Amikor egy héttel ezelőtt kiírtam az Instagramra, hogy egy időre elbúcsúzom a kávétól, záporoztak az üzenetek, hogy “de miéééért??”, “ez az egy, amiről sosem mondanék le”, “úristen, ezt nem gondolod komolyan, valami baj van?” és még sorolhatnám. Tök jogos! Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy novemberben leszokom a kávézásról, akkor kiröhögtem volna. Aztán valami megváltozott.
30 napig nem iszom kávét… utána pedig meglátjuk
Napi 4 kávét ittam. Egyet ébredés után éhgyomorra 4-5 óra tájt. A következőt 8 óra fele, amikor hazaérkeztem az oviból és elkezdtem dolgozni. A harmadikat ebéd után dél körül. A negyediket pedig 4 óra előtt, amikor elindultam az oviba, hogy valahogy kibírjam az estét.
Az utóbbi hónapokban ugyanúgy teltek a napjaim. Itthonról dolgozom, és a túlélésre játszottam a kávéval, de idő kellett, mire rájöttem, hogy talán épp a kávé okozza azt, ami miatt iszom. Folyamatos kimerültség, enerváltság lett rajtam úrrá. A fél napot átfetrengtem és YouTube videókat néztem. A fáradtság ellen mit tettem? Ittam egy kávét, ami hirtelen megdobta az energiaszintemet, utána viszont még mélyebbre süllyedtem, mint előtte. Mit tettem? Ittam egy kávét és minden kezdődött elölről. Estére néha már undorodtam a kávé ízétől, rosszul lettem, ha csak rá gondoltam, de másnap reggel nem tudtam úgy elkezdeni a napot, hogy ne a kávé lefőzése legyen az első, amit csinálok.
Pedig nagyon szerettem a kávét. Azt szoktam mondani, hogy én már mindenről leszoktam eddigi életem során, felhagytam a dohányzással, alkoholt csak ritkán és mértékkel iszom, és már húst sem eszem, úgyhogy a kávéról nem vagyok hajlandó lemondani. Viszont egyik nap átkattant valami az agyamban és kíváncsi lettem arra, hogy vajon milyen lennék kávé nélkül. Már nem a hiányt és a lemondást láttam a dologban, hanem egy új pozitív célt, ami az volt, hogy megtapasztaljam az energiáim természetes ritmusát. Úgyhogy kimondtam magamnak: ennek vége, 30 napig nem iszom kávét, hogy kitörjek a függőségből és a kapcsolatom ismét egészséges legyen a kávéval. És alkalmi.
Hogyan csinálom?
Az első hétnél tartok és hatalmas változásokat tapasztaltam magamon. Az első nap volt a legnehezebb, mert aznap nagyon fájt a fejem és olyan fáradt voltam kávé nélkül, hogy délután el is aludtam 1-2 órára. Aztán már másnapra valahogy a helyére zökkent minden. Egyre kevésbé vagyok fáradt, sőt nagyon energikusnak érzem magam, nem csak testileg, hanem szellemileg is.
Elkezdtem ezzel párhuzamosan sportolni. Ne gondoljatok nagy dolgokra, csak itthon tornázom, azt viszont minden nap. Ez feltölt extra energiával és az ülőmunkától elnyűtt testemnek ad egy kis felfrissülést.
A legnehezebb lemondani a megszokott rituálékról. A reggelt most egy fekete teával indítom angolosan pici tejjel. Ez nem marja szét a gyomromat, mégis segít magamhoz térni és megmarad a szokás, hogy készítettem magamnak valami meleg italt. Ezen kívül ebéd után szoktam inni egy matcha lattet. Tudom, hogy ennek is van koffeintartalma, de a lényeg most nem a teljes koffeinmegvonás, hanem a napi 4 kávé elhagyása. A matcha latte nem dob meg annyira hirtelen, hanem egész délutánra egy kellemes energiaszintet biztosít. Nem mellesleg az elkészítése remek rituálé.
Az új szokásaimhoz épp jókor érkezett a Bonamival való együttműködésem részeként ez a gyönyörű teás kanna. A Tokyo Design Studio remekül ötvözte benne a japán és a skandináv elemeket, számomra ez maga a hygge. Korábban a kávéfőző kotyogása töltött el örömmel, most pedig az, ha ránézek erre a kiöntőre és tölthetek egy teát magamnak vagy másnak.
Hogyan tovább?
3 hét még hátravan a detoxból, de már most tudom, hogy simán fog menni. A kávét túl jó dolognak tartom ahhoz, hogy teljesen elengedjem az életemből, nem ez a cél. Viszont értékelem is annyira a kávét, hogy megadjam a módját annak, ha iszom belőle és inkább alkalmanként felkeresek egy jó kávézót, mint sem tonnaszám döntsem magamba itthon, szó szerint rosszullétig. A 30 nap után beszámolok majd nektek minden tapasztalatomról itt a blogon 🙂