Nem lehet megúszni, hogy anyaként ne forduljon fel teljesen az addigi életed, hiszen innentől kezdve jó pár évig valaki máshoz kell alkalmazkodnod. Amikor egy szingli barátnőm arról panaszkodik nekem, hogy a munkája, meg az edzés és a bulizás miatt mennyire nincs ideje valamire, amire szeretne időt szakítani, akkor akaratlanul is arra gondolok, hogy bárcsak egy napra helyet cserélhetne velem. Megtapasztalná milyen az, amikor egy másik ember szabja meg, hogy mikor mész el fürdeni vagy wc-re, hányszor pattansz fel a reggeli kávéd mellől és mikor alszol el, úgyhogy az ő időbeosztási problémája igazán áthidalható valahogy. Korábban én sem hittem, hogy mennyi minden bele tud férni 24 órába 🙂
Ennek ellenére az anyaság nem arról szól, hogy egész nap rohanunk, pakolunk, intézkedünk, megőrülünk, kikészülünk. Legalábbis nem erről kellene szólnia, hanem a hosszú ölelésekről, a közös játékról, a ráérős meseolvasásokról. A Dáviddal kettesben töltött napok során próbálok arra ügyelni, hogy amikor vele vagyok, akkor csak rá figyeljek. Lehet, hogy éppen csak 15 percre tudok leülni mellé legózni, de abban a negyedórában biztos nem ugrok fel teregetni vagy mosogatni.
Törekedj arra, hogy megéld a közös pillanatokat, mert nagyon gyorsan elrepül ez a pár év! Adok néhány tippet ahhoz, hogyan érd ezt el.
- Minimalizáld a feladataidat, a munkádat! Tudni kell, hogy mennyi az elég. Nézd meg, hogy miket csinálsz egy nap, mennyi feladat és munka van a nyakadban és gondold át, hogy mi az, ami átadható másnak, vagy amihez segítséget tudsz hívni. Ha kell, hívj egy takarítónőt, hogy segítsen a háztartásban. Alkalmazz egy lelkes gyakornokot az egyszerűbb munkáid átadására. Vond be apát azokba a feladatokba, amikbe lehet. Kérd meg a nagyszülőket, hogy olykor vigyázzanak az unokára. (Természetesen mindent a lehetőségekhez mérten.)
- A háztartási feladatok nagy részét végezd el a gyerekkel együtt! A kisgyerekek imádnak segíteni a porszívózásban, a felmosásban vagy a teregetésben. Ez csak pár évig lesz így, addig használd ki, hogy együtt tudjátok csinálni és nem az értékes szabadidődből veszel el.
- Szabadulj meg a felesleges játékoktól! Semmi sem rombolja jobban az otthoni elmélyült játékot, mint a túl sok játék. Nézd át, hogy mikkel játszik a gyerek, mi az, ami fejleszti és amire nincs szükség, attól válj meg. Így nagyobb eséllyel fog egymagában, nyugodtan játszani, amíg te egy kicsit feltöltődsz.
- Csökkentsd a kacatok számát, kevesebb lesz a házimunka! Régen 3-4 szőnyeg volt a lakásunkban, most 2, ugyanis rájöttem, hogy a sok szőnyeggel csak magamat szívatom, hiszen állandóan porszívózhatom őket. A portörlésben, takarításban az veszi el a legtöbb időt, ha sok apróbb dekorációt, kis izét pakolászol le, aztán fel. Szabj egy határt, miszerint például a komódon mindig csak maximum 2 dolog állhat, mondjuk egy váza és egy lámpa.
- Iktass be a hetetekbe programmentes napokat! Hétvégén általában mindkét napon családi programunk van, ezért hétfőre sosem szervezek semmit. Ez a pihenés, a feltöltődés és a szabad játék napja. A kisgyerekeknek egyértelműen szükségük van arra, hogy a megfelelő ritmusban legyenek a héten olyan napok, amikor csak a játszótérig és a közeli élelmiszerboltig kell elmenni.
- Irány a természet! Ha úgy érzed, hogy a gyerek egész nap csak sír, a mosatlan csak tornyosul a konyhában, akkor el kell húzni otthonról 🙂 Menjetek el sétálni egy közeli parkba vagy erdőbe, mindenki nyugodtabb lesz a végére és nem egy totális kudarcként zárjátok a napot, hanem kellemes emlékekkel.
Persze számtalan dolgot fel lehetne még sorolni, de a lényeg, hogy egyszerűsíts a mindennapok szintjén, ahol csak lehet, hogy több időd, energiád, helyed legyen a gyerekeddel lenni. Várom a ti tippjeiteket is! 🙂
4 hozzászólás
Én is meglepődve tapasztaltam, hogy a gyerekeim szívesen segítenek olyan kellemetlen dolgokban, mint az edények elpakolása – és még élvezik is a dolgot 😃
Igen, ki kell használni, mert 5-6 évesen már lázadnak :))
Szia, ismét egy elgondolkodtató, jól megfogalmazott, rövid de velős írás.
A 6.pont nálunk mindig beválik…a természetnek csodálatos hatása van.
Szülőkként egy cipőben járunk mondjuk az én Dávidom már 9 éves 🙂 Még (egyenlőre!) nem lázad, segít is bár fontos a jó időzítés – hogy legyen kedve 🙂
Néha összecsapnak a hullámok az ember feje fölött, aztán jön egy jó cikk ↑, rávilágít a lényegre és más szemmel nézzük a dolgokat.
Üdv.
Viki
Szia!
Pont ez volt a célom, hogy ha valaki épp majd megőrül a mindennapi káosz közepette, akkor kicsit más szemmel nézzem a napjaira 🙂 Nagyon köszönöm a visszajelzésed!
Szép napot neked!
Andi