Ritkán beszélek róla, pedig a sminkelési szokásaim óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt években. Talán elsőre olyan bugyutának tűnik a téma, pedig a nők jelentős része használ sminket.
Az én sminkelési történetem
Már általános iskolában elkezdtem próbálkozni a sminkeléssel, de még szinte titokban. Mármint iskolai szempontból titokban, mert akkor és ott lényegében tilos volt sminkelni, körmöt lakkozni, hajat festeni. Más világ volt, mint manapság, az biztos.
Visszagondolva elég furcsa dolgokat csináltam, például vékonyra szedtem a szemöldököm és fekete (!) szemceruzával kifestettem. Emlékeim szerint ez az időszak szerencsére nem tartott sokáig, hamar rátaláltam a barna szemöldök ceruzákra, és 15-16 éves koromra elég jól bántam a szemhéjtussal is. Ekkor a különböző divatirányzatokat követve próbálkoztam mindenfélével, sötét szájkontúr ceruzával, fekete rúzzsal, csillámos szemhéjfestékekkel. A minőségi termékeket csak hírből ismertem, fogalmam sem volt arról, hogy egy-egy termék árthat a bőrnek vagy épp a környezetnek. Nem gondolkoztam azon, hogyan került a csillám a krémbe, amivel az egész arcomat lekentem vagy a szájfénybe. Uhh, azok a ragacsosan csillogó szájfények…
Nem volt még olyan internetes világ, mint most, így nem tudtam tesztekre, értékelésekre meg vloggerekre hagyatkozni, csak a saját tapasztalatra. Régen az volt a célom, hogy a világ összes árnyalatú szemfestéke és rúzsa megtalálható legyen a fürdőszobámban. Tényleg tele voltam szinte soha nem használt körömlakkokkal, palettákkal és szájfényekkel. Ezt persze akkoriban a legtöbb velem egykorú lány elmondhatta magáról, hiszen a drogériák megjelenésével megnyílt előttünk egy új világ, amiben minden elérhető volt. Szerencsére a social media hiányának hála ez az időszak a múlt homályába vész és nincs rólam túl sok fotó 🙂
A húszas éveim első felének sminkjét leginkább az jellemezte, hogy minél több, annál jobb. Semmi nem maradhat érintetlenül az arcomon, mindenre kell valami festék és lehetőleg egy órán át készüljön. Aztán fotózások alkalmával megismerkedtem sminkesekkel, akiktől elkezdtem ellesni a dolgokat. Rájöttem, hogy nem az jelenti az előnyös és szép sminket, hogy látványosan pingálok, hanem az erősségek szinte észrevétlen kidomborítása.
Aztán ahogy egyre olvasottabbá vált a blogom, meghívást kaptam high-end sminkmárkák kollekciójának a bemutatójára. Ekkor vált világossá számomra, hogy igenis lehet minőségbeli különbség a drogériás termékekhez képest. Lehet, de nem feltétlenül van – ezt azért hozzá kell tennem. Mindenesetre azt is ekkor tapasztaltam meg, hogy ha van egy Chanel rúzsom, akkor azt értékelem, megbecsülöm és nem akarok azonnal egy másikat is. Nem akarom őket halmozni, hanem jól esik használni azt az egy, jól megválasztott árnyalatot. Hiszen egy drága rúzsnál sokkal jobban átgondolja az ember, hogy milyen színt szeretne, mint akkor ha azt érzed, aprópénz az ára, kipróbálod, ha nem jó, veszel másikat.
30 évesen anya lettem és jó időre letettem a sminkeket. Egyszerűen nem volt időm a hétköznapokban sminkelni, és őszintén szólva nem is érdekelt. A szülés után nagyon sokáig nem éreztem jól magam a bőrömben, nem volt kedvem sminkelni sem, csak alkalmakra. Ez utólag jó alkalomnak bizonyult egyfajta újrakezdésre…
Szerintem minden nőt szebbé tesz a smink, de természetesen elfogadom, hogy vannak, akik teljes mértékben elzárkóznak tőle és jól érzik magukat nélküle. Én nem, és ezt nem akarom tagadni. Feszélyez, hogy nem szép a bőröm, halvány és hiányos a szemöldököm, karikásak a szemeim. Kifejezetten szépnek tartom magamon, ha a halvány szempilláimat sötétre színezem és így látszódnak legalább, kap az arcom egy kis pirosítót és valami szín kerül az ajkaimra.
Amiket most használok
Ma már azt szeretem, ha a polcon csak olyan termékek sorakoznak, amiket használok. Nem vágyom teljes színpalettákra, hanem egyszerű döntési helyzetekre. Szeretném kerülni a pazarlást, minden értelemben. A pénzemet sem szeretném feleslegesen költeni és szemetet sem akarok termelni, ha nem muszáj. Most is előfordul velem olyan, hogy van egy bevált dolog, amit használok, de hallok valamiről és ki akarom próbálni. Korábban ilyenkor azonnal megvettem, most viszont megvárom, amíg elfogy az előző és csak utána veszem meg (ha egyáltalán még akkor is érdekel).
A sminkes polcomon van:
- 1 alapozó
- 1 korrektor
- 1 highlighter
- 1 szemhéjpaletta
- 1 szemceruza
- 1 szempillaspirál
- 1 pirosító
- 1 púder
- 1 szemöldök festék
- 1 szemöldök ceruza
- 2 ajakápoló rúzs
- 3 rúzs
Már nem a mennyiség számít, hanem a minőség. És itt most nem a márkára gondolok, mert nincs luxustermékem. Az számít, hogy valóban passzoljon hozzám, tartós legyen, állatkísérletmentes. A jövőben szeretnék elmozdulni a natúrkozmetikumok felé és szép fokozatosan átállni például a Mádara és az Inika termékeire, miközben mellette marad az Elf, a Lush és a The Body Shop is. Az első kettő anyagilag egy nagyobb vállalás, de úgy érzem, hogy mivel feleslegesen már nem vásárolok sminket, így egy-egy terméknél belefér. Az utóbbi három pedig sok termékével bevált nekem, szeretem és használom őket.
A hétköznapi sminkelési rutinom
Minden reggel (főleg nyáron) fényvédőt teszek az arcomra, aztán alapozót használok. A szemeim körül korrektort teszek. Ecsettel húzom meg a szemöldököm, amit szemöldökkefével teszek természetesebbé. A szempillaspirál elmaradhatatlan. Szeretem, ha van highlighter az arccsontomon és alatta pirosító. A számra általában színezett ajakápolót teszek, de gyakran a rúzs is belefér a mindennapokba (bár a szájmaszk miatt kerülöm az erős árnyalatokat). Mindezzel 5-10 perc alatt megvagyok.
Sminkelni számomra öröm. Szeretem a színeket, a textúrát, az illatokat, de már nem akarom magam elmaszkírozni. Minimalistaként is szabad örömmel vásárolni, nem kell mindenről lemondani. Csak ésszel érdemes csinálni.