Slow living

Ha nem eszel édességet, egy idő után már nem is gondolsz a süteményekre. Valami ilyesmit érzek a vásárlással kapcsolatban is.

Az elmúlt hónapjaimat az impulzív döntések jellemzik, igaz ez a vásárlásokra is. Azon kaptam magam, hogy többször vettem meg valamit hirtelen döntéstől vezérelve, mint szerettem volna. Ezek csupán apróságok, amik azonban összeadódva anyagilag is sokat tettek ki, de hogy mennyire, arra csak most jöttem rá… Talán olvastátok a blogon, hogy februárban vásárlásmentes hónapot tartottam, ami nem azt jelenti, hogy nem tettem be a lábam semmilyen üzletbe, hiszen ételt, pelenkát és ehhez hasonló dolgokat most is vennem kellett. Ugyanakkor az olyan tételek, mint a ruha, a kozmetikum, smink, könyv, lakberendezési tárgyak, játékok mind tiltólistára kerültek.

Jön a tavasz és szerettem volna tiszta fejjel belevetni magam, anélkül, hogy a tárgyak körül forognának a gondolataim. Kíváncsi voltam, hogy mi van akkor, ha teljesen elvetem a vásárlás lehetőségét és miként élem a mindennapjaimat a fogyasztói társadalom passzív tagjaként.

Sokkal kevesebbre van szükségem, mint az elején hittem

Amikor belevágtam a vásárlásmentes hónapba, nyitottam egy kis papírlapot azzal a felirattal, hogy Venni. Ide kezdtem el felírni azokat a dolgokat, amiket szeretnék majd megvenni, de most nem lehet. 4 tétel került rá. Aztán pár nappal később újraolvastam őket és szép sorban mind a négyet kihúztam, mert kis idő elteltével már nem is tűntek olyan fontosnak. Érdekes, hogy ezután már nem bővült a lista.

Egyértelműen rájöttem arra, hogy sokkal kevesebbre van szükségem, mint ahogy azt korábban gondoltam. Pedig eddig is nagyon odafigyeltem arra, hogy mit hozok be az otthonomba, mennyit és mit fogyasztok, mégis sok dolog átbújt a rostán.

Az ember gyakran meg tudja magyarázni magának, hogy épp miért van szüksége arra az adott dologra: megérdemlem! Ismerős érv? Ma rossz napom volt, igazán belefér egy új arckrém, a régi úgyis béna. Vagy ma jó napom volt, annyira ügyes voltam, hogy igazán megjutalmazhatom magam egy új pulcsival, amúgy is csak három van. Meg táskából is kell egy olyan, ami illik az új pulcsihoz… Amint megvan a magyarázat a vásárlásra, máris validáltuk annak helyességét és továbblépünk rajta.

Egyszer írtam itt a blogon arról, hogy manapság nem értékeljük eléggé a tárgyainkat, minden hamar eldobható, lecserélhető. Pedig ha jobban odafigyelünk a valódi igényeinkre és azokat olyan tárgyakkal elégítjük ki, amik szerethetőek, minőségiek, akkor egyből időtállóak is és megkíméljük magunkat a felesleges vásárlásoktól.

A vásárlás nem szórakoztató program

Itt említeném meg, hogy egyszer kivételt kellett tennem: bár nem akartam ruhát venni, de rákényszerültem. Két farmernadrágot hordok a hétköznapokban és abból az egyik épp most adta fel a harcot. Ez már a hónap végén történt és addigra annyira távol került tőlem a vásárlás, mint tevékenység, hogy úgy mentem be a Zarába, mint akinek a fogát húzzák. Szerintem rekord gyorsasággal kapkodtam fel az asztalokról 3-4 nadrágot, felpróbáltam őket, az egyik nem volt olyan rossz, mint a többi, úgyhogy azzal igyekeztem a kasszához és fizetés után, már el is hagytam a boltot.

Ne értsetek félre, most sem mondom azt, hogy nem jelent jó programot elmenni olykor az IKEA-ba. Ez sem fekete vagy fehér, viszont a vásárlás inkább valami olyan dolog, amire szükség van és nem olyan, amitől jobb lesz a kedvem. Ettől még lehet örömteli, én sem utálom, csupán el tudok képzelni jobb programot is, ha épp unatkozom.

Több szabadság, több félretett pénz = több személyes élmény

A legjobb az, hogy kikerültem a fogyasztói társadalom hatása alól és ez nagyon felszabadító. Ez alatt a négy hét alatt nem olvastam hírleveleket, nem tudom, hogy milyen akciók voltak, nem mozgatott meg egy újabb kollekció gondolata, sem az, hogy ki mit vásárolt az Instagramja szerint. Az igazi szabadság abban áll, hogy a döntés az én kezemben van. Mivel nem vehettem semmit, nem érdekelt semmilyen marketing szöveg, reklám, plakát vagy akármi. Nyilván fogok még vásárolni, de teljesen a saját igényeim alapján választok. Bár volt olyan, amikor szomorúan konstatáltam, hogy ezt vagy azt most nem vehetek meg, de összességében ez a hónap nem nehézség volt, hanem rendkívül üdítő és frissítő!

Ami nagyon meglepett, ahogy számolgattam, rengeteg pénzt spóroltam. Ugyan ennek a spórolt pénznek meg lett a helye, nem áll a bankszámlámon, mégis lelkesítő, hogy ezek szerint van még honnan lecsípni és a fontos dolgokra gyűjteni.

Nem számítottam ilyen jellegű változásra, de a nem-vásárlás kihatott az étkezési szokásaimra is. Korábban sokszor rendeltem házhoz az ebédet, mert nem volt kedvem felállni munka közben és elmenni vásárolni. Most azonban igényem támadt arra, hogy olcsóbban megússzam ezeket az ebédeket és találtam néhány olyan alternatívát, amivel ez kivitelezhető. Egyrészt felfedeztem a Lehel piacon Leveses Tomit, ahol egész olcsón nagyon finom ebédet tudok venni, másrészt sokszor beérem valami könnyed, egyszerű fogással, amit gyorsan el tudok készíteni itthon.

Hogyan tovább?

Két napja vége a vásárlásmentes hónapnak és még nem vettem semmit. Tehát a hatás kitart, sőt, annyira jól éreztem magam, hogy azon gondolkozom, megcsinálom a vásárlásmentes évet. Elég nagy falat lenne, de szeretem a kihívásokat 🙂 Erre inspirál a könyv is, amit most olvasok. The year of less a címe és részben erről osztja meg tapasztalatait Cait Flandairs, akinek a blogját amúgy is érdemes követni, ha érdekel benneteket az ilyen téma. Szóval ezen még gondolkozom, de addig is keveset és megfontoltan vásárolok, a felszabadult időt és energiát pedig inkább valódi élményekre fordítom.