Talán sokan tudjátok, hogy 6 évvel ezelőtt a lakberendezés iránti érdeklődésem hívta életre a blogot. Imádtam a skandináv designt, állandóan az új kollekciókat bújtam és betéve tudtam az összes márka termékeit. A lakást igyekeztem mindig az évszaknak megfelelően újabb és újabb köntösbe öltöztetni. Nem volt nehéz, hiszen a fast fashion-höz hasonlóan a fast homedecor is elérhető, az online rendelésekről pedig már nem is beszélve… Egy új váza, egy új gyertyatartó, egy új párna mindig meghozta az instant örömet, nagyjából egy napra…
Drágább, minőségi dolgokra ritkán költöttem, inkább a mennyiséget választottam, mert az izgalmasabbnak tűnt. Utólag be kell látnom, hogy az öltözködéshez hasonlóan, itt sem volt arról semmi fogalmam, hogy milyen az én stílusom, inkább bújtam a Pinterestet és ami megtetszett, azt próbáltam beépíteni az otthonomba. Aztán a férjem megismertetett a használt bútorok és régi tárgyak világával és rájöttem, hogy a minket körbevevő tárgyaknak van egy másik olvasata is, amikor annak a bizonyos dolognak története, egyedi rezgése van, és Pinterest-lakás helyett otthont kezdtem el teremteni magam körül.
Aztán jött a minimalizmus
Furcsa visszanézni évek múltán, miként változott meg a viszonyom a lakberendezéssel. Ma már nem érdekelnek az új kollekciók, célirányosan keresek. Vannak boltok, amiket egész egyszerűen kizártam, mint lehetőség a vásárlásra, mert úgy gondolom, hogy nincsenek ott olyan termékek, amik valódi értéket adnának az otthonunkhoz.
Az emberek általában egyenlőségjelet tesznek a minimalista design és a minimalizmus közé, ha az otthonunkról van szó. Pedig a kettő csak távolról hasonlít. A minimalista design engem általában hidegen hagy. Bár valóban szeretem a kevéssé díszített tárgyakat, túlzottan modern a számomra és nem tükrözi az ott élők egyéniségét. Sokkal inkább kedvelem a fát, a meleg anyagokat, az újrafestett régi bútorokat.
A minimalizmus révén rájöttem, hogy mennyi felesleges, olcsó kacattal vettem magam körbe. Az eredmény pedig egy káoszos, sehogy sem hívogató, örök változtatást igénylő lakás volt. Amikor eldöntöttem, hogy változtatok, akkor először átválogattam a meglévő holmikat, és átgondoltam, hogy mit miért vettem meg, és miért nem nőtt a szívemhez. Mindenből tanultam egy kicsit és lépésről lépésre kezdtem kiismerni magamat és az elvárásaimat. Miközben megszabadultam a felesleges dolgoktól kiépült bennem az új értékrend. Ebben nincs helye igazi trendeknek, divatnak, sokkal inkább a saját elképzelt környezetnek.
Már nem cserélek le minden párnahuzatot, ha jön a tavasz, és az előző évi karácsonyi dekorációt következő évben is felhasználom. Ehhez persze az is kell, hogy igazán szeressem azt, ami van.
Hol vásárolok most?
Leginkább úgy foglalnám össze, hogy jelenleg a régit ötvözzük az IKEA-val. Sok apró tárgyat veszek online másodkézből, régiség boltban vagy kézműves vásáron. Imádok kutatni és keresni a hozzánk passzoló tárgyakat. Ennek leginkább a pénztárcánk szab határt, így a másik opció az IKEA, aminek nagy rajongója vagyok. Úgy vettem észre, hogy ez egy olyan cég, ami valóban tesz azért, hogy a tömegtermelés ellenére is csökkentse az ökológiai lábnyomát és egyre több irányból húz a fenntarthatóság felé. Az újító megoldásoknak köszönhetően tökéletes opciót kínál arra, hogy ki tudjunk alakítani egy természetes otthont vegyítve a régit az újjal.
A napokban belekezdünk egy kisebb lakásfelújításba, mert Dávid születése óta nem nagyon történt változás. Első sorban falakat festünk majd, illetve új polcokat és képeket keresünk, lecseréljük a villanykapcsolókat és néhány lámpát, megválunk a csíkos tapétától és remélhetőleg megtaláljuk a tökéletes kanapét. Igyekszem ezekről majd beszámolni az Instagramon, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok, kövessetek ott is!
Nagyon foglalkoztat a téma, hogy mitől érzi valaki otthonosan magát a lakásában. Lényegében ezzel foglalkozom a márciusban induló podcast sorozatban is, tartsatok velem! Addig pedig írjátok meg, hogy számotokra milyen az igazán otthonos otthon?