Slow living

Figyelek magamra, a vendégemre és a kettőnk közötti kapcsolatra – Mi az a slow masszázs?

Amikor először találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy slow masszázs, elcsodálkoztam. Mégis mit takar ez? Lassabban masszíroznak, mint máshol? Természetesen nem, ez inkább az emberi hozzáállásban jelent mást. Jártam már olyan masszázson, ahol futószalagon követték egymást az emberek és nem tudtam igazán átadni magam az érzésnek, sőt végig olyan benyomásom volt, ami azt mondatta magamban, hogy most “játsszunk olyat, hogy megmasszíroznak és rendkívül jól esett”. Aztán már rohantam is a dolgomra, a masszőrnél pedig jött a következő vendég a váróból.

A slow masszázs teljesen más, és nagyon örülök annak, hogy a Natura masszázson keresztül megismerkedhettem vele.

április 5, 2019 0 comment

Minimalizmus Slow living

És te hány címke vagy?

written by Bitay Andi

Ha lenne YouTube csatornám, akkor ez egy rövid, könnyed beszélgetős videó lenne 🙂 De nincs, úgyhogy leírom itt. Érdekes világban élünk, amikor szeretnénk mindent leegyszerűsíteni, lecsupaszítani annak érdekében, hogy könnyen érthető legyen a többség számára. Folyton olyan tanácsokat kapok (és adok másoknak), hogy írj keveset, mert úgysem olvassák el. Emeld ki a lényeget a szövegben, mert úgyis csak azokat futják át. Ne akarj ennyire mélyre menni a dologban, mert nem fogják érteni és senkit nem fog érdekelni. Legyen egyszerű, könnyen emészthető üzeneted, akkor fogsz eljutni a tömegekhez. Olyanná váltunk, mintha a gondolkozás és a megértés egy gyorsétterem menüjére került volna, ahonnan a lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk a legtöbb apró információhoz hozzájutni. Mindenből jöhet egy kicsi, hogy semmiből ne maradjak ki.

február 2, 2019 0 comment

Minimalizmus Slow living

Főzz velünk egy hétig!

written by Bitay Andi

Előfordult már veled, hogy egy végigdolgozott nap végén ott álltál a szinte üres hűtőszekrény előtt és ötleted sem volt, hogy mit egyél, vagy mit készíts a gyereknek vacsorára? Velem már igen… Nem vagyok egy gyakorlott konyhatündér, ezért ha bemegyek egy boltba, általában fogalmam sincs, hogy mit vásároljak ahhoz, hogy abból később valami finom és tápláló fogás legyen az asztalon. Csak receptek alapján tudok bevásárolni és főzni. Amivel csak annyi a gond, hogy gyakran a receptkutatás az utolsó a teendőim listáján, pedig nagyon szeretnék finomakat készíteni.

január 22, 2019 0 comment

Minimalizmus Slow living

3 zero waste dolog, amit nem sikerült megszoknom

written by Bitay Andi

Arra gondoltam, hogy ne csak a sikertörténetekről beszéljünk, bár azok kétségkívül sokkal inspirálóbbak, mint az, hogy mi az, ami éppen nem sikerült. Azonban ez is fontos része a hulladékmentesebb élethez vezető útnak. Vannak emberek, akiknél azt látom (vagy csak ezt mutatják?), hogy minden nehézség nélkül, az élet összes területén profi módon valósítják meg azt, hogy ne termeljenek felesleges szemetet. Nálam ez az út közel sem ilyen sima.

január 12, 2019 9 hozzászólás

Minimalizmus Slow living

3 dolog, amitől pihentetőbb az alvás

written by Bitay Andi

A jó ébredés alapja a jó alvás. Mielőtt anya lettem, alulértékeltem az alvás fontosságát 🙂 Bevallom, a legnagyobb vágyam egyszer egész nap pizsamában lustálkodni, fel sem kelni az ágyból délutánig. Erre kevés esély van, úgyhogy igyekszem mindent megtenni azért, hogy jobb alvó legyek, ugyanis nagyon nehezen alszom ki magam.

Nemrég nehéz időszakom volt alvás szempontjából: többször felébredtem éjszaka, rengeteg időbe telt visszaaludnom, folyton aktív álmok gyötörtek és ennek eredményeképp gyakran úgy csináltam végig a napokat, hogy gyakorlatilag 2-3 órát aludtam csak éjszaka. Úgyhogy magamba kellett néznem, hogy mi okozhatja mindezt és arra jöttem rá, hogy túlpörög az agyam napközben. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, rengeteg dolog foglalkoztat és még annál is több dologgal szeretnék foglalkozni, éjszaka pedig képtelen vagyok kikapcsolni. Elhatároztam, hogy mielőtt szakemberhez fordulok, megpróbálom leállítani magam és lépéseket tenni a nyugalmam érdekében. Bár ez nem kötődik szorosan az alváshoz, de kikövettem az összes híroldalt a Facebookon. Ennek hatására sokkal kevesebb olyan információ jut el hozzám, ami csak feleslegesen idegesítene, nyomasztana vagy pörgetne agyban. Már másnap hatalmas változásokat tapasztaltam magamon. Erről talán majd egyszer írok részletesebben is, most inkább jöjjön 3 olyan dolog, ami segített abban, hogy visszaálljon a rend és nyugodtan, hosszasan és mélyen tudjak aludni.

1. Ne idegeskedj, hagyj időt magadnak arra, hogy elengedd a napi stresszt!

Az esti rutinom része, hogy nyugodtan lemosom a sminkem, bekenem az arcom, megmasszírozom és közben elkezdem elengedni a napi rohanást, az idegeskedést és tudatosan szinte kitörlök mindent az agyamból. Az a mondásom, hogy ez mind várhat holnapig. Ezután befekszem az ágyba és miután Dávid elaludt, akkor még csendben meditálok pár percet (vagy azonnal elnyom az álom).

2. Találd meg a tökéletes ágyneműt!

Hihetetlenül sok múlik azon, hogy a külső körülmények is támogassák a pihentető alvást és a kényelmes ágy mellett a megfelelő ágyneműt is megtaláld. Nemrég meséltem nektek a blogon a Fehér De Lux csodás ágyneműiről, amiket egy budapesti varrodában készítenek, azóta pedig beszereztem a sajátomat is. Amióta ebben alszom, még jobban várom az estéket!

Ez egy menta színű tencel ágyneműhuzat, ami 100% eukaliptusz rostból készült. Gyakorlatilag hulladékmentesen állítják elő és nem okoz környezetkárosodást, sőt biológiailag lebomló. Nem véletlen, hogy az anyag 2000-ben környezetvédelmi díjat nyert. Nagyon jó nedvszívó és antibakteriális hatású. Utánaolvasva megtudtam, hogy az Innsbrucki Orvostudományi Egyetem vizsgálata szerint a műszálas anyagokban 2000-szer több baktérium tud megtelepedni, mint a Tencelben.

Bársonyosan puha és amolyan luxus érzetet ad az ágynak. Talán ez az oka annak, hogy az első este szinte alig mertem belefeküdni 🙂 Azóta már összebarátkoztunk és bizton állítom, hogy ezek azok a dolgok, amik jelentőséget adnak a pihenésnek, segítenek lelassulni és átadni magunkat az alvásnak.

3. Elalvás előtt ne nyomkodd a telefonod!

Ha már bebújtál az ágyba, elő ne vedd a telefonod, sőt, ha nem muszáj, az ágyad mellé se tedd le. Mindegy, hogy aranyos kisállatos képeket nézegetnél rajta vagy híreket olvasnál, a készülék fénye felzaklatja az agyat és nehezebben alszik el tőle az ember, sőt a látottak az álmokat is befolyásolhatják. A szakemberek szerint elalvás előtt legalább fél órának kell eltelnie kütyük nélkül, hogy utána nyugodtan tudjunk pihenni. Olvass inkább egy könyvet, ez segít lezárni a napot.

Milyen hatással lehet ránk a megfelelő éjszakai alvás hiánya?

Kutatások szerint például van kapcsolat a kevés alvás és a súlygyarapodás között: egy vizsgálat során arra jutottak, hogy a rosszul alvó felnőttek 89%-ának gyarapodott a súlya, egészen pontosan azért, mert így az ember kevésbé motivált a mozgásra, sőt az alváshiány nagyobb étvágyat okoz, mivel megváltoznak az éhségérzetért felelős hormonok. Ezzel szemben a jó alvás fejleszti a koncentrációs készséget és növeli a produktivitást. Fejlődik a problémamegoldó készség és jobban működik a memória.

Készítettek egy tanulmányt 2800 keveset alvó, idősebb nő bevonásával is, ahol kimutatták, hogy kapcsolat van a kevés alvás és a lassabb séta között, nehezebben teljesítettek egyéni feladatokat, sőt kevésbé tudtak erősen markolni. Tehát az évek múlásával a fizikai teljesítményünk is gyengülhet a kevés alvás hatására.

Felkészültetek az esti alvásra? Én már alig várom 🙂

november 21, 2018 0 comment

Minimalizmus Slow living

Ezért nem kérek elvitelre kávét – csak a saját poharamba

written by Bitay Andi

Korunk egyik legnagyobb környezeti problémájának alapja az egyszer használatos anyagok okozta hatalmas szemétből ered. Nincs az embereknek idejük főzni, ezért házhoz rendelik az ételt, nincs idejük piacra járni, ezért csomagoltan veszik a szupermarketben a zöldséget, és nincs idejük leülni, hogy megigyanak egy kávét, ezért inkább papír- vagy műanyagpohárban elviszik azt magukkal.

És itt térjünk ki egy picit a papírpoharakra. Azt hittem korábban, hogy ezekkel nem teszek akkora kárt, hiszen a papír könnyen bomlik, ráadásul újrahasznosítható. Kivéve, amelyiknek polietilén bélés van a belsejében, hogy ne ázzon át. 2017 nyarán adott ki egy publikációt a Stand Earth, miszerint a Starbucks hiába javított a poharak papír anyagának minőségén és előállításán, a belső borítás miatt a legtöbb újrahasznosító üzem nem tudja ezeket feldolgozni és a szeméttelepen végzik. Mármint, ha nem egyből oda jut el, ugyanis az emberek gyakran a kommunális szemétbe helyezik, főleg Magyarországon, ahol a szelektív hulladékgyűjtés – hogy is mondjam? – a béka segge alatt van.

És akkor még nem ejtettem szót az elviteles műanyag poharakról. Tudtátok, hogy az elvitelre Starbucks kávét vásárlóknak mindössze 1,6 %-a kéri italát többször felhasználható, saját pohárba vagy termoszba? Jelentős része azonnal eldobható műanyag pohárba kapja, amiben szépen látszik a tejszínhab a kávé tetején… Nyugaton már hatalmas nyomást helyeztek egyébként a vállalatra, hogy adja kávéját teljes mértékben újrahasznosítható csomagolásban, és meg is ígérték, hogy három éven belül előállnak a megoldással. Addig pedig merjük használni a saját utazó bögrénket, hiszen senki nem bánt érte, ha azt mondod a kasszánál, hogy szeretnéd a saját poharadba kérni, bár lehet, hogy örülni sem fognak.

Nemrég bementem az egyik nagyobb kávézólánchoz, udvariasan megkérdeztem, hogy kérhetem-e a saját poharamba a kávét, mire a kasszás lány kicsit kelletlenül vágta rá, hogy persze. Ezután szó nélkül letette a poharamat a kávét készítő fiú elé, aki hosszú másodpercekig némán nézte, számomra rendkívül kellemetlen szituációt teremtve. Utána picit még problémázott azon, hogy ezt meddig öntheti fel tejjel, majd miután megkaptam, érezni lehetett a levegőben, hogy amint kiteszem a lábam az ajtón, lesz egy-két szavuk ehhez a “nem mindennapi” esethez. Ezzel szemben kisebb kávézókban mindig nagyon jól kezelték a helyzetet, sőt többször meg is dicsérték a poharamat és egyáltalán nem jelentett nehézséget számukra. Korábban posztoltam a témában a Facebookra, és ott nagyon sokan írtátok azt, hogy a kávézókban nagyon örültek a saját poharatoknak, megdicsérték és menőnek tartották. Szerintem minél többen vagyunk így, minél többször találkoznak ilyen kéréssel, annál természetesebb lesz az eladók számára is, hogy nem a megszokott papírpohárba töltik az italt.

Jó lenne egy olyan világban élni, ahol mindenki, mindig olyan felelősségteljes, hogy saját fémszívószállal, kulaccsal és kávés termosszal a táskájában mászkál, hiszen ez kevesebb kényelmetlenséget jelent, mint az, hogy hamarosan teljesen tönkretesszük a Földet. De maradjunk a realitásoknál, ez nem most fog megvalósulni, azonban érdemes átgondolni, hogy milyen szokásaink vannak, amik indokolttá teszik egy igazán szép saját kávés pohár beszerzését. Csak ötletadónak, íme 3 élethelyzet, amikor -saját tapasztalatom alapján- mindenképp le kell váltanod az eldobható poharat:

Ha minden reggel úgy érkezel az irodába, hogy előtte a sarki kávézóban magadhoz veszel egy napindító tejeskávét.
Gyakran főzöl otthon kávét, amit olykor magaddal vinnél egy kellemes sétára, de nem tudod miben elvinni, ezért inkább máshol veszed meg.
Sokat jársz a játszótérre, ahol a barátnőddel szerettek kávézni a közeli kávézóból áthozott itallal, mert ettől érzitek magatokat még felnőttnek 🙂

Nemrég a SkandiTrend megajándékozott egy gyönyörű bambusz utazóbögrével, amiből sokkal jobb érzés meginni az elviteles kávét. Csak arra kell figyelni, hogy ezek a bögrék nem zárhatóak és miután elfogyott a kávé belőle, érdemes áttörölni vagy öblíteni a belsejét, ha nem szeretnénk, hogy a táskánk belsejét kis kávécseppek áztassák. Ha pedig épp nincs nálam kedvenc utazó bögrém, akkor inkább helyben iszom meg a kávét vagy egyszerűen lemondok róla. Ti milyen gyakran és hogyan hoztok el kávét?

Andi xxx

október 22, 2018 1 comment

Minimalizmus Slow living

Miért eszik avokádót, aki környezettudatos?

written by Bitay Andi

Nemrég megosztottam az Instagramon egy képet az aznapi reggelimről, ami kenyér volt avokádó szeletekkel. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet, amiben azt a kérdést szegezték nekem, hogy az avokádó miként illeszkedik a környezettudatos életmódba, miközben gyilkolják érte a természetet? Úgy érezem, hogy a neki küldött válaszomon túl itt a blogon is szeretnék beszélni a témáról.

Néhány nappal ezelőtt az általam rendkívül kedvelt londoni blogger, Mamalina a BBC oldalán adott tippeket ahhoz, hogy szülőként hogyan tudjuk csökkenteni a műanyagok mennyiségét az életünkben. Sokan hasznosnak találták a videót, de ezt sajnos elnyomta azoknak a hangja, akik betámadták őt, amiért a mosható pelenkáról “papol”, miközben a gyereke cumizik és bilizik a felvételen.

Kicsivel korábban a népszerű környezettudatos vlogger, Stevie Yay fejezte ki szomorúságát az Instagramon, mert üzenetekben bántották amiatt, hogy autóval utazik, miközben a környezetvédelemről beszél…

Nincs tökéletes megoldás, csak jobb

A tudatosság nem arról szól, hogy az ember megszűnik létezni. Fontos tehát valamit leszögezni: a környezettudatos életmód nem valami tökéletes végpont, hanem egy soha véget nem érő folyamat, aminek a lényege az, hogy tedd meg a környezetedért (és magadért meg a gyerekedért) azt, amit megtehetsz.

Vannak olyan extrém esetek, amikor valaki előkerül és büszkén mutogatja a szemetét, ami elfér egy befőttesüvegben. Ez nem én leszek a közeljövőben, de előrelépés, hogy az ilyenek hatására tudatosan figyelem, hogy mi kerül a szemetesünkbe és igyekszem csökkenteni azoknak a számát. Nem nullára, hanem kevesebbre.

A perfekcionalizmust sosem kedveltem, nem vagyok precíz és nem törekszem tökéletességre, mert nem tartom elérhető emberi állapotnak. Csupán jobb szeretnék lenni és azt gondolom, hogy ha mindannyian jobban odafigyelünk a környezetünkre, akkor hatalmas lépést tudunk előre tenni.

A fiam műanyag motorral jár, eszünk tojást és húst (bár egyre kevesebbet), van autónk és repülővel utazunk külföldre… Nem sorolom tovább, mert felesleges, a lényeg az, hogy a létezésünk bizonyos nyomokkal jár. Mindenki nem költözhet tanyára, hogy ott a saját maga által termelt alapanyagokból főzzön stb.

Légy türelmes magaddal!

A célom az, hogy minél több emberhez eljuttassam azt az üzenetet, hogy lehet változtatni és lehet tudatosabb döntéseket hozni a vásárlásaink során, amelyek mind kihatnak az életmódunkra. A hangsúly számomra a mértékletességen van, azt kell megtalálni, hogy mennyi az elég és mi az, ami felesleges. Csak lépésről lépésre lehet haladni, egy-egy új szokást időbe telik a magunkévá tenni és nem is mindig válik be. Ez nem egy verseny! Nem kell egymáshoz mérni magunkat, hanem inspirálódni kell másoktól és ötleteket meríteni.

Egy Facebook csoportban olvastam nemrég, hogy valaki azon mérgelődött, miért csak a “zöldítő” sikereket osztja meg mindenki, azt miért nem mutatják meg, hogy például a bambusz fogkefe mellett ott van a műanyag tubusos fogkrém is?! Azért nem, mert az nem mutat előre. Nem szégyen, de ez az út nem a folyamatos lelkiismeret furdalásról szól. Márpedig ha nem mutathatom meg nyugodtan azt az örömet, hogy mától bambusz fogkefét használok, hanem mellé kell raknom azt is, hogy amúgy ott a műanyag tubus is, akkor máris kisebb az öröm. Pedig ezt az örömet mindenki megérdemli, aki valamit változtatni tud. A számonkérés helyett sose felejtsd el, ha ilyen képeket látsz, hogy senki sem tökéletes, mindenkinél vannak műanyag holmik, támogassuk egymást és mindenki haladjon a saját tempójában!

Visszatérve az avokádóra…

Mivel sosem állítottam olyat, hogy csak helyi idényzöldségeket és gyümölcsöket eszem, így szerintem nem vezettem senkit félre. Távoli országból származó gyümölcsöket nagyon ritkán eszünk, így például mangót, ananászt, avokádót. Mi a baj az avokádóval? Rendkívül gyorsan népszerű lett ez a növény, sőt túlságosan is. Mexikó nem bírja kiszolgálni az exportigényeket, ezért évek óta egész esőerdőket irtanak ki azért, hogy ott avokádó ültetvényt hozzanak létre, aminek ráadásul óriási vízigénye van.

A mexikói Nemzeti Erdészeti, Földművelési és Halászati Kutatóintézet 2012-es jelentés szerint 2001 és 2010 között megháromszorozódott az avokádótermelés Michoacánban, az Egyesült Államokba irányuló export azonban tízszeresére nőtt ez idő alatt. A Kínába irányuló export pedig nagyjából 200 százalékkal nő évente. A jelentés szerint a 2000 és 2010 közötti időszakban évente csaknem 690 hektárnyi erdőterület vált az avokádótermesztés áldozatává. A hatóságok fellépése miatt azonban az erdőirtás mértéke lassulni kezdett az utóbbi időben.

Ennek fényében el kell döntenünk, hogy MENNYIT eszünk belőle és csak azért soha ne vegyünk, mert most épp ez a menő.

augusztus 26, 2018 0 comment

Minimalizmus Slow living

A kevesebb szemét a bevásárlásnál kezdődik – A Ligeti Bolt alapítójával beszélgettem

written by Bitay Andi

Rengeteg gondolat kavarog bennem a csomagolásmentes bolttal kapcsolatban. Ez az út a széles körben elterjedt tudatos vásárláshoz vagy amolyan úri mulatozás? Aki olvassa majd ezt a bejegyzést, megtapsolja, hogy ilyen is van és azt kívánja, legyen még több, vagy jönnek majd a kommentek, hogy erre se idejük, se pénzük nincsen? Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor azt mondom, ha nem éppen a közelemben lenne a Ligeti Bolt, akkor nem biztos, hogy be tudnám építeni a rendszeres vásárlási menetembe, de majd kiugrottam a bőrömből, amikor anno megtudtam, hogy Újlipótvárosban nyit újra. Igen, visszaszámoltam a napokat, hogy mikor jöhetek már ide.

A pazarlás ideje lejárt, a Földet feléltük. Ezt most már nem csak tudósok bizonyították, hanem a bőrünkön érezhetjük, és talán már túl késő, de tennünk kell a környezetünkért, az átlagember legapróbb szokásaitól kezdve a vezető cégeken át országos szintekig. A gazdasági érdekektől vezérelt politikába kevés beleszólásunk van, de mit tehetünk azért, hogy kevesebbet pazaroljunk a hétköznapokban? Például azt, hogy műanyag zacskók és előre csomagolt alapanyagok helyett kimért árut vásárolsz saját, újra és újra felhasználható zsákokban, üvegekben. Annyit, amennyire épp szükséged van, hogy a felesleg ne a kukában landoljon.

Engem rendkívül feltölt pozitív energiával, amikor a Ligeti Boltban vásárolok, szinte kikapcsol az a világ, ami itt fogad. Belépek és nyugodtan átgondolhatom, miből mennyire van szükségem, mit szeretnék készíteni, mit szeretnék megkóstolni, kipróbálni. Érzem az alapanyagok illatát, közvetlenül látom az állagát, színét és közben tudom, hogy a legjobb minőséggel van dolgom. A lemért áru nem egy sorozatgyártott nejlonzacskóba kerül, hanem a saját zsákjaimba és máris van egyfajta kapocs köztem és az étel között.

A bolt hátsó felében egy picike kávézó kapott helyet, itt beszélgettem Sipos Melindával a csomagolásmentes bolt megálmodójával, aki első üzletét Piliscsabán nyitotta meg. A város kicsinek bizonyult, ezért néhány hónappal ezelőtt Budapesten nyitotta újra a boltot.

Miért éppen ezen a környéken nyitottad újra a Ligeti Boltot?
Melinda: Ez a véletlen műve. Arra gondoltam, hogy Budapesten is nyitnék egy boltot, álmodoztam arról, hol lehetne. Egy barátnőmnek Újlipótvárosban van lakása és ő mondta, hogy tud itt egy üzletet. Ahogy kimondta, tudtam, hogy ez tökéletes helyszín lenne, mert közlekedési csomópontban van, de mégis eldugottabb. Ez nem egy olyan bolt, amit a körútra kell kitenni, ide teljesen tudatosan jönnek be az emberek.

Nem jártam az előző boltban. Az mennyire hasonlított erre?
Melinda: Ugyanez volt a berendezés, de kisebb volt a tér és fel kellett menni az emeletre a kávézóhoz.

A kávézó egyébként mennyire tölt be központi szerepet? Én általában inkább boltként találkozom a hellyel, kicsit másodlagosnak érzem, hogy kávézó is. Te hogy tekintesz rá?
Melinda: Hasonlóan, ezt a másodlagos jelleget szeretném megtartani. A boltba szeretném behívni az embereket, arra szeretném a figyelmet helyezni, a kávézó inkább egy plusz, ha valaki bejön vásárolni, akkor le tud ülni akár egy kávéra vagy sütire.

Most már viszonylag sok idő telt el az újranyitás óta. Gondolom a megnyitásnál volt egy fellendülés, amikor sokan először jönnek el ide a hír hallatán, viszont mennyire lett belőlük visszajáró vásárló? Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
Melinda: Szerintem ahhoz képest elég jól indultunk, hogy gyakorlatilag nem hirdettük magunkat sehol. Csak a környezettudatos emberek körében terjedt a hírünk. Az elejétől kezdve jobb forgalmunk volt, mint Piliscsabán nyolc hónap után. A nyártól féltem egy kicsit, mert korábban nagy visszaesés volt ilyenkor, itt viszont folyamatosan növekszik a vásárlók száma. Szerintem nagyon sok visszajáró vásárlónk lett.

Ők milyen gyakran jönnek vissza? Itt főleg tartós termékeket lehet találni, magokat, tésztákat…
Melinda: Változó. Vannak, akik minden nap bejönnek és vannak, akik havonta egyszer.

Én akkor járok vásárolni, ha tudom, mit szeretnék készíteni és csak az ahhoz szükséges dolgokat veszem meg. Sajnos az előre csomagolt alapanyagoknál gyakran futok bele abba, hogy a főzés utáni maradék megromlik, mire újra felhasználnám. Mi a tapasztalat, nálatok inkább egy-egy főzéshez elegendő mennyiséget vásárolnak vagy többet?
Melinda: Ez is változó, mert aki nagyon tudatos, az mindig csak annyit vesz, amennyire éppen szüksége van. Ugyanakkor olyanok is vannak, akiknek megtetszik valami és abból bevásárolnak nagyobb mennyiséget. Öröm látni, hogy általában tudatosan és felkészülten jönnek az emberek, hozzák a saját vászonzsákjukat a vásárláshoz.

Nekem nagyon tetszik a bolt koncepciója, az üzenete és örülök, hogy van ilyen, főleg mivel nem nagyon van hasonló Budapesten. Szerinted ennek mi az oka?
Melinda: Úgy látom, néhány éve ért csak el Európába az a hullám, hogy ilyen üzletek nyíljanak. Nálunk most kezdenek nyitottak lenni rá az emberek és a vállalkozók. Sokan keresnek meg azzal, hogy hasonló üzletet szeretnének nyitni és adjak tanácsot, de nem egyszerű belevágni. Sok a beruházási költség és félnek a kis bolt megnyitásától a nagyok tőszomszédságában.

Igen, mert vásárlói szemmel nézve, valóban nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy bizonyos élelmiszert csomagolásmentesen vegyen meg az ember, miközben másért pedig beszalad munka utána Lidle-be vagy a Sparba. Gyorsabb és kényelmesebb ott lekapni a lencsét meg a tésztát a polcról…
Melinda: Mindenképpen nagyon tudatosnak kell lennie az embernek ehhez, és szerintem idő mire rááll arra, hogy külön, csomagolásmentesen vásároljon.

Talán pont emiatt van az, hogy mostanában sok kritikát olvastam arról, miszerint a zero waste, vegán, bio stb. csupán amolyan divathullám. Egyes vélemények szerint ez inkább a közép-, és felsőbb osztályok hóbortja. Ők azok, akik megtehetik idő és pénz alapján.
Melinda: Ha ez divat, akkor legyen divat, mert ez egy tök jó divat. Szerintem aki így vásárol, az sokkal kevesebb felesleges dolgot vásárol és ezáltal nem költ többet. Csomó felesleges dolgot vesznek meg az emberek, amikre rengeteg pénzt elköltenek. Biztosan nem kerül többe, ha annyit veszel nálunk, amennyi kell, főleg, hogy ezek nem készételek, hanem alapanyagok.

Mit gondolsz arról, hogy mekkora hatása lehet a környezetre annak, ha így vásárol az ember? A műanyag szívószálak bevonásánál lehetett arról olvasni, hogy nagyon jó dolog, ha nem használunk szívószálat, de nem ez az igazi probléma és nem ez a megoldás a Föld megóvására.
Melinda: Biztosan, de ez is egy lépés. Nem megoldás, de valamerre el kell indulni és ezt sok ember nem érti, vagy nem is érdekli őket. Ha elkezd érdekelni az, hogyan tehetsz valamit a környezetért, magával vonja az újabb és újabb lépéseket.

Erre mondom azt, hogy már azért is megéri, mert jobb érzés: nem szennyezted a környezetet eldobható zacskókkal, csomagolásokkal, ugyanakkor jobb hangulatot ad a bevásárlásnak, sőt a konyhádnak is. Akkor pedig miért ne?!
Melinda: Igen, és túl is mutat ezen. Sokan fennakadnak azon, hogy én is csomagolásban kapom az árut, nagy kiszerelésben és azt számolgatják, hogy akkor most mennyi is az a csomagoló anyag, milyen volt annak az előállítása, szállítása… Ez nem csak erről szól, az is egy fontos szempont, hogy mindenki annyit vegyen, amennyire szüksége van és így az élelmiszerpazarlás is csökkenthető. Plusz ezzel támogatjuk a hazai termelőket, akár a divatban, ha azt mondjuk, hogy nem veszünk ruhát fast fashion boltban.

Tudom, hogy nagyon környezettudatosan élsz. Van olyan dolog, amit mégsem tudtál lecserélni?
Melinda: Az elektromos fogkefémet nem adom 🙂 Persze ez nem azt jelenti, hogy minden mást lecseréltem, nem biztos, hogy élen járok a zero waste terén.

Mennyire van ez jelen az életedben?
Melinda: Mindenképp jelen van, de küzdök a családtagokkal és tényleg vannak dolgok, amik nem lecserélhetők másra. Ha más nem, akkor a legos doboz, mert az is műanyag 🙂

Mindent nem lehet.
Melinda: Talán ha valaki egyedül él…

Az sokat könnyíthet a dolgon 🙂
Melinda: Én tényleg irigylem őket. Annyira szeretnék egy ilyen letisztult otthont, ahol minden természetes.

Én is! Az irány jó. Mesélj, milyen újdonságokkal készülsz mostanában a boltban?
Melinda: Nemsokára tovább bővül a paletta, mert lesznek textil kendők, pamut arclemosó korongok, mosható intim betét, sőt saját lisztünk is. Lesz egy malmunk itt és ha valaki kér mondjuk hajdina lisztet, akkor azt frissen fogjuk őrölni.

Ha kedvet kaptál és szívesen elnéznél a Ligeti Boltba, akkor vigyél magaddal vászonzsákot, esetleg üvegeket, de ha nincsen, akkor a boltban is megvásárolhatod őket. Ott először lemérik ezeket, majd pakolhatod is bele, amire szükséged van.

Ligeti Bolt weboldala
Ligeti Bolt a Facebookon
1132 Kresz Géza utca 21.

augusztus 12, 2018 0 comment

Minimalizmus Slow living

Mit árulnak el rólad a tárgyaid? És mit nem?

written by Bitay Andi

Nemrég egy barátnőmmel beszélgettem, aki szóvá tette, hogy az egyik blogger szerinte megállás nélkül szponzorált képeket oszt meg az Instagramon és ez már nagyon zavarja őt. Ahogy mélyebben is belementünk a témába, igyekeztem mindkét oldalt megvizsgálni, hiszen bloggerként én is gyakran kapok együttműködési megkereséseket. Régen kevés dologra mondtam nemet, mert azt vallottam, hogy amivel tudok azonosulni, azt miért ne vállaljam be?! Azonban itt jön a kérdés: mit is jelent az, hogy azonosulni egy termékkel, márkával? Ha nincs ellenemre, az már azt jelenti, hogy tudok vele azonosulni? Szerintem nem, és éppen ezért sokalltam be ettől és húztam egy vonalat az együttműködéseimmel kapcsolatban nagyjából két évvel ezelőtt.

Ha egy blogger például egy hétköznapi mosogatószert reklámoz a felületén, akkor ott mivel azonosul? Nyilván szokott mosogatni, oké. Ez elég ahhoz, hogy egy márkával kösse össze magát? Mit árul el róla a termék, mi az a hozzáadott és sokat emlegetett érték, amivel ő tud azonosulni? Szerintem semmi. Ha viszont ez például egy kimondottan környezetbarát mosogatószer, akkor máris megvan az a bizonyos plusz, amivel azonosulhatsz és akár hirdetheted is. Innentől kezdve ez a tárgy elárulja rólad azt, hogy választásnál a számodra fontos szempont a természetes összetevők vagy a környezetbarát előállítási technológiák. Ahogy Bea Johnson, a zero waste otthon egyik úttörője mondta, minden egyes vásárlás egy szavazat.

A minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amiket leginkább értéknek tartunk, és minden olyan dolognak az eltávolítása, ami elvonna minket ezektől.” Joshua Becker

Közhelynek hangzik, de nem a tárgyaink birtokolnak minket, hanem mi őket. Éppen ezért tartom feleslegesnek a gyorsan jövő és gyorsan múló divatirányzatok követését, mert ilyenkor fordul a kocka és mi szolgáljuk a tárgyainkat (és a kereskedőket). A tárgyaink sok mindent elmondanak rólunk, egészen pontosan leírják, hogy milyen a személyiségtípusunk vagy mit tartunk értéknek az életben, a hétköznapokban. Ugyanakkor olyan fontos dolgok nem derülnek ki, mint az, hogy kinek milyen barátai vannak, hogyan viselkedik a családjával a négy fal között vagy épp segítséget nyújt -e egy rászorulónak az utcán. Minden más viszont igen.

A mosogatószer, amit választasz, sokkal többet árul el rólad, mint hinnéd. A kép, amit a falra lógatsz, a személyiséged egy része. A ruha, amit felveszel, a belsőd egy kivetülése. Az otthonod az életstílusod leképezése. A tárgyaid azt mutatják meg, hogy milyen értékrendet követsz. Azt üzenik a világnak, hogy így látom magamat, így töltöm az időmet vagy ilyen szeretnék lenni. A tárgyaid gyakran jobban elmondják a történetedet, mint a szavak, amikkel mesélsz magadról. Más szóval, a tárgyak, amiket birtokolsz, leplezetlenül elárulják rólad, hogy milyen szeretnél lenni.

A minimalizmus egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogy szabaduljunk meg a tárgyaink fojtogató hatásától, és lépjünk ki a divat vagy a fogyasztói társadalom elvárásai alól. Kizárólag a saját igényeink és értékrendünk alapján engedjünk be tárgyakat az otthonunkba. Csak annyit, amire valóban szükségünk van. Csak annyit, aminek valóban személyes üzenete, értéke és funkciója van. Az pedig ne érdekeljen, hogy a másik mit gondol rólad. Ez egy hosszú út, ami folyamatos önreflexiót igényel, de megéri, mert közben sokkal tisztább képet kapsz magadról és a világról.

Nézz körbe magad körül és vizsgáld meg egy percre, hogy milyen tárgyakkal veszed magad körbe a nappaliban, miket tettél az éjjeli szekrényre, mi van a munkahelyeden? Majd nézd meg azt, hogy miket “teszel ki az ablakba”, miket mutatsz meg a közösségi média felületeiden vagy épp saját magadon? Ha ezeket egy csokorba gyűjtenéd a szoba közepére, akkor mennyire lenne önazonos ez a kép rólad?

>>> Nagyjából ez lehetne a felvezetője annak az előadásnak, amit június 2-án fogok tartani a tárgyaink elengedéséről a Simplicity fesztiválon. A teljes program ITT érhető el. Szerintem nagyon izgalmas lesz az egész fesztivál, én már nagyon várom! <<<

május 15, 2018 2 hozzászólás

Minimalizmus Slow living

2 doboz természet Anyák napjára – ajándékötletek

written by Bitay Andi

Közeleg az Anyák napja és ilyenkor természetesen az internetet is ellepik a jobbnál jobb ajánlatok. Nem kedvelem a plázák személytelen kínálatát, úgyhogy valami más után néztem. Anyaként ez a nap számomra inkább az apró figyelmességről szól, hiszen az év minden napján tudom, hogy szeretnek 🙂 Anyukámnak is eszerint keresek ajándékot, valami kicsi, természetesen, örömet nyújtó dologra vadászom. Remélem tetszeni fognak azok az ötletek, amiket most mutatok!

Mindent köszönök csomag a HerbArtingtól

Ez a doboz két terméket tartalmaz, mindezt egy egyszerű, de nagyon kedves csomagolásban. Van benne egy regeneráló szérum, amit néhány napja én is elkezdtem használni, főleg esténként. Reggelre elképesztően puhává és rugalmassá teszi az arcbőrömet! Kimondottan a nyári időszakra fejlesztették, ekkor ugyanis a nap megviseli bőrünket, még akkor is ha próbáljuk elkerülni a káros sugarakat.

Jó hír minden fáradt anyukának, hogy az alapja ökológiai gazdálkodásból származó búzavirág-kivonat, ami képes a szemhéjak duzzanatát enyhíteni. Ehhez olyan bio körömvirág kivonat került, amiben minden értékes anyag benne maradt, így nyugtatja a száraz vagy piros bőrt. A szérum harmadik és szerintem legkülönlegesebb növénye a bio zabselyem, ami egy remek bőrnyugtató anyag. Ennek hatására csökken a bőr zsírossága és akár azonnal sminkelhetővé válik. Ezen kívül A és E-vitamin is van benne, no meg sok-sok gondoskodás.

A dobozban található másik termék egy apró védőkrém, amiről eleinte nem tudtam, hogy mit is takar, de ez igazából mindenre jó. Ahogy a neve is sejteti, védi a bőrt a kiszáradástól és regenerálja a sérüléseket. Én a számra és a könyökömre használom, de kentem már vele Dávid kezeit is.

A csomagot a HerbArting webshopján tudjátok megrendelni.

Betonszeretet a Brighty Home-tól

Annyira különleges ez a doboz, hogy szerintem minden anyukát levesz a lábáról. Az előzőhöz hasonlóan egyszerű, de nagyszerű dobozban ízlésesen, mohaágyon helyeztek el egy betonszívet és egy betonkaspóba ültetett növénykét. A kaspó különlegessége egyrészt a rajta végigfutó festett csík, másrészt a kézzel írt kedves szöveg. Ebből nem csak ez az egyfajta létezik, hanem többféle opció közül lehet rendelésnél választani, vagy akár kérheted felirat nélkül, így magad készítheted el rá a kedves szavakat.

Maradandó és környezetbarát ajándék!

+1 ajándékválasztó bolt

Összeállt a Brighty Home és a Greenway Design megálmodója, hogy egy közös pop up boltban tegyék elérhetővé alkotásaikat. Lesznek betontárgyak, növények és illatos szójagyertyák. Mindez az ökotudatos ajándékozás jegyében, úgyhogy érdemes elmenni május 3-án a Maros utcai Lizmary’s Wonderland amúgy is gyönyörű stúdiójába!

Részletek a Facebook eseményben!

Ha nektek is van egy jó ajándéktippetek, írjátok meg kommentben! 🙂

április 24, 2018 0 comment

Újabb bejegyzések

Régebbi bejegyzések