Voltaire írta, hogy a tökéletes a jó ellensége lehet, és ezzel a gondolattal teljesen azonosulni tudok. Az életben nincs semmi, ami pusztán fekete vagy fehér. Képmutatás lenne azt sugallnom felétek (és nem is szoktam), hogy nekem minden napom tökéletes. Vannak jobb és rosszabb napjaink, de igyekszem úgy alakítani a dolgainkat, hogy inkább a jobb legyen túlsúlyban. Senki ne gondolja, hogy az egyszerűsítés vagy a minimalizmus segítségével megszűnik minden nehézség. Ne higgyétek, hogy nálunk állandóan rend és tisztaság uralkodik otthon, mindenki vidám mosollyal az arcán üldögél egész nap, majd esténként meleg vacsorát főzök egy kis relaxáló kádfürdőzés után, miközben a fiam csendben rajzolgat az egyik sarokban. Idilli lenne, de az élet ennél bonyolultabb (szerencsére).
Nemrég, a Kívül Belül Boldogság által szervezett Találkán egy anyuka azt mesélte, hogy neki 3 gyereke van, igyekezett minden felesleges holmitól megszabadulni, már nem tudja hova csökkenteni a cuccokat, mégsincs rend érzete otthon, mert a három gyerek egyszerűen sok cuccal jár… Zavarja, hogy például három gumicsizma áll a bejáratnál, de nem tud belőle kevesebbet csinálni, mégis mit tehet? A válasz egyszerű, de azt hiszem, nagyon fontos: el kell engedni a tökéletességre való törekvést!
A minimalizmus nem a tökéletesség állapotát hajszolja, hanem a feleslegestől szeretne megszabadulni és a figyelmet a lényeges dolgokra irányítani. Ezért tartom azt is feleslegesnek, amikor valaki azon ragad le, hogy hány pár cipője vagy táskája van otthon és másokkal hasonlítja össze magát. Szuper lenne, ha elég lenne egyetlen táska, de az, amivel például a játszótérre megyek nem megfelelő egy sajtórendezvényre vagy a munkába, ugyanakkor mindenkinek más az élete és más igényei vannak.
Nincsenek állandó dolgok, az élet változó és kiszámíthatatlan. Van, amikor én is rossz kedvű vagyok, fáradt és elbizonytalanodom mindenben. Van, amikor rosszul viselkedik a gyerek, visít és hisztizik. Van, amikor nem aszerint reagál dolgokra, ahogy én azt elképzelem. Viszont szeretnék tenni azért, hogy a lehető legjobbat tudjuk kihozni ezekből a napokból és ebben segít az egyszerűsítés, legyen szó a napirendről vagy épp a ruhatárunkról.
“Mindenen van egy repedés. És azon keresztül jut be a fény.” Leonard Cohen
Ezt azért tartottam fontosnak most leírni, mert az online világ gyakran táptalaja a frusztrációnak. Sokan vannak, akik blogokat olvasnak, nézegetik az Instagramot és közben azt gondolják, másnak milyen egyszerűen és tökéletesen mennek a dolgai, neki miért nem? Ne a tökéletességet lásd ezekben, hanem keress inspirációt. Tökéletesség nélkül is lehet szép otthonod, végezhetsz jó munkát és telhetnek boldogan a napjaid, csak találd meg a szépet és a felszabadulást a tökéletlenségben.
(Fotók: Noémi Jánossy Photography)
2 hozzászólás
Ez jólesett! Nekem is három gyermekem van és jó volt ezeket a gondolatokat olvasni. Köszönöm!
Nagyon köszönöm a visszajelzésed! <3