Mi állhat annak a hátterében, amikor a gyönyörűen éneklő bálna egyik napról a másikra elveszti a hangját? És a kis teknősök hasa mitől puffad fel evés után? Miért törtek ki a cápa fogai? Mind-mind az ember mérhetetlenül környezetkárosító tevékenységére vezethető vissza. Ezt a nem könnyű témát adja át a Gréta című könyv a gyerekeknek egy szerethető és tanulságos formában.
Az Instagramon találkoztam először a könyvvel és már másnap megvettem. Megosztottam róla egy-két fotót, aminek köszönhetően kapcsolatba kerültem a Csirimojó kiadóval, akik felkértek arra, hogy a Kis Könyves Éjen vezessek le egy kerekasztal-beszélgetést a könyv készítőivel és nyissam meg az illusztrátor, Nastia Sleptsova kiállítását. Mindez óriási megtiszteltetés volt nekem és hatalmas élmény, hiszen egyiket sem csináltam még korábban 🙂
A kiállításról
Nastia képei magával ragadóak, amelyek a hétköznapi rohanásból egy kis lelassulásra késztetik az embert. Minimalista, nyugalmat árasztó képei ismét összekötik a városi embert a természettel, a környezettel és végső soron önmagával. A kiállításon voltak képei, amelyek kereskedelmi megrendelésre készültek, de ez semmit nem vont le az értékükből vagy a mondanivalójukból. Mindegyiken érdemes volt egy picit elmélázni, megfigyelni a részleteket és átgondolni a saját értékrendünket.
Ha szívesen nézegetnéd a képeit, akkor kövesd őt az Instagramon.
A könyvről
Azt hiszem, megállapíthatom, hogy ezen a könyvön csak olyan emberek dolgoztak, akik maguk is nagy figyelmet fordítanak a környezettudatosságra és a hulladékcsökkentésre. Nekem legalábbis ez volt a benyomásom a szlovák írónőről, Andrea Gregusovaról, az illusztrátor Nastiaról, és a fordítást és a hazai kiadást intéző Petovska Flóráról.
A történet lényegében arról szól, hogy az óceánok élőlényei boldogan élnek, mígnem Grétának elmegy a hangja és orvoshoz fordul. Ott derül ki a számára, hogy a legtöbb állat küzd valami olyan problémával, aminek az ember az okozója. Így hát, miután meggyógyult összefognak, hogy a rengeteg szeméttől megtisztítsák a vizeket. Mindent a partra gyűjtenek, ahol az emberek szembesülnek a saját pazarló és káros életmódjukkal. A könyv végén a gyerekek néhány konkrét tanácsot kapnak arra vonatkozóan, hogyan tudnak a hétköznapokban jobban figyelni az élőlényekre. Például használjanak saját kulacsot, textilzsákot, spóroljanak a csomagolóanyagokkal, gyűjtsék szelektíven a szemetet, sőt szedjék össze mások szemetét.
A könyv nagy erénye szerintem az, hogy gyönyörű köntösben adja át a kellemetlen témát a kisgyerekeknek. Miután először elolvastam Dávidnak a könyvet, este a fürdőkádban bedobálta maga mellé az összes játékát és azt játszotta, hogy ő egy hal, az ember pedig teleszemetelte a vizét és mindent kidob nekik a partra. Láttam rajta, hogy a könyv tartalma nem ijesztette meg, nem nyomasztotta, hanem feldolgozta a maga módján és tudomásul vette az információt, hogy neki is oda kell figyelnie a szemetelésre. A kisgyerekek még olyanok akár a szivacs, mindent magukba szívnak. A szülői viselkedés, a barátok és a mesék ekkor még nagyobb befolyással vannak rájuk, mint azt gondolnánk. Sajnos mi már elvettük tőlük azt a jövőt, amit érdemelnének, de talán javítható… Mindenesetre egy ilyen mesekönyv egy apró lépéssel közelebb viszi őket ahhoz, hogy környezettudatos felnőtté váljanak.
A bemutatón készült fotókat Budai Ákos készítette.