Mindegy, hogy nevezzük: zero waste életmód, minimalista életmód, tudatos életmód… egy biztos: nem könnyű folyamatosan motiváltnak maradni. Nem vagyok maximalista, de pontosan ismerem a bűntudatot, amit az okoz, hogy azt gondolod, nem tettél meg mindent.
Az egyik oldalon vannak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, a vágyott cél, amit szeretnék elérni és amit szeretnék megmutatni másoknak is. A másik oldalon pedig ott van az élet maga, a munka, a gyerek, a rohanás, a kínálat és a pénz, és a kettő nem mindig ugyanabba az irányba visz.
Nem mentségeket keresek, hanem választ arra a kérdésre, miért nem fejlődik hulladékmentesség tekintetében az életmódom? Azt hiszem, ennek is megvan a maga íve, felfutása és stagnálása. Az elején rengeteg újdonságot viszonylag gyorsan be tudtam építeni a mindennapjaimba, például átálltam textilzsákok és textiltáskák használatára a bevásárlásnál. Saját kulacsban hordom a vizet. Nem vásárolok külön tisztítószereket, műanyag tubusos sampont és tusfürdőt magamnak. Sok dolgot vásárolok kimérve, zacskó nélkül vagy üveg- illetve fémtárolóban. Textilbetétre, bambusz fogkefére és luffa szivacsra váltottam. Ezek a dolgok annyira jól beépültek már a mindennapjaimba, hogy észre sem veszem őket, éppen ezért a hulladékmentesség témája iránti érdeklődésem is csökkent.
A motiváció valami olyan dolog, amit táplálni kell, de soha sem fog folyamatosan növekedni. Ha elhagy a motiváltság, akkor könnyű háttérbe szorítani a zero waste életmódot, amikor döntéshelyzetbe kerülünk. Amikor arról kell dönteni, hogy mennyi energiát fektess a bevásárlásba, a választásba, a tervezésbe. De olykor ezt is meg kell élni. Hagytam egy kis időt magamnak, hogy úrrá legyen rajtam a motiválatlanság, hogy aztán ismét a magasba emeljem.
Miután felismertem a helyzetet és kimondtam magamnak, hogy elvesztettem a motiváltságom a hulladékmentesség iránt, akkor azonnal megváltozott valami bennem: a tagadás és a bűntudat helyett a tettvágy erősödött fel bennem, és azt éreztem, megoldást kell találnom. Tudatosan kezelnem kell ezt a helyzetet, mert nem ebbe az irányba akarok haladni. Se rosszul nem akarom érezni magam, se elrontani nem akarom azt, amit eddig már elértem és amiben hiszek.
Talán ez lehet a nulladik pont: Ismerd fel, hogy motiválatlan vagy és döntsd el, hogy tenni akarsz ez ellen!
Találj újabb elérhető célokat!
A motiválatlanságot gyakran az okozza, hogy már túl jól megy neked az, amit csinálsz. Elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam belekényelmesedni abba, ami már megy és nem próbáltam újabb dolgokat keresni, amiket megléphetek. Márpedig az embernek szüksége van a fejlődésre, a szellemi növekedésre, az új információra és az új kihívásokra, amiből tanulhat. Én legalábbis így működöm, és mivel az élet nem dobja csak úgy elénk a feladatot, hogy “na figyelj, holnaptól kezdve csökkentsd felére a szemetet a kukádban”, így nekünk kell megkeresni ennek a módját. Most nem ilyen 30 napos kihívásokra gondolok, hanem beépíthető szokásokra. Újra felül kellett vizsgálnom azt, hogy jelenleg mi az a terület, ahol a legnagyobb pazarlást csinálom és hogyan tudnék ezen változtatni.
Nálam a gyenge pont a menütervezés. Merthogy egyszerűen nem tervezem el, hogy mit fogunk enni, hanem spontán oldjuk meg. A spontán megoldások viszont sok olyat eredményeznek, amit lehetett volna jobban is csinálni, ha előre gondolkozom és tudom, hogy mit akarok főzni. Tehát a cél máris adott.
Oké, megvan a cél, de miért lesz ezzel jobb?
A cél nem önmagában áll, hanem van egy eredménye. Ha motivált szeretnék maradni, akkor újra és újra át kell gondolnom azt, hogy miért fogtam ebbe bele? Mi változna pontosan azzal, ha sikerülne kialakítanom a heti menüt és aszerint bevásárolni? Hogyan szeretném magam látni akkor, ha ezt elértem és mi lesz benne nekem a jutalom? Hogyan hat ez a környezetemre, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt?
Ha előre megtervezem a menüt, akkor hatékonyabban tudok bevásárolni, tehát időt spórolok vele. El tudok menni olyan helyekre, ahol tudom, hogy megkapok mindent lehetőleg csomagolásmentesen, mert itt átgondoltan, egyszerre vásárolok meg mindent és nem kis adagokban össze-vissza. Kevesebb felesleges vásárlás lesz, amikor azért rohad el a cukkini, mert megvettem, de fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek majd itthon vele. Jó a családnak, mert rendes étel kerül az asztalra. Jó a pénztárcának, mert kevesebbet költök, ha magam főzök. És jó a környezetnek, mert kevesebb lesz a szemetünk.
Nézd meg, hogyan csinálják ezt mások!
Megvan a célom és az okokat is tudom, hogy miért akarom, de valami még hiányzik. Ja igen, az inspiráló példa! A sztori, a személyiség, ami rávesz arra, hogy ne csak álmodozzak meg tervezgessek, hanem tegyek is. Erre szolgálhatnak a pozitív értelmebe vett influencerek, bloggerek és szakértők, akik között, ha megtalálod azt, akivel tudsz azonosulni, akkor folyamatos lökést tud adni abba az irányba, hogy hozzá hasonulj. Persze ez nem csak egyetlen ember lehet, hanem akár egy közösség is. Vannak Facebook csoportok, ahol elég hatékonyan tudják a tagok egymást támogatni és ez az, ami igazán csodálatos az internetben. Keress ilyen személyeket vagy csoportokat, rendezvényeket és beszélgető köröket, amik előre visznek, nem frusztrálnak, hanem pozitívan hajtanak a cél irányába!
Végül pedig olvass sokat és nézz a témához kapcsolódó dokumentumfilmeket, videókat! Tényleg a YouTube-on már minden ott van, cikkek és e-bookok sora várja, hogy emberek olvassák őket.
Ezzel a céllal hirdettem meg a Tavaszi Nagytakarításhoz kapcsolódó workshopomat, ahol bárki lökést kaphat ahhoz, hogy bolti vegyszerek nélkül, természetes tisztítószerek elkészítésével frissítse fel otthonát márciusban. Ha van kedved, gyere és motiváljuk egymást ezen a csodálatos úton!
fotók: Unspalsh