Itt volt az ideje szembenéznem a hibáimmal és tanulni belőlük. Vagy legalábbis megpróbálni.
Szeretem rendezgetni a lakást, újragondolni, picit változtatni vagy épp nagyobb felújításba fogni, de a végeredménnyel sosem vagyok igazán elégedett. Miért lehet ez? Ezen gondolkoztam és rájöttem, hogy van 3 dolog, ami általában kicsit tévútra visz az ilyen megmozdulások során.
Túl elhamarkodottan döntök. A múltkor megvettem egy asztalterítőt, mert megtetszett a boltban, aztán amikor hazaértem vele, rájöttem, hogy igazán semmihez sem illik a lakásban és még előnytelen is a színe, mert minden szösz azonnal meglátszik rajta. Igen, olykor impulzív vásárló vagyok, és ez nem csak kisebb dolgokban jellemző rám… Hirtelen nagyon be tudok lelkesülni bútorok, színek vagy hangulatok iránt, anélkül, hogy rendesen átgondolnám a dolgokat.
Nem látom át egészben a dolgokat. Az első pont fényében igencsak nagy gond, hogy gyakran nem az egész lakáshoz vásárolok, hanem egy-egy részlethez. Nincs, ami igazán összefogná a tereket, hanem mindig csak egy-egy helyiségre koncentrálok és néhány év után ott állok különböző színű, stílusú és minőségű bútorokkal.
Inkább az olcsóbbat választom. Gyakori hibám, hogy az adott döntési helyzetben nem szánok elég pénzt egy minőségibb darabra, hanem inkább beérem azzal, ami végülis jó lesz. Aztán nem nő a szívemhez és még rossz minőségű is, úgyhogy hamarosan cserélhetem le.
Tavasszal (vagy nyáron) előttünk egy kisebb lakásfelújítás és ezúttal szeretném tényleg jól csinálni. Ennek érdekében elhatároztam, hogy betartom a sorrendet:
- Inspirációt gyűjtök, kutatok. Kiválasztom, hogy mi tetszik és ahhoz ragaszkodom.
- Utánajárok annak, hogy milyen lehetőségeim vannak, hol és mit kaphatok.
- Mindent lemérek és pontos terveket készítek (sőt látványterveket is).
- A minőséget helyezem előtérbe és hosszú távon gondolkozom.
Ha ezt sikerül betartanom így 32 éves koromra, akkor nagyon elégedett leszek 🙂