Az elmúlt hónapokban többször is azon kaptam magam, hogy impulzív vásárlást csináltam, vagy csak nagyon nehezen beszéltem le magam róla, hogy megvegyek valamit. Ilyenkor otthagyom az adott dolgot a boltban és várok 1-2 napot, hogy kitisztuljon a fejem és rájöjjek, valóban szükségem van-e rá. Hozzáteszem, online ezt nehezebb ezt megcsinálni, egyik gyengeségem a hirtelen lelkesedésből elkövetett internetes vásárlás, legutóbb például vettem egy teás kannát, amire bár szükség van, de nem volt létszükséglet, mert általában csak egy bögrényi adagot készítek. Ja és vettem 2 könyvet. Ööö hármat, az egyik még úton van…
Persze ezektől nem dőlt össze a világ, sem a családi kassza, de azért úgy érzem, hogy most kell megálljt parancsolnom magamnak és átgondolni, hogy mire is van igazán szükségem. Ahelyett, hogy újabb és újabb vásárlásokat csinálok, szeretném tisztán látni, hogy mi mindenünk van itthon: mi az, ami elfogyott, mi az, ami nem is volt és mi az, ami van, de szükségtelen. Úgyhogy kihívás elé állítom magam, és februárban nem vásárolok semmit!
Ezt ne úgy értsétek, hogy nem veszek ételt egész hónapban, a gyereknek nem lesz pelenkája és ha elfogy a mosószer, akkor a férjemet küldöm el a boltba, mert én nem vehetem meg 🙂 Ezek alapvető felszerelésnek számítanak egy család életében.
Íme a tiltólista, ezeket nem vehetek februárban:
- ruha, cipő, táska
- kozmetikai és szépségápolási holmik
- ékszerek és kiegészítők
- lakberendezési holmik (különösképpen gyertya vagy bögre)
- apróbb konyhai felszerelés (például tárolók)
- elektronikai cikkek
- könyvek
- gyerekjáték és gyerekruha (ezzel nem a gyereket akarom szívatni, szerintem megvan mindene)
A lista alapján egyszerre tűnik ez a kihívás nagyon nehéznek és rendkívül könnyűnek. Könnyű, mert miközben írtam az egyes pontokat, arra gondoltam: Oké, ilyenem van itthon épp elég. Aztán a következő gondolat: Juj, de épp mostanában akartam venni egy bakancsot. Meg egy turmixot. És párologtatót.
Egyébként az úgynevezett shopping ban nem az én találmányom, világszerte csinálják, sőt felmérés is készült az eredményességéről. Ez alapján első sorban azért kezdenek bele az emberek, hogy tudatosabb vásárlóvá váljanak vagy szimplán spórolni szeretnének. A dobogó harmadik fokán szerepel a jelenlegi tárgyaink élvezete, majd pedig az, hogy megtörjék a rossz költekezési szokásokat.
Szóval izgalmas hetek elé nézek, még én sem tudom, hogy miként fog ez működni, de beszámolok róla itt a blogon!
9 hozzászólás
Én pont ezt terveztem Januárra – egyfajta új évi fogadalomként – csúfos bukás lett a vége. Mivel a pocakom egyre jobban gömbölyödik a második gyermekkel, így “kénytelen” voltam beszerezni egy terhes leggingset, meg akkor már néhány kismama felsőt stb. aztán akkor már a kint levő gyerek is kapott egy két új ruhadarabot…. Úgyhogy most úgy vagyok vele, ahogy Te, hogy akkor hajrá február. De valahogy érzem, hogy nem fog menni, ugyanis a hónapban megyek egy Németországi biokozmetikai kiállításra, és nagyon meglepném magam ha onnan képes lennék üres kézzel hazatérni… de majd naggggggggyon igyekszem 😀 Aztán ha nem…akkor Március (na de akkor tényleg). Neked nagyon szorítok, és várom az updateket!
Én nem is tudtam, hogy babát vársz!!! Juj de jó, gratulálok!! :-*
Köszönöm 🙂
Nekem ennek az ellenkezőjét kellene megfogadnom, mert gyakorlatilag alig bírom rávenni magam, hogy vásároljak saját részre… Idén pont ezért határoztam el, hogy engedékenyebb leszek magammal és igyekszem nem sajnálni magamra – persze mértékkel. 🙂 Bár nem hiszem, hogy a totális “smucigságból” át tudnék esni a ló túloldalára. 😀
Én még tavaly decemberben megfogadtam, hogy idén egész évben nem fogok új ruhát venni, mert nem hogy van elég, hanem sokkal több, mint amennyire szükségem van , sõt, idén kialakitom a kapszulagardróbot. Erre jan. 1-én, hajnali 1 óra és 2 között vettem hirdetésrõl az interneten egy 100 % kaschmirgyapjú pulóvert, használtan, de újszerü állapotban ( Nagy vágyamat valóra váltva, mert újonnan borzasztó drága.) (Hozzátartozik , hogy gyapjúpelenkakülsõket varrok a kisbabánkkal, ehhez keresek alapanyagnak ilyet lyukasan, szakadt, tönkrement állapotban, amit szétvághatok, de a kaschmirgyapjú ruházat praktikusságát figyelembe véve pulóvert, ill. kardigánt én magam is szivesen hordanék.) Elvvégre a fogadalmamat nem szegtem meg, mert nem új ruhát vettem, csak újszerüt 😀 És azóta még ugyanigy kardigánt is sikerült , kettöt is, más szinekben 🙂 Ugyanakkor már több régi ruhámon túladtam azóta, a mennyiséget csökkentem, a minõséget növelem 🙂
Első olvasásra azt gondoltam, de jó, belevágok. Aztán valóban jöttek a kifogások: de hát áprilisban szülök, muszáj vásárolnom… Aztán rájöttem, nem muszáj, ott van még a március is. Meg ott van az a könyv, amin hónapok óta gondolkodok, hogy megvegyem-e… Egy hónapot ez is kibír még…
Az én tiltólistám (a tiéd alapján) így néz ki februárra:
– ruha, cipő
– kávékapszula (amíg 1 db is van itthon, csak ha elfogyott)
– könyvek, újságok
– tisztítószerek, amikből van itthon, csak “kevés” (ha kifogyott, pótolom)
– ékszerek
– konyhai kütyük
– elektronikai dolgok
– gyerekjáték (így is megvan már húsvétra, szülinapra és a júniusi névnapra is kisfiam ajándéka – hajlamos vagyok előre vásárolni)
– gyerekruha (így is túl sok ruhája van)
– kóla
– felesleges péksütik és gyümölcsjoghurtok (inkább több gyümölcsöt kellene ennem)
Ezzel leginkább spórolni szeretnék, de a cél az is, hogy tudatosabban éljek.
A hétvégén néztem meg a “The True Cost” c. dokumentumfilmet. Pont azon agyaltam, hogy rám férne egy shopping böjt, úgyhogy csatlakozom a februári kihíváshoz 🙂 habár még nem tudom melyik kategória “hiánya” lesz a legkínzóbb számomra…
Nekem tavaly szeptemberben volt egy vásárlás mentes hónapom, ami tökéletesen bejött, tudtam tartani az elhatározást. Most a januárt is így indítottam, de az akciók és a régóta áhított ruha leárazása eltérített. 🙁 Mindenesetre szeptember óta úgy érzem, hogy sokkal tudatosabb vagyok, átgondolom, hogy szükségem van-e a 10. pólóra, amik amúgy is “kiömlenek” a fiókomból. Nem arról van szó, hogy semmit nem veszek magamnak, de sokkal jobban odafigyelek és ez minden téren igaz, nem csak a ruhákra, hanem a lakberendezési tárgyakra, élelmiszerekre is.
A másik, hogy elkezdtem a régóta (vagy sosem) használt ruhák eladását, elajándékozását, egyrészt, hogy helyet szabadítsak fel a szekrényemben, másrészt nagyon zavaró volt a sok ruha és a nincs egy rongyom effekt. 🙂 Most azt a megállapodást kötöttem magammal, hogy amíg nem adok túl így egy ruhán, addig nem jöhet új. Legalább ezzel is gátat szabok a vásárlásoknak. 😀
Szóval hajrá, drukkolok mindenkinek, aki belevág! 🙂
Még az lenne a csodálatos, ha a már meglévő töménytelen-csodálatos-és mégsem hordott ruhát pénzzé és hellyé tudnánk tenni, így akkor már igazán, tényleg indokolt lenne egy pár új. Én is megpróbálok csatlakozni…Nagyon nehéz….