Ezért szeretek többször ugyanabba a városba utazni

Nagyon jó dolog új helyeket felfedezni, imádunk utazni, de mennyire lehet megismerni egy várost 4-5 nap alatt? Ezen a héten jöttünk haza Rómából, ahol rövid időn belül harmadszor jártunk. Azon gondolkoztam a repülőn hazafele jövet, hogy mennyire más volt ez az út, mint az első alkalom! Miért?

Nevezetességek kipipálva

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor először utazunk egy külföldi városba, akkor általában van egy kisebb-nagyobb programterv a fejünkben arról, hogy milyen nevezetességeket szeretnénk látni. Nincs szigorú menetrend, de azért tudjuk, hogy mi az, amit nem akarunk kihagyni. Hihetetlen élmény először megpillantani élőben a Big Bent, az Eiffel tornyot vagy a Colosseumot. Ott van! Láttam! Lefotóztam! Pipa.

Megyünk tovább a múzeumokba, megnézünk néhány igazán ismert festményt és szobrot, belesünk a templomokba, bebarangoljuk a turistákkal tömött utcákat, bemegyünk körbenézni olyan boltokba, amik itthon nincsenek és tobzódva a rengeteg új élményben, hazamegyünk. Nincs ezzel baj, sőt természetes, de mi marad meg bennem az utazásból néhány hónappal később? Hát nem az, hogy álltam az Eiffel-torony előtt, hanem sokkal személyesebb, meghittebb pillanatok vagy találkozások.

A hétköznapok részévé válni

Most nem azzal a szándékkal indultunk Rómába, hogy lássuk a nevezetes pontokat, hanem azért, hogy néhány napra a részei lehessünk. Olyan ez szerintem mint egy hagyma, aminek le kell fejteni a rétegeit ahhoz, hogy meglássuk milyen belül. Új helyre utazni mindig stresszes, hiszen nem tudjuk pontosan mire számítsunk. Ezúttal azonban már teljes volt a nyugalom és olyan dolgokat vettünk észre, amiket korábban nem, és annyira jól sikerült “álcáznunk” magunkat, hogy többször helybelinek néztek minket.

Persze 4-5 nap alatt nem lehet úgy élni, mintha ott lenne az otthonunk, de jó egy kicsit megfigyelni, hogyan telik a helybeliek napja, bevásárolni a közeli boltban, ebédet főzni otthon, ráérősen sétálni a parkban és együtt ébredni a munkába induló szomszédokkal.

Viszlát szálloda, helló lakás

Az igazi otthonosság érzetet nem lehet megtapasztalni egy szállodában lakva. Az első két alkalommal hotelben laktunk, de legutóbb már rá kellett jönnünk, hogy gyerekkel ez nem igazán opció. Inkább az airbnb-n kerestem egy gyerekbarát, jó helyen lévő lakást és így találtunk egy olyan két szobás otthont, ami minden szempontból tökéletes volt a számunkra  (majdnem minden, mert a kádat nagyon hiányoltam).

Ezúttal nem jártunk a Trevi-kútnál és a Colosseumot is csak a buszról láttuk. Mit csináltunk helyette? Dávid sokat játszott a lakásban, mi pihentünk vagy főztünk, rendet raktunk. Lelassultunk és csak az irányította a napunkat, hogy épp mihez van kedvünk.

Minden nap bevásároltunk a közeli élelmiszer boltok valamelyikében és otthon reggelizünk, vacsoráztunk.

Sétáltunk a városban, amerre a lábunk vitt és megismertünk olyan helyeket, amerre korábban még nem voltunk, illetve olyan részleteket figyeltünk meg az utcákon, amik elkerülték eddig a figyelmünket.

Dávidnak köszönhetően könnyű szóba elegyedni a helyiekkel, akik többségében nyitottak és vidámak.

Piacokon nézelődtünk, kávéztunk, sütiztünk, buszoztunk és parkban sétálgattunk.

Sőt, még az állatkertbe is elmentünk.

Tudjátok mit csináltunk? Ugyanazt, mint itthon! De akkor minek elutazni? Ha ismerős helyre utazol, az ad egyfajta biztonságérzetet és nyugalmat. Ugyanakkor a más környezetnek van egy erős hozzáadott értéke. Ezt a más környezetet együtt ismerjük meg és a saját közös értékeinket kapcsoljuk hozzá. A legkisebb dolog is élményszámba megy, örülni lehet annak, hogy itt milyen szép a táj, milyen érdekes egy épület homlokzata vagy épp milyen finom a kakaó a boltban. Lelassulunk, egymásra figyelünk, tanulunk és tapasztalunk. Én ezért imádok többször ugyanoda utazni.