Vajon mi az, ami a kényelmes fővárosi létből vidékre csábítja az embert? És mihez lehet kezdeni azzal, ha megvan a dzsungelszerű új tanya, kevés tapasztalattal, de sok lelkesedéssel? A Hridaya farmot megálmodó család eleinte csak saját maguk számára akart növényeket termeszteni, mostanra azonban valódi vállalkozássá nőtte ki magát, a budapestiek nagy szerencséjére! Ez nem csak egy újabb “egészséges” hazai márka, hanem annál sokkal különlegesebb. Története van és ez valahogy érződik az ételen is. Vulpoi Sergiu mesélt nekem.
Slow living
Figyelek magamra, a vendégemre és a kettőnk közötti kapcsolatra – Mi az a slow masszázs?
Amikor először találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy slow masszázs, elcsodálkoztam. Mégis mit takar ez? Lassabban masszíroznak, mint máshol? Természetesen nem, ez inkább az emberi hozzáállásban jelent mást. Jártam már olyan masszázson, ahol futószalagon követték egymást az emberek és nem tudtam igazán átadni magam az érzésnek, sőt végig olyan benyomásom volt, ami azt mondatta magamban, hogy most “játsszunk olyat, hogy megmasszíroznak és rendkívül jól esett”. Aztán már rohantam is a dolgomra, a masszőrnél pedig jött a következő vendég a váróból.
A slow masszázs teljesen más, és nagyon örülök annak, hogy a Natura masszázson keresztül megismerkedhettem vele.
Ha lenne YouTube csatornám, akkor ez egy rövid, könnyed beszélgetős videó lenne 🙂 De nincs, úgyhogy leírom itt. Érdekes világban élünk, amikor szeretnénk mindent leegyszerűsíteni, lecsupaszítani annak érdekében, hogy könnyen érthető legyen a többség számára. Folyton olyan tanácsokat kapok (és adok másoknak), hogy írj keveset, mert úgysem olvassák el. Emeld ki a lényeget a szövegben, mert úgyis csak azokat futják át. Ne akarj ennyire mélyre menni a dologban, mert nem fogják érteni és senkit nem fog érdekelni. Legyen egyszerű, könnyen emészthető üzeneted, akkor fogsz eljutni a tömegekhez. Olyanná váltunk, mintha a gondolkozás és a megértés egy gyorsétterem menüjére került volna, ahonnan a lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk a legtöbb apró információhoz hozzájutni. Mindenből jöhet egy kicsi, hogy semmiből ne maradjak ki.
Előfordult már veled, hogy egy végigdolgozott nap végén ott álltál a szinte üres hűtőszekrény előtt és ötleted sem volt, hogy mit egyél, vagy mit készíts a gyereknek vacsorára? Velem már igen… Nem vagyok egy gyakorlott konyhatündér, ezért ha bemegyek egy boltba, általában fogalmam sincs, hogy mit vásároljak ahhoz, hogy abból később valami finom és tápláló fogás legyen az asztalon. Csak receptek alapján tudok bevásárolni és főzni. Amivel csak annyi a gond, hogy gyakran a receptkutatás az utolsó a teendőim listáján, pedig nagyon szeretnék finomakat készíteni.
Nemrég egy barátnőmmel beszélgettem, aki szóvá tette, hogy az egyik blogger szerinte megállás nélkül szponzorált képeket oszt meg az Instagramon és ez már nagyon zavarja őt. Ahogy mélyebben is belementünk a témába, igyekeztem mindkét oldalt megvizsgálni, hiszen bloggerként én is gyakran kapok együttműködési megkereséseket. Régen kevés dologra mondtam nemet, mert azt vallottam, hogy amivel tudok azonosulni, azt miért ne vállaljam be?! Azonban itt jön a kérdés: mit is jelent az, hogy azonosulni egy termékkel, márkával? Ha nincs ellenemre, az már azt jelenti, hogy tudok vele azonosulni? Szerintem nem, és éppen ezért sokalltam be ettől és húztam egy vonalat az együttműködéseimmel kapcsolatban nagyjából két évvel ezelőtt.
Ha egy blogger például egy hétköznapi mosogatószert reklámoz a felületén, akkor ott mivel azonosul? Nyilván szokott mosogatni, oké. Ez elég ahhoz, hogy egy márkával kösse össze magát? Mit árul el róla a termék, mi az a hozzáadott és sokat emlegetett érték, amivel ő tud azonosulni? Szerintem semmi. Ha viszont ez például egy kimondottan környezetbarát mosogatószer, akkor máris megvan az a bizonyos plusz, amivel azonosulhatsz és akár hirdetheted is. Innentől kezdve ez a tárgy elárulja rólad azt, hogy választásnál a számodra fontos szempont a természetes összetevők vagy a környezetbarát előállítási technológiák. Ahogy Bea Johnson, a zero waste otthon egyik úttörője mondta, minden egyes vásárlás egy szavazat.
A minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amiket leginkább értéknek tartunk, és minden olyan dolognak az eltávolítása, ami elvonna minket ezektől.” Joshua Becker
Közhelynek hangzik, de nem a tárgyaink birtokolnak minket, hanem mi őket. Éppen ezért tartom feleslegesnek a gyorsan jövő és gyorsan múló divatirányzatok követését, mert ilyenkor fordul a kocka és mi szolgáljuk a tárgyainkat (és a kereskedőket). A tárgyaink sok mindent elmondanak rólunk, egészen pontosan leírják, hogy milyen a személyiségtípusunk vagy mit tartunk értéknek az életben, a hétköznapokban. Ugyanakkor olyan fontos dolgok nem derülnek ki, mint az, hogy kinek milyen barátai vannak, hogyan viselkedik a családjával a négy fal között vagy épp segítséget nyújt -e egy rászorulónak az utcán. Minden más viszont igen.
A mosogatószer, amit választasz, sokkal többet árul el rólad, mint hinnéd. A kép, amit a falra lógatsz, a személyiséged egy része. A ruha, amit felveszel, a belsőd egy kivetülése. Az otthonod az életstílusod leképezése. A tárgyaid azt mutatják meg, hogy milyen értékrendet követsz. Azt üzenik a világnak, hogy így látom magamat, így töltöm az időmet vagy ilyen szeretnék lenni. A tárgyaid gyakran jobban elmondják a történetedet, mint a szavak, amikkel mesélsz magadról. Más szóval, a tárgyak, amiket birtokolsz, leplezetlenül elárulják rólad, hogy milyen szeretnél lenni.
A minimalizmus egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogy szabaduljunk meg a tárgyaink fojtogató hatásától, és lépjünk ki a divat vagy a fogyasztói társadalom elvárásai alól. Kizárólag a saját igényeink és értékrendünk alapján engedjünk be tárgyakat az otthonunkba. Csak annyit, amire valóban szükségünk van. Csak annyit, aminek valóban személyes üzenete, értéke és funkciója van. Az pedig ne érdekeljen, hogy a másik mit gondol rólad. Ez egy hosszú út, ami folyamatos önreflexiót igényel, de megéri, mert közben sokkal tisztább képet kapsz magadról és a világról.
Nézz körbe magad körül és vizsgáld meg egy percre, hogy milyen tárgyakkal veszed magad körbe a nappaliban, miket tettél az éjjeli szekrényre, mi van a munkahelyeden? Majd nézd meg azt, hogy miket “teszel ki az ablakba”, miket mutatsz meg a közösségi média felületeiden vagy épp saját magadon? Ha ezeket egy csokorba gyűjtenéd a szoba közepére, akkor mennyire lenne önazonos ez a kép rólad?
>>> Nagyjából ez lehetne a felvezetője annak az előadásnak, amit június 2-án fogok tartani a tárgyaink elengedéséről a Simplicity fesztiválon. A teljes program ITT érhető el. Szerintem nagyon izgalmas lesz az egész fesztivál, én már nagyon várom! <<<
Közeleg az Anyák napja és ilyenkor természetesen az internetet is ellepik a jobbnál jobb ajánlatok. Nem kedvelem a plázák személytelen kínálatát, úgyhogy valami más után néztem. Anyaként ez a nap számomra inkább az apró figyelmességről szól, hiszen az év minden napján tudom, hogy szeretnek 🙂 Anyukámnak is eszerint keresek ajándékot, valami kicsi, természetesen, örömet nyújtó dologra vadászom. Remélem tetszeni fognak azok az ötletek, amiket most mutatok!
Mindent köszönök csomag a HerbArtingtól
Ez a doboz két terméket tartalmaz, mindezt egy egyszerű, de nagyon kedves csomagolásban. Van benne egy regeneráló szérum, amit néhány napja én is elkezdtem használni, főleg esténként. Reggelre elképesztően puhává és rugalmassá teszi az arcbőrömet! Kimondottan a nyári időszakra fejlesztették, ekkor ugyanis a nap megviseli bőrünket, még akkor is ha próbáljuk elkerülni a káros sugarakat.
Jó hír minden fáradt anyukának, hogy az alapja ökológiai gazdálkodásból származó búzavirág-kivonat, ami képes a szemhéjak duzzanatát enyhíteni. Ehhez olyan bio körömvirág kivonat került, amiben minden értékes anyag benne maradt, így nyugtatja a száraz vagy piros bőrt. A szérum harmadik és szerintem legkülönlegesebb növénye a bio zabselyem, ami egy remek bőrnyugtató anyag. Ennek hatására csökken a bőr zsírossága és akár azonnal sminkelhetővé válik. Ezen kívül A és E-vitamin is van benne, no meg sok-sok gondoskodás.
A dobozban található másik termék egy apró védőkrém, amiről eleinte nem tudtam, hogy mit is takar, de ez igazából mindenre jó. Ahogy a neve is sejteti, védi a bőrt a kiszáradástól és regenerálja a sérüléseket. Én a számra és a könyökömre használom, de kentem már vele Dávid kezeit is.
A csomagot a HerbArting webshopján tudjátok megrendelni.
Betonszeretet a Brighty Home-tól
Annyira különleges ez a doboz, hogy szerintem minden anyukát levesz a lábáról. Az előzőhöz hasonlóan egyszerű, de nagyszerű dobozban ízlésesen, mohaágyon helyeztek el egy betonszívet és egy betonkaspóba ültetett növénykét. A kaspó különlegessége egyrészt a rajta végigfutó festett csík, másrészt a kézzel írt kedves szöveg. Ebből nem csak ez az egyfajta létezik, hanem többféle opció közül lehet rendelésnél választani, vagy akár kérheted felirat nélkül, így magad készítheted el rá a kedves szavakat.
Maradandó és környezetbarát ajándék!
+1 ajándékválasztó bolt
Összeállt a Brighty Home és a Greenway Design megálmodója, hogy egy közös pop up boltban tegyék elérhetővé alkotásaikat. Lesznek betontárgyak, növények és illatos szójagyertyák. Mindez az ökotudatos ajándékozás jegyében, úgyhogy érdemes elmenni május 3-án a Maros utcai Lizmary’s Wonderland amúgy is gyönyörű stúdiójába!
Részletek a Facebook eseményben!
Ha nektek is van egy jó ajándéktippetek, írjátok meg kommentben! 🙂
Mindegy, hogy vásárlásmentes hónapra, negyedévre vagy évre készülsz, mindegyikre tudatosan rá kell hangolódni, különben gyors kudarc lehet a vége. Nemrég beszámoltam nektek a blogon arról, milyen élmény volt vásárlásmentes hónapot tartani, ami után sokan írtátok, hogy ti is erre készültök. Én több mint egy hónapig terveztem, hogy milyen szabályokat kell majd betartanom, átgondoltam, hogy milyen nehézségek lehetnek majd közben és arra összpontosítottam, hogy mi a célom mindezzel.
Bár a napsütés és a tavasz beköszöntével már szinte nehéz visszaemlékeznem arra, hogyan telt az év eleje, azért összegyűjtöttem, hogy mi az a 7 lépés, amit érdemes megtenned, mielőtt belevágsz a vásárlásmentes időszakba!
Szabadulj meg a kacatoktól és rendezd az otthonod!
Első lépésként tisztában kell lenned azzal, hogy mi található jelenleg az otthonodban. Ez nem memória játék, lehet, hogy azt gondolod, pontosan tudod milyen ruháid vannak, de hidd el, biztos fog meglepetés érni, ha kipakolod a szekrényt 🙂 Helyiségről helyiségre haladj végig a dolgokon és máris látni fogod, hogy miből van otthon sok. Például gyakori, hogy a fürdőszobában előkerül 2-3 tusfürdő a szekrényből, vagy néhány elfeledett bögre a konyhából. Ugyanakkor az is biztos, hogy van pár olyan dolog, ami már első ránézésre is feleslegesen foglalja a helyet. A rendezettség kedvéért, ezeknek keress új gazdát vagy dobd ki!
Írj listát arról, hogy mikre lesz szükséged, miket tilos venni és mik esetlegesek!
Ha már tudod, hogy mid van, akkor azt is gondold át, hogy adott idő alatt miket kell majd mindenképp megvenned, mik azok, amikről mindenképp le akarsz mondani és mik azok, amik elbírálás tárgyát képezik. Az én tiltólistám például így nézett ki:
- ruha, cipő, táska
- kozmetikai és szépségápolási holmik
- ékszerek és kiegészítők
- lakberendezési holmik
- apróbb konyhai felszerelés
- elektronikai cikkek
- könyvek
- gyerekjáték és gyerekruha
Ne kísértsd magad hírlevelekkel, áruházi sétákkal!
Azonnal iratkozz le a hírlevelekről, amik újabb és újabb akciókkal csábítanak! Nagyon nehéz lenne úgy diétázni, hogy közben minden nap eléd raknak egy szelet süteményt. Ugyanez igaz a vásárlásra is. Ugyanez igaz a plázákra és bevásárló központokra is. Én elkövettem azt a hibát, hogy megszokásból igent mondtam arra, hogy menjünk IKEA-ba és utána esett le, hogy nem vehetek semmit. Hát elég nehéz volt megállni, bár utána jó érzés volt üres kézzel távozni 🙂 Úgyhogy ha lehet, te se most kísérd el az egyik barátnődet tavaszi gardróbmegújításra 🙂
Találd ki, hogy mihez kezdesz majd a spórolt pénzzel!
Az egyik legjobb motiváció, ha előre kitalálod, hogy a megspórolt pénzzel mihez kezdesz majd. Az ugyanis biztosan lesz.
Ne titkold, meséld el mindenkinek!
Amikor ebbe belevágtam, már jó előre megírtam a blogon, hogy februárban nem vásárolok semmit. Nem is csak azért, hogy tartalom legyen, hanem azért is, hogy ne legyen visszaút, ne találjak kibúvót és időközben ne gondolhassam meg magam. Ha mindenki tudja a környezetemben, akkor nem fog senki akaratlanul vásárlásra csábítani és ha időközben elgyengülnék, akkor visszatartana a tudat, hogy ez nem az én titkom volt.
Találj ki ingyenes programokat!
Nem vagyok tisztában a vásárlási szokásaiddal, viszont elképzelhető, hogy lesz olyan nap, amikor ott állsz majd azzal a kérdéssel, hogy mihez kezdj az időddel? Normál esetben elmennél vásárolni, de most valami mást kell csinálni, mégpedig olyan dolgot, ami ingyenes (vagy csak kevés pénzbe kerül pl egy belépőjegybe). Könnyebb most, amikor itt a tavasz, menj el sportolni, sétálni, nézzétek meg az állatokat a Margitszigeten vagy turistáskodjatok a Várban.
Tervezd meg, hogy mit csinálsz, ha nagyon vásárolni akarsz majd!
Ez egy fontos lépés, még akkor is, ha a végére hagytam. Gondolatban fel kell készülni arra, hogy mi van akkor, ha valamit azonnal megvennél. Ha valaki sokat internetezik, használja a közösségi médiát, bele fog futni valamibe, amit az online vásárlásnak hála pár kattintással megvenne. Én nyitottam egy üres lapot, ráírtam, hogy Megvenném, és ide kezdtem el gyűjteni azokat a dolgokat, amik majdnem elcsábítottak. Felírtam őket, majd amikor pár nappal később visszanéztem, rájöttem, hogy már egyik se tűnik fontosnak és szépen sorban minden tételt kihúztam a listáról.
Ha téged is foglalkoztat a tárgyakhoz fűződő viszonyunk, a minimalizmus és az egyszerűbb, tudatos életmód, akkor ott a helyed a júniusi Simplicity Fesztiválon! Sok, a témában jártas előadó mellett én is tartok majd egy előadást, amire szeretettel várlak!
Ha nem eszel édességet, egy idő után már nem is gondolsz a süteményekre. Valami ilyesmit érzek a vásárlással kapcsolatban is.
Az elmúlt hónapjaimat az impulzív döntések jellemzik, igaz ez a vásárlásokra is. Azon kaptam magam, hogy többször vettem meg valamit hirtelen döntéstől vezérelve, mint szerettem volna. Ezek csupán apróságok, amik azonban összeadódva anyagilag is sokat tettek ki, de hogy mennyire, arra csak most jöttem rá… Talán olvastátok a blogon, hogy februárban vásárlásmentes hónapot tartottam, ami nem azt jelenti, hogy nem tettem be a lábam semmilyen üzletbe, hiszen ételt, pelenkát és ehhez hasonló dolgokat most is vennem kellett. Ugyanakkor az olyan tételek, mint a ruha, a kozmetikum, smink, könyv, lakberendezési tárgyak, játékok mind tiltólistára kerültek.
Jön a tavasz és szerettem volna tiszta fejjel belevetni magam, anélkül, hogy a tárgyak körül forognának a gondolataim. Kíváncsi voltam, hogy mi van akkor, ha teljesen elvetem a vásárlás lehetőségét és miként élem a mindennapjaimat a fogyasztói társadalom passzív tagjaként.
Sokkal kevesebbre van szükségem, mint az elején hittem
Amikor belevágtam a vásárlásmentes hónapba, nyitottam egy kis papírlapot azzal a felirattal, hogy Venni. Ide kezdtem el felírni azokat a dolgokat, amiket szeretnék majd megvenni, de most nem lehet. 4 tétel került rá. Aztán pár nappal később újraolvastam őket és szép sorban mind a négyet kihúztam, mert kis idő elteltével már nem is tűntek olyan fontosnak. Érdekes, hogy ezután már nem bővült a lista.
Egyértelműen rájöttem arra, hogy sokkal kevesebbre van szükségem, mint ahogy azt korábban gondoltam. Pedig eddig is nagyon odafigyeltem arra, hogy mit hozok be az otthonomba, mennyit és mit fogyasztok, mégis sok dolog átbújt a rostán.
Az ember gyakran meg tudja magyarázni magának, hogy épp miért van szüksége arra az adott dologra: megérdemlem! Ismerős érv? Ma rossz napom volt, igazán belefér egy új arckrém, a régi úgyis béna. Vagy ma jó napom volt, annyira ügyes voltam, hogy igazán megjutalmazhatom magam egy új pulcsival, amúgy is csak három van. Meg táskából is kell egy olyan, ami illik az új pulcsihoz… Amint megvan a magyarázat a vásárlásra, máris validáltuk annak helyességét és továbblépünk rajta.
Egyszer írtam itt a blogon arról, hogy manapság nem értékeljük eléggé a tárgyainkat, minden hamar eldobható, lecserélhető. Pedig ha jobban odafigyelünk a valódi igényeinkre és azokat olyan tárgyakkal elégítjük ki, amik szerethetőek, minőségiek, akkor egyből időtállóak is és megkíméljük magunkat a felesleges vásárlásoktól.
A vásárlás nem szórakoztató program
Itt említeném meg, hogy egyszer kivételt kellett tennem: bár nem akartam ruhát venni, de rákényszerültem. Két farmernadrágot hordok a hétköznapokban és abból az egyik épp most adta fel a harcot. Ez már a hónap végén történt és addigra annyira távol került tőlem a vásárlás, mint tevékenység, hogy úgy mentem be a Zarába, mint akinek a fogát húzzák. Szerintem rekord gyorsasággal kapkodtam fel az asztalokról 3-4 nadrágot, felpróbáltam őket, az egyik nem volt olyan rossz, mint a többi, úgyhogy azzal igyekeztem a kasszához és fizetés után, már el is hagytam a boltot.
Ne értsetek félre, most sem mondom azt, hogy nem jelent jó programot elmenni olykor az IKEA-ba. Ez sem fekete vagy fehér, viszont a vásárlás inkább valami olyan dolog, amire szükség van és nem olyan, amitől jobb lesz a kedvem. Ettől még lehet örömteli, én sem utálom, csupán el tudok képzelni jobb programot is, ha épp unatkozom.
Több szabadság, több félretett pénz = több személyes élmény
A legjobb az, hogy kikerültem a fogyasztói társadalom hatása alól és ez nagyon felszabadító. Ez alatt a négy hét alatt nem olvastam hírleveleket, nem tudom, hogy milyen akciók voltak, nem mozgatott meg egy újabb kollekció gondolata, sem az, hogy ki mit vásárolt az Instagramja szerint. Az igazi szabadság abban áll, hogy a döntés az én kezemben van. Mivel nem vehettem semmit, nem érdekelt semmilyen marketing szöveg, reklám, plakát vagy akármi. Nyilván fogok még vásárolni, de teljesen a saját igényeim alapján választok. Bár volt olyan, amikor szomorúan konstatáltam, hogy ezt vagy azt most nem vehetek meg, de összességében ez a hónap nem nehézség volt, hanem rendkívül üdítő és frissítő!
Ami nagyon meglepett, ahogy számolgattam, rengeteg pénzt spóroltam. Ugyan ennek a spórolt pénznek meg lett a helye, nem áll a bankszámlámon, mégis lelkesítő, hogy ezek szerint van még honnan lecsípni és a fontos dolgokra gyűjteni.
Nem számítottam ilyen jellegű változásra, de a nem-vásárlás kihatott az étkezési szokásaimra is. Korábban sokszor rendeltem házhoz az ebédet, mert nem volt kedvem felállni munka közben és elmenni vásárolni. Most azonban igényem támadt arra, hogy olcsóbban megússzam ezeket az ebédeket és találtam néhány olyan alternatívát, amivel ez kivitelezhető. Egyrészt felfedeztem a Lehel piacon Leveses Tomit, ahol egész olcsón nagyon finom ebédet tudok venni, másrészt sokszor beérem valami könnyed, egyszerű fogással, amit gyorsan el tudok készíteni itthon.
Hogyan tovább?
Két napja vége a vásárlásmentes hónapnak és még nem vettem semmit. Tehát a hatás kitart, sőt, annyira jól éreztem magam, hogy azon gondolkozom, megcsinálom a vásárlásmentes évet. Elég nagy falat lenne, de szeretem a kihívásokat 🙂 Erre inspirál a könyv is, amit most olvasok. The year of less a címe és részben erről osztja meg tapasztalatait Cait Flandairs, akinek a blogját amúgy is érdemes követni, ha érdekel benneteket az ilyen téma. Szóval ezen még gondolkozom, de addig is keveset és megfontoltan vásárolok, a felszabadult időt és energiát pedig inkább valódi élményekre fordítom.
Nem vagyok túl jártas a konyhában, de az utóbbi időben lelkesen készítek egyszerű ételeket, ami megalapozhatja a barátságom a tűzhellyel. Igazán megörültem, amikor Nagy Zita, a Zizi kalandjai blog írója meghívott nemrég indított vegán főzőkurzusára.
Vegán vagyok?
Kérdezhetitek most páran. Nem, sőt vegetáriánus sem. Viszont érdekel a tudatos és egészséges táplálkozás, nyitott vagyok minden olyan témára, ami építően hathat és a vegán ételek ilyenek. Úgy érzem, most van egy hype a vegánság körül (hasonlóan a minimalizmushoz), a boltokban egyre több a vegán termék, egyre több drogéria és élelmiszerbolt hoz létre saját vegán márkákat vagy szentel egész sorokat az ilyen termékeknek. Gyakran horror áron. Bizony, az egyik legnagyobb ellenérzésem a vegánnal szemben az, hogy ez is hatalmas üzlet lett és jól a pénztárcánkba kell nyúlni, ha például vegán energiaszeletet szeretnénk venni. Éppen ezért sokkal inkább híve vagyok az itthon elkészíthető finomságoknak, amikről legalább pontosan tudom, hogy miből állnak és negyedébe kerülnek annak, amit csomagolva árulnak. Ilyen például az a datolyás energiagolyó, amit nemrég a blogon mutattam és tudom, hogy máris többek kedvence lett 🙂 Az anyagiakon túl viszont azt tapasztaltam, hogy egy hús nélküli ételtől gyakran ugyanúgy jól lakom, de valahogy kellemesebben érzem magam utána, megmarad az energiám és nem terülök ki egy órára… Bár gyakrabban kell ennem, de sokkal tisztább érzés, nem tudom ezt máshogy megfogalmazni.
Megtanultam főzni a kurzuson?
Nem vártam csodát és ilyen téren nem is történt nagy áttörés, ötletek és inspiráció terén viszont sokkal gazdagabban tértem haza Zizi konyhájából! Nem akarok ennyire előre szaladni, kezdjük azzal, hogy szombaton elkocsikáztam hozzá Solymárra, ahol a saját otthonában fogadott minket. Nagyjából öten voltunk és rajta kívül senki nem volt vegán, inkább a téma iránt érdeklődő. A hangulat nagyon közvetlen és baráti volt, mintha csak egy rég nem látott ismerőshöz jöttünk volna.
A menü eleinte nem hozott lázba, nem futott össze a nyál a számban ahogy elolvastam, hogy előételnek balzsamecetes sült céklát és lilahagymát készítünk saláta hajóban, majd a leves karfiolos zöld tea krémleves, a főétel kókuszos vöröslencse dahl héjában sült burgonyával, a desszert pedig banánfagyi kekszgolyókkal.
A főzés során mindenki kisebb részfeladatokat vállalt Zita irányításával: pucoltam, vágtam, öntöttem, kavartam, de leginkább nagyon figyeltem a beszélgetéseket. Zita rengeteg érdekességet és tanácsot osztott meg velünk az alapanyagok minőségével kapcsolatban. Megtudtam például, hogy ha kókusztejet vásárolok, akkor azt válasszam amelyik csak kókuszból és vízből áll, mert nem mindegyik ilyen ám. Szuper tippeket adott ahhoz, hogyan lehet a vegán étrend nem pénztárcafüggő és miként lehet elkerülni a drága termékeket. Tudatossága szinte észrevétlenül ragadt ránk, miközben arról mesélt, hogy mit, hol szokott vásárolni és mire figyel ilyenkor.
Mire elkészültek az ételek, már farkaséhes voltam. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ezek a nevük alapján nem annyira hívogató vegán fogások mennyire ízesek és gazdagok annak ellenére, hogy nem tartalmaznak például se húst, se sajtot. A második meglepetés pedig az volt, hogy rendkívül laktatóak. Mire az előételt és a levest megettem, már alig bírtam rávenni magam, hogy a főételből is egyek. Kár lett volna kihagyni, mert az volt talán a legfinomabb mind közül. A banánfagylalt pedig azonnal felkerült a fejemben arra a listára, ami a Dávidnak szánt finomságokat tartalmazza.
Miért nem leszek továbbra sem vegán?
Minden fogás nagyon finom volt és attól lelkesedve távoztam a főzőkurzusról, hogy másoknak is elkészíthessem majd ezeket az ételeket. Az azóta eltelt néhány napban változásokat figyeltem meg magamon, sokkal jobban odafigyelek arra, hogy mi kerül a kosaramba (pontosabban mi nem) és sokkal több növényi ételt eszek. Ugyanakkor meg sem fordul a fejemben, hogy megpróbálkozzak a vegán étrenddel, mert hosszú távon nem tudok lemondani a húsról, a halakról, a tejfölről, de főleg a sajtokról.
Ha nektek is van kedvetek egy ilyen utazást tenni a vegán-világába, akkor irány Zizi főzőkurzusa!
Az elmúlt hónapokban többször is azon kaptam magam, hogy impulzív vásárlást csináltam, vagy csak nagyon nehezen beszéltem le magam róla, hogy megvegyek valamit. Ilyenkor otthagyom az adott dolgot a boltban és várok 1-2 napot, hogy kitisztuljon a fejem és rájöjjek, valóban szükségem van-e rá. Hozzáteszem, online ezt nehezebb ezt megcsinálni, egyik gyengeségem a hirtelen lelkesedésből elkövetett internetes vásárlás, legutóbb például vettem egy teás kannát, amire bár szükség van, de nem volt létszükséglet, mert általában csak egy bögrényi adagot készítek. Ja és vettem 2 könyvet. Ööö hármat, az egyik még úton van…
Persze ezektől nem dőlt össze a világ, sem a családi kassza, de azért úgy érzem, hogy most kell megálljt parancsolnom magamnak és átgondolni, hogy mire is van igazán szükségem. Ahelyett, hogy újabb és újabb vásárlásokat csinálok, szeretném tisztán látni, hogy mi mindenünk van itthon: mi az, ami elfogyott, mi az, ami nem is volt és mi az, ami van, de szükségtelen. Úgyhogy kihívás elé állítom magam, és februárban nem vásárolok semmit!
Ezt ne úgy értsétek, hogy nem veszek ételt egész hónapban, a gyereknek nem lesz pelenkája és ha elfogy a mosószer, akkor a férjemet küldöm el a boltba, mert én nem vehetem meg 🙂 Ezek alapvető felszerelésnek számítanak egy család életében.
Íme a tiltólista, ezeket nem vehetek februárban:
- ruha, cipő, táska
- kozmetikai és szépségápolási holmik
- ékszerek és kiegészítők
- lakberendezési holmik (különösképpen gyertya vagy bögre)
- apróbb konyhai felszerelés (például tárolók)
- elektronikai cikkek
- könyvek
- gyerekjáték és gyerekruha (ezzel nem a gyereket akarom szívatni, szerintem megvan mindene)
A lista alapján egyszerre tűnik ez a kihívás nagyon nehéznek és rendkívül könnyűnek. Könnyű, mert miközben írtam az egyes pontokat, arra gondoltam: Oké, ilyenem van itthon épp elég. Aztán a következő gondolat: Juj, de épp mostanában akartam venni egy bakancsot. Meg egy turmixot. És párologtatót.
Egyébként az úgynevezett shopping ban nem az én találmányom, világszerte csinálják, sőt felmérés is készült az eredményességéről. Ez alapján első sorban azért kezdenek bele az emberek, hogy tudatosabb vásárlóvá váljanak vagy szimplán spórolni szeretnének. A dobogó harmadik fokán szerepel a jelenlegi tárgyaink élvezete, majd pedig az, hogy megtörjék a rossz költekezési szokásokat.
Szóval izgalmas hetek elé nézek, még én sem tudom, hogy miként fog ez működni, de beszámolok róla itt a blogon!