékok mind tiltólistára kerültek.

Jön a tavasz és szerettem volna tiszta fejjel belevetni magam, anélkül, hogy a tárgyak körül forognának a gondolataim. Kíváncsi voltam, hogy mi van akkor, ha teljesen elvetem a vásárlás lehetőségét és miként élem a mindennapjaimat a fogyasztói társadalom passzív tagjaként.

Sokkal kevesebbre van szükségem, mint az elején hittem

Amikor belevágtam a vásárlásmentes hónapba, nyitottam egy kis papírlapot azzal a felirattal, hogy Venni. Ide kezdtem el felírni azokat a dolgokat, amiket szeretnék majd megvenni, de most nem lehet. 4 tétel került rá. Aztán pár nappal később újraolvastam őket és szép sorban mind a négyet kihúztam, mert kis idő elteltével már nem is tűntek olyan fontosnak. Érdekes, hogy ezután már nem bővült a lista.

Egyértelműen rájöttem arra, hogy sokkal kevesebbre van szükségem, mint ahogy azt korábban gondoltam. Pedig eddig is nagyon odafigyeltem arra, hogy mit hozok be az otthonomba, mennyit és mit fogyasztok, mégis sok dolog átbújt a rostán.

Az ember gyakran meg tudja magyarázni magának, hogy épp miért van szüksége arra az adott dologra: megérdemlem! Ismerős érv? Ma rossz napom volt, igazán belefér egy új arckrém, a régi úgyis béna. Vagy ma jó napom volt, annyira ügyes voltam, hogy igazán megjutalmazhatom magam egy új pulcsival, amúgy is csak három van. Meg táskából is kell egy olyan, ami illik az új pulcsihoz… Amint megvan a magyarázat a vásárlásra, máris validáltuk annak helyességét és továbblépünk rajta.

Egyszer írtam itt a blogon arról, hogy manapság nem értékeljük eléggé a tárgyainkat, minden hamar eldobható, lecserélhető. Pedig ha jobban odafigyelünk a valódi igényeinkre és azokat olyan tárgyakkal elégítjük ki, amik szerethetőek, minőségiek, akkor egyből időtállóak is és megkíméljük magunkat a felesleges vásárlásoktól.

A vásárlás nem szórakoztató program

Itt említeném meg, hogy egyszer kivételt kellett tennem: bár nem akartam ruhát venni, de rákényszerültem. Két farmernadrágot hordok a hétköznapokban és abból az egyik épp most adta fel a harcot. Ez már a hónap végén történt és addigra annyira távol került tőlem a vásárlás, mint tevékenység, hogy úgy mentem be a Zarába, mint akinek a fogát húzzák. Szerintem rekord gyorsasággal kapkodtam fel az asztalokról 3-4 nadrágot, felpróbáltam őket, az egyik nem volt olyan rossz, mint a többi, úgyhogy azzal igyekeztem a kasszához és fizetés után, már el is hagytam a boltot.

Ne értsetek félre, most sem mondom azt, hogy nem jelent jó programot elmenni olykor az IKEA-ba. Ez sem fekete vagy fehér, viszont a vásárlás inkább valami olyan dolog, amire szükség van és nem olyan, amitől jobb lesz a kedvem. Ettől még lehet örömteli, én sem utálom, csupán el tudok képzelni jobb programot is, ha épp unatkozom.

Több szabadság, több félretett pénz = több személyes élmény

A legjobb az, hogy kikerültem a fogyasztói társadalom hatása alól és ez nagyon felszabadító. Ez alatt a négy hét alatt nem olvastam hírleveleket, nem tudom, hogy milyen akciók voltak, nem mozgatott meg egy újabb kollekció gondolata, sem az, hogy ki mit vásárolt az Instagramja szerint. Az igazi szabadság abban áll, hogy a döntés az én kezemben van. Mivel nem vehettem semmit, nem érdekelt semmilyen marketing szöveg, reklám, plakát vagy akármi. Nyilván fogok még vásárolni, de teljesen a saját igényeim alapján választok. Bár volt olyan, amikor szomorúan konstatáltam, hogy ezt vagy azt most nem vehetek meg, de összességében ez a hónap nem nehézség volt, hanem rendkívül üdítő és frissítő!

Ami nagyon meglepett, ahogy számolgattam, rengeteg pénzt spóroltam. Ugyan ennek a spórolt pénznek meg lett a helye, nem áll a bankszámlámon, mégis lelkesítő, hogy ezek szerint van még honnan lecsípni és a fontos dolgokra gyűjteni.

Nem számítottam ilyen jellegű változásra, de a nem-vásárlás kihatott az étkezési szokásaimra is. Korábban sokszor rendeltem házhoz az ebédet, mert nem volt kedvem felállni munka közben és elmenni vásárolni. Most azonban igényem támadt arra, hogy olcsóbban megússzam ezeket az ebédeket és találtam néhány olyan alternatívát, amivel ez kivitelezhető. Egyrészt felfedeztem a Lehel piacon Leveses Tomit, ahol egész olcsón nagyon finom ebédet tudok venni, másrészt sokszor beérem valami könnyed, egyszerű fogással, amit gyorsan el tudok készíteni itthon.

Hogyan tovább?

Két napja vége a vásárlásmentes hónapnak és még nem vettem semmit. Tehát a hatás kitart, sőt, annyira jól éreztem magam, hogy azon gondolkozom, megcsinálom a vásárlásmentes évet. Elég nagy falat lenne, de szeretem a kihívásokat 🙂 Erre inspirál a könyv is, amit most olvasok. The year of less a címe és részben erről osztja meg tapasztalatait Cait Flandairs, akinek a blogját amúgy is érdemes követni, ha érdekel benneteket az ilyen téma. Szóval ezen még gondolkozom, de addig is keveset és megfontoltan vásárolok, a felszabadult időt és energiát pedig inkább valódi élményekre fordítom.

március 2, 2018 0 comment

Minimalizmus Slow living

Először jártam főzőkurzuson, ami ráadásul vegán

written by Bitay Andi

Nem vagyok túl jártas a konyhában, de az utóbbi időben lelkesen készítek egyszerű ételeket, ami megalapozhatja a barátságom a tűzhellyel. Igazán megörültem, amikor Nagy Zita, a Zizi kalandjai blog írója meghívott nemrég indított vegán főzőkurzusára.

Vegán vagyok?

Kérdezhetitek most páran. Nem, sőt vegetáriánus sem. Viszont érdekel a tudatos és egészséges táplálkozás, nyitott vagyok minden olyan témára, ami építően hathat és a vegán ételek ilyenek. Úgy érzem, most van egy hype a vegánság körül (hasonlóan a minimalizmushoz), a boltokban egyre több a vegán termék, egyre több drogéria és élelmiszerbolt hoz létre saját vegán márkákat vagy szentel egész sorokat az ilyen termékeknek. Gyakran horror áron. Bizony, az egyik legnagyobb ellenérzésem a vegánnal szemben az, hogy ez is hatalmas üzlet lett és jól a pénztárcánkba kell nyúlni, ha például vegán energiaszeletet szeretnénk venni. Éppen ezért sokkal inkább híve vagyok az itthon elkészíthető finomságoknak, amikről legalább pontosan tudom, hogy miből állnak és negyedébe kerülnek annak, amit csomagolva árulnak. Ilyen például az a datolyás energiagolyó, amit nemrég a blogon mutattam és tudom, hogy máris többek kedvence lett 🙂 Az anyagiakon túl viszont azt tapasztaltam, hogy egy hús nélküli ételtől gyakran ugyanúgy jól lakom, de valahogy kellemesebben érzem magam utána, megmarad az energiám és nem terülök ki egy órára… Bár gyakrabban kell ennem, de sokkal tisztább érzés, nem tudom ezt máshogy megfogalmazni.

Megtanultam főzni a kurzuson?

Nem vártam csodát és ilyen téren nem is történt nagy áttörés, ötletek és inspiráció terén viszont sokkal gazdagabban tértem haza Zizi konyhájából! Nem akarok ennyire előre szaladni, kezdjük azzal, hogy szombaton elkocsikáztam hozzá Solymárra, ahol a saját otthonában fogadott minket. Nagyjából öten voltunk és rajta kívül senki nem volt vegán, inkább a téma iránt érdeklődő. A hangulat nagyon közvetlen és baráti volt, mintha csak egy rég nem látott ismerőshöz jöttünk volna.

A menü eleinte nem hozott lázba, nem futott össze a nyál a számban ahogy elolvastam, hogy előételnek balzsamecetes sült céklát és lilahagymát készítünk saláta hajóban, majd a leves karfiolos zöld tea krémleves, a főétel kókuszos vöröslencse dahl héjában sült burgonyával, a desszert pedig banánfagyi kekszgolyókkal.

A főzés során mindenki kisebb részfeladatokat vállalt Zita irányításával: pucoltam, vágtam, öntöttem, kavartam, de leginkább nagyon figyeltem a beszélgetéseket. Zita rengeteg érdekességet és tanácsot osztott meg velünk az alapanyagok minőségével kapcsolatban. Megtudtam például, hogy ha kókusztejet vásárolok, akkor azt válasszam amelyik csak kókuszból és vízből áll, mert nem mindegyik ilyen ám. Szuper tippeket adott ahhoz, hogyan lehet a vegán étrend nem pénztárcafüggő és miként lehet elkerülni a drága termékeket. Tudatossága szinte észrevétlenül ragadt ránk, miközben arról mesélt, hogy mit, hol szokott vásárolni és mire figyel ilyenkor.

Mire elkészültek az ételek, már farkaséhes voltam. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ezek a nevük alapján nem annyira hívogató vegán fogások mennyire ízesek és gazdagok annak ellenére, hogy nem tartalmaznak például se húst, se sajtot. A második meglepetés pedig az volt, hogy rendkívül laktatóak. Mire az előételt és a levest megettem, már alig bírtam rávenni magam, hogy a főételből is egyek. Kár lett volna kihagyni, mert az volt talán a legfinomabb mind közül. A banánfagylalt pedig azonnal felkerült a fejemben arra a listára, ami a Dávidnak szánt finomságokat tartalmazza.

Miért nem leszek továbbra sem vegán?

Minden fogás nagyon finom volt és attól lelkesedve távoztam a főzőkurzusról, hogy másoknak is elkészíthessem majd ezeket az ételeket. Az azóta eltelt néhány napban változásokat figyeltem meg magamon, sokkal jobban odafigyelek arra, hogy mi kerül a kosaramba (pontosabban mi nem) és sokkal több növényi ételt eszek. Ugyanakkor meg sem fordul a fejemben, hogy megpróbálkozzak a vegán étrenddel, mert hosszú távon nem tudok lemondani a húsról, a halakról, a tejfölről, de főleg a sajtokról.

Ha nektek is van kedvetek egy ilyen utazást tenni a vegán-világába, akkor irány Zizi főzőkurzusa!

február 14, 2018 0 comment

Kapszula gardrób Minimalizmus

Ilyen volt 3 hónapig minimál gardróbból öltözködni

written by Bitay Andi

Bár a kihívásnak vége, a minimál gardrób megmarad, és nem rohanok a boltokba, hogy vegyek magamnak egy rakás új ruhát.

A kihívás

Azok kedvéért, akik nem olvasták a korábbi bejegyzéseimet összefoglalom, hogy miről szólt ez a 3 hónap. Tavaly október elején csatlakoztam a Project333 elnevezésű kezdeményezéshez, aminek röviden az a lényege, hogy olyan minimál gardróbot kell kialakítani, ami mindössze 33 (vagy kevesebb) darabból áll. És ebben a ruhákon kívül benne vannak a cipők, a kiegészítők, a táskák, ékszerek vagy kalapok is. Három hónapig csak ebből a készletből öltözködhetek. Könnyebbség, hogy a fehérnemű, az otthoni ruházat, a pizsama, a sportfelszerelés és a jegygyűrű nem számít bele ebbe a picike gardróbba.

A kihívás jelmondatát valahogy úgy tudnám magyarra fordítani, hogy légy több a kevesebb által! A projekt 2010-ben indult, és a kitalálója, Courtney akkor még nem sejtette, hogy mekkora nemzetközi szerveződéssé fog válni ötlete. Fontos megjegyeznem, hogy mindez nem a szenvedésről szól! Nem arról volt szó, hogy szívattam magam pár hónapig (az ünnepi leárazások idején nyugodtan nevezhetjük szívatásnak 🙂 ), majd utána megveregettem a saját vállamat, amiért ezt is kibírtam és megjutalmaztam magam pár új ruhával. Itt az a lényeg, hogy egy olyan gardróbot állítottam össze, ami életképes és működő.

A minimál gardrób

A minimál gardrób tehát olyan, amiben minden hasznos, minden funkcionális és jó érzés viselni. Tudatos, nem pazarló. A kezdetekkor arra figyeltem, hogy legyen benne laza ruha a játszóterezéshez, csinos ruha a rendezvényekre, kényelmes ruha a munkához és így tovább. Ha jól van összeválogatva, akkor szinte minden passzol mindennel és mivel kevesebb a ruhám, így megengedhetem azt, hogy ezek jó minőségűek legyenek. A minimál gardrób tulajdonosok kevesebbet vásárolnak, kevesebbet fogyasztanak,kevesebb idejük megy el a vásárlásra és arra, hogy a szekrény előtt állva reggel mégis azt mondják, hogy nincs egy rongyuk se, amit felvehetnek…

Az eredmény

Nehézségek

Nem a legszerencsésebb évszakváltás idején nekifutni a gardrób minimalizálásának. Az őszből tél lett és ezáltal kicsit változtak az öltözködési igényeim. Erre valamennyire fel voltam készülve, például tudtam, hogy az őszi kabátot majd télire cserélem és ez egyáltalán nem gond a kihívás értelme szempontjából. Arra azonban nem készültem fel, hogy néhány előre kiválogatott ruha és cipő totál funkciótlan lesz a tél során, vásárolni azonban nem lesz kedvem 🙂

Így például a kiválasztott sportcipőt mindössze két hétig hordtam a három hónap alatt, ruhákat, szoknyákat pedig egyszer sem vettem fel. Ezzel szemben igencsak kevésnek bizonyult a réteges öltözködéshez szükséges trikó és meleg pulóver.

Meglepett, hogy mennyire gyorsan elhasználódnak a ruhák a rendszeres viseléstől és mosástól. Volt néhány basic pólóm a H&M-ből, amik a három hónap végére egytől egyig mehettek a kukába. Soha többé nem veszek ilyeneket. Ha már a márkáknál tartunk, akkor a plázákban megtalálható boltok közül ár-érték arányban nekem leginkább a Promod és a Camaieu vált be, de a Tatuum-ot is megszerettem. Amúgy pedig maradnak a turkálók.

Ebből már kitalálhattátok, hogy vásároltam a 3 hónap alatt, de másképp mint korábban. Alapvetően csak olyan dolgokat vettem, amire szükség van, például szétszakadt a kedvenc (és egyetlen) farmernadrágom, úgyhogy vettem egy másikat. Ezen kívül két alkalommal vettem valamit csak azért, mert jobb kedvem lett tőle, hiszen nőből vagyok… Az egyik egy kalap volt, a másik pedig egy felső, ami le volt árazva és nagyon megtetszett. Viszont annak fényében, hogy mennyi pólót kellett ronggyá minősítenem, valójában ez még kevés is.

Pozitívumok

Ha egy szóban kéne összefoglalnom az elmúlt három hónap élményeit, akkor azt mondanám, hogy felszabadító. A szekrényemben rend uralkodik, minden teljesen átlátható. Bármit húzok elő, azt jó viselni. Csak olyan holmik között válogatok, amiket szívesen felveszek és nem kerül a kezembe olyan ruhadarab, amit majd felveszek, ha esküvőre megyek meg majd ha kirándulunk, ez a kinyúlt pulcsi pedig jó lesz fát vágni… Ismerős? 🙂

Nem csak a gardrób szempontjából felszabadító, hanem megszűnt a vásárlásfüggőségem is. Korábban, amint megérkezett a fizetésem, vennem kellett magamnak valamit, olykor azon kaptam magam, hogy azért akarok venni valamit, mert csak. Rendkívül jó érzés volt úgy végigmenni a boltok között, hogy a hívogató (és sokszor csalóka) akciós felhívások engem nem érintenek, hiszen nekem nincs szükségem semmire. Hozzátartozik a történethez, hogy a vidáman töltött első hetek után következett egy nehezebb időszak, amikor ráült a kisördög a vállamra és azt súgta, hogy vásároljak ruhákat. Ekkor tényleg uralkodnom kellett magamon, hogy ne engedjek ennek, és akár egy leszokási folyamatban, ez is elmúlt és minden visszaállt a normális kerékvágásba.

Egy szó mint száz, voltak hullámvölgyek ebben a három hónapban, de azt hiszem, hogy az ésszerűség határain belül maradtam, és maradok is a jövőben. 33 darab többre elég mint elsőre gondolnánk. Bár divatblogger így már biztosan nem leszek, de csinos és elégedett igen 🙂

fotó: Noanire.com

január 14, 2017 8 hozzászólás