Tagadhatatlan, hogy divatos most a minimalizmus, amivel nincs is semmi baj. Ez egy olyan irányzat, amit egyfajta belső késztetés hívott életre a városi emberekben. Sokan azonban félreértelmezik a dolgokat és azt hiszik, azáltal, hogy a gardróbszekrényükből kiválogatják a felesleges ruhákat és megválnak tőlük, minimalisták lettek. Pedig ezzel még csak egy aprócska lépést tettek…
Nemrég olvastam egy angol nyelvű cikket arról, hogy mi különbözteti meg egymástól a felesleges tárgyaktól való megválást (angolul decluttering) és a minimalizmust, és elgondolkoztatott. A felesleges holmiktól való megválás az első lépcsőfoka annak, ha valaki szeretne egyszerűbben, kevesebb tárgy között élni. Ez azonban nem jár kéz a kézben a minimalista életmóddal. Jó kis terápia, felszabadító kidobni vagy eladni egy csomó nem használt cuccot és rengeteg üres helyre tehetünk szert a szekrényekben. Azonban ez az esetek nagy részében nem egyenlő egy életmódbeli és világnézeti változással.
Ha csak és kizárólag a felesleges tárgyaktól való megválással szeretnéd egyszerűsíteni az életed, az még nem minimalizmus! A kidobott tárgyak helyét ilyenkor szépen sorban újabbak töltik meg, így évről évre neki lehet esni a szelektálásnak. Ha azonban megváltoztatod a szokásaidat, akkor egy idő után már szinte semmitől sem kell megválnod, mert az otthonodban nem lesznek felesleges tárgyak, minden tiszta és egyszerű lesz.
Tehát az egyik esetben kizárólag felesleges tárgyaktól válsz meg, míg a minimalista első sorban mentálisan távolítja el a felesleget és ez életmóddá válik.
Aki lomtalanít, tavaszi nagytakarítást tart, az kizárólag a fizikai tárgyakra fókuszál, míg a minimalista szélesebb spektrumot néz és az élményekre, a kapcsolatokra, a boldog életre helyezi a hangsúlyt. A minimalizmus segít abban, hogy beazonosíthassuk a számunkra legfontosabb, legértékesebb dolgokat, és úgy tudjuk kiküszöbölni a rendetlenséget, hogy csökkentjük a “zajt”, mind fizikailag, mind mentálisan. Egyszerűsítjük az életünket, tehát kevesebb tárggyal is boldogok lehetünk. Ez egy perspektíva váltás, aminek a lényege, hogy a “még több és nagyobb” helyett a fókusz átkerül arra, hogy “van elég”, és nem azon rugózik, hogy mid van vagy mit dobnál ki, hiszen a legfontosabb dolgok az életben nem tárgyakban mérendők.
Szerintem a jövőben még párszor el fogom mondani itt a blogon, hogy nem az a fontos, hány darab könyved van otthon a polcon, hanem az, hogy milyenek 🙂
2 hozzászólás
“Szerintem a jövőben még párszor el fogom mondani itt a blogon, hogy nem az a fontos, hány darab könyved van otthon a polcon, hanem az, hogy milyeneK”
Nem! A könyvek esetében ez nem így van. Vagy rosszul fordítottad, vagy félreértetted, amit írtak, vagy ott is hülyeség jelent meg. A könyvek esetén az a fontos, hogy olvasod-e őket. A kultúrár nem lehet ugyan azzal a mércével kezelni, mint a cipőket. Vagy, ha igen, akkor ez az egész egy hihetelen butaság.
Szia! Lényegében ugyanarra gondolunk ezzel kapcsolatban 🙂 Én arra gondoltam, hogy nem az a fontos, hogy 3 vagy 15 darab könyved van, hanem az, hogy amik vannak, azok ne porfogók legyenek, hanem szeresd, olvasd, használd őket. Nemrég átnéztem a könyvszekrényem és kiválogattam azokat, amikről tudom, hogy sose fogom már elővenni. Kultúráról írsz, de a könyv nem egyenlő a kultúrával. Vannak könyvek pl olyan címmel Hogyan fogyj le 3 nap alatt 🙂 Vannak slágerkönyvek, amiket erősen promóznak, hogy vedd meg, szóval kultúra is van benne, de ez nem kizárólagos.