Mostanra már sokan arra az útra léptünk, amelyen az első két kihívás eredményeképp kevesebb játék és kevesebb digitális tevékenység hat a gyerekekre. Hogyan tovább? A nyár nekünk kedvez, hogy belevágjunk a harmadik kihívásba, hiszen sok időt tudunk a szabadban tölteni.
Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap vissza fogsz tekinteni és rájöhetsz, hogy azok voltak a nagy dolgok. – Robert Brault
Ma délután iszonyú meleg volt a lakásban, ezért elindultunk a játszótérre. Amíg vártuk a liftet, Dávid elővette a buborékfújót a babakocsiból és elkezdtünk buborékokat fújni a folyosón. Sikítozott és nevettünk. Aztán leültünk a földre megpihenni, utána átmentünk a lépcsőkre és készítettünk magunkról pár vicces fotót, tovább hülyéskedtünk a nemrég kapott tűzoltósisakjával és egyáltalán nem érdekelt, hogy ki hallhatja meg a nevetésünket vagy hogy éppen piszkos lesz-e a nadrágunk. Utána jöttem rá, hogy legalább 10-15 percet töltöttünk így, és ez egy olyan apróság, amit sosem fogok elfelejteni. Ellenben, ha a tervek szerint tartjuk magunkat a programhoz és beszállunk a liftbe, mindebben nem lett volna részünk.
Engedd el magad, a gyerek meghálálja
Szabályokra minden gyereknek szüksége van, anélkül elvesznek. Ez a kihívás nem arról szól, hogy bármit bármikor meg lehet tenni, hanem arról, hogy kevesebb kötelező feladattal és programmal mélyebben meg lehet élni az adott pillanatot és több kapcsolatot lehet kiépíteni. Mert ezek számítanak igazán, nem a különórák.
Nemrég találkoztam egy anyukával a játszótéren, aki nagyon jó indulatú volt, de mégis mindenbe beleszólt, miközben a gyereke játszott. Ne csináld ezt, ne vedd el azt, ne beszélj olyan hangosan, ne menj olyan gyorsan, ne piszkold össze magad… Látszott rajtuk, hogy ez általános és az is, hogy a gyerek nagyon frusztrált ettől. Volt egy pont, amikor legszívesebben odamentem volna hozzá és azt mondtam volna neki, hogy “nyugi, kicsit lazulj el és hagyd azt a gyereket úgy játszani, ahogy szeretne”. Nem tettem, viszont azt láttam, hogy felesleges ez a sok feszkó, mert ő sem ért el vele semmit: a gyereknek se volt jó és neki sem.
A gyereknevelés nem verseny
Az American Journal of Play kutatása rámutatott arra, hogy az elmúlt nagyjából ötven évben a gyerekek szabad játékkal eltöltött ideje lényegesen csökkent, részben azért, mert a egyre nagyobb kontroll alá vonják a gyerekek tevékenységeit. Az ő megfogalmazásukban a szabad játék az, amikor a gyerek irányítja saját magát és nem egy szervezett tevékenység része. Ez a szabad játék pedig az élet főpróbája. Olyan kritikus élettapasztalatot biztosít, ami nélkül a gyerekek nem tudnak magabiztos felnőttekké válni.
Kutatásuk során alátámasztották azt, hogy a 6-8 éves amerikai (!) gyerekek szabadideje 1981 és 1997 között nagy mértékben csökkent. 18%-kal több időt töltöttek az iskolában, 145%-kal több ideig írták a házi feladatot és 168%-kal több időt töltöttek a szüleikkel vásárolgatással. Arra is rámutattak, hogy ezek a gyerekek mindössze heti 11 órát töltöttek játékkal, amiben a számítógépes játékok is benne voltak. Ez elég kevés, nem?
A szakemberek rámutattak arra, hogy ennek hátterében az áll, hogy az óvodák és iskolák egyre nagyobb elvárásokat támasztanak a gyerekek felé és ezáltal a szülők is. Már egészen kicsi kortól képzésekre járnak a gyerekek, különórákra vagy egyszerűen féltik a szülők és inkább a tévé elé ültetik őket.
Miért jó a szabad játék?
A szabad játék nem azt jelenti, hogy nem kell ránézni a gyerekre. Legyél ott a közelében, tartsd szemmel, de hagyd, hogy felfedezze a világot! 5 fő előnye biztosan van:
- A gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy megtalálják a kapcsolatot önmaguk és az érdeklődésüknek megfelelő dolgok között.
- Megtanulják hogyan kell döntéseket hozni, megoldani a problémákat, kontrollálni magukat és követni a szabályokat.
- Megtanulják kezelni az érzéseiket, akár a haragot vagy a félelmet.
- Barátokat találhatnak és megtanulhatják, hogyan kell egy csapat részeként játszani.
- És a legfontosabb, hogy a játék által jól érezhetik magukat.
Mit kell tenned szülőként?
Nincs titok ebben, ahhoz, hogy egyszerűbb legyen a gyerek napirendje, mondj nemet. Mondj nemet a találkozóra, a különórára, a sportórára és az egyéb feladatokra. Ez nem mindig könnyű, mert sok szülőt visszatart a félelem. Félelem attól, hogy kimaradnak valamiből és a gyerek lemarad a társaihoz képest. Meg egyáltalán, mit fognak gondolni mások?
Nem kell siettetni a gyerekek fejlődését, növekedését. Azáltal, hogy lehetőséget adunk a gyereknek a játékra, szorosabb kapcsolatot tudunk velük kialakítani, jobban megismerhetik önmagukat és amikor szükséges lesz, akkor a megfelelő képzést választják majd maguknak. Egy olyan gyorsan változó világban élünk, ahol talán sokkal fontosabb érték az, hogy valaki megfelelő önbizalommal és nyitottsággal rendelkezzen, képes legyen jó döntéseket hozni és könnyen kialakítani emberi kapcsolatokat, mint az, hogy hat éves korában járt-e úszás órára vagy sem.
Szóval nézd meg a naptáratokat és húzz ki egy programot, ne tervezz helyette semmit, csak annyit, hogy nyugodt napotok lesz.
>>>Ha van kedvetek, akkor csatlakozzatok a Parenthood Simplified zárt Facebook csoporthoz és osszátok meg tapasztalataitokat, kérdéseitek velem és egymással! 🙂