A social media amilyen csodálatos világ, olyan kegyetlen is. Sok mindent láttam már, hiszen social media managerként az elmúlt 10 évben a legkülönbözőbb márkákon keresztül tapasztalhattam meg az emberek reakcióit, viselkedését, a saját tartalmaim gyártójaként pedig személyesebb témákkal kapcsolatban is átéltem, hogy mit vált ki emberekből az internet adta szólásszabadság, a következmények nélküli kommentelés lehetősége. Ez megér egy külön témát, és most nem is erre akarom kihegyezni a bejegyzést, hanem arra, hogy lépten-nyomon bíráskodunk, megítélünk, szeretnénk mindent és mindenkit különböző klisékbe zárni. Miért?
Egyrészt azért, mert így könnyebb megérteni a világot és könnyebb elhelyezni a másikat egy polcra. Az Instagram alapján levonjuk gyorsan a következtetést a másikról, hogy ő biztos ilyen és ilyen, két szóban összefoglalható személyiség, anélkül, hogy valóban tudnánk róla bármit. Aztán, ha kiderül, hogy vannak dolgai, amik nem illenek bele az általunk elképzelt sémába, színesebb és szerteágazóbb, sőt nem tökéletes, akkor azt személyes támadásnak vesszük, csalódunk és rosszabb esetben ennek egy bántó komment formájában hangot is adunk.
Másrészt azért helyezünk embereket “kalitkába”, mert ha annak a keretein belül mozognak, akkor nem zavarnak meg bennünk semmit, kedveljük, lájkoljuk. Ha viszont ebből kilépnek valamivel, akkor azzal olyat tesznek, amihez nekünk sosem volt merszünk, előtör az összes frusztráció belőlünk, ami nem úgy lép a felszínre, mint motiváció, hanem a saját nyomorunk kivetüléseként és támadást intézünk a másik ellen, nehogy már azt higgye, ő megtehet ilyet, mi meg nem.
Így nőtte ki magát harcszíntérré a veganizmus, a zero waste, a környezettudatosság és a minimalizmus.
Ne felejtsük el, hogy a bloggerek nem gépek, akiket az internet állított elő, hanem mi állítjuk elő az internetet. Vagyis arra a tartalmat 🙂 Márpedig ennek megfelelően minden embernek van valamije, ami csak az övé és senki nem utánozhatja le:
VAN EGYÉNISÉGE.
Legutóbb UrbanEve Instáján olvastam egy olyan követői kérdést, hogyan férnek össze a minimalista elvek és az, hogy könyveket gyűjt? Megmondom hogyan. Úgy, hogy ez az ő személyiségének a része. Tudom, hogy elsőre nehezen összeegyeztethető gondolat a minimalizmussal és szinte már ki is mondanánk a következő mondatot, hogy aki minimalista, az ne gyűjtsön semmit, annak nem lehet személyisége, de talán ennél a pontnál rájöhetünk arra, hogy ez butaság.
Sokszor kaptam már arra utaló megjegyzést, hogy az otthonunk nem fér bele a minimalistának képzelt “ürességbe”, de nekem meg ez az egyéniségem része. Szeretem a képeket a falon, szeretem ha a kanapén van párna és pokróc, burjánzanak a növények, sőt télen még a világító füzérekért is oda vagyok. Amiért viszont nem vagyok oda, az a felesleges halmozás. Felesleges valami, amit minden nap szeretsz, használsz vagy örömet okoz? Nem. Felesleges valami, amit sosem veszel elő a szekrényből vagy amit nem szeretsz, de megvetted, mert az a trendi? Igen.
A The Minimalists egyik tagjának tették fel egyszer a kérdést, hogyan fér össze a minimalista életükkel az, hogy a barátnője gyűjti a cipőket? A világ legnagyobb természetességével válaszolta rá azt, hogy neki ez a személyiségének a része, szereti a cipőket, innentől kezdve elvitathatatlan, hogy szüksége van rájuk. Sőt Joshua Millburn ezzel a kéréssel tette közzé az otthonát bemutató fotókat:
“Kérlek ne tévesszen meg az, ahogy mi élünk, ez nem egy recept arra, hogyan kellene élned. A minimalizmus általunk megélt verziója nem biztos, hogy a tiéd is. Ha neked inkább az élénk rózsaszín falak tetszenek, az angyalkás szoborgyűjtemény és a könyvekkel megpakolt polcok, akkor mindenképp éld az önazonos életed. Ez egyszerűen csak az, ami Rebeccánál és Ellánál működik, illetve nálam 35 éves koromban.”
Tehát kedves minimalizmus iránt érdeklődő olvasók, ne aggódjatok, senki sem várja azt el tőletek, hogy máról holnapra feladjátok a személyiségeteket! A külvilág ítélkezése miatt nem kell könyveket égetni, nem kell egyetlen lyukas cipőben járni télen és az sem kötelező, hogy csak fekete pólóid legyenek otthon. Légy önmagad, szeresd azt, aki vagy és kizárólag magadnak felelj meg! Ha ez elkezdődik, akkor egyébként a minimalizmus is elkezdődött, de erről majd máskor mesélek 🙂