Életem egyik legizgalmasabb együttműködése ez, aminek eredményeképp 5 darab gyönyörű üvegékszer készült el. Szeretném, ha kicsit bepillanthatnátok a munkafolyamatba itt a blogon keresztül.
Életmód
Sokszor hallom, hogy a rutin megteremtése azért fontos, hogy a szokásaink révén könnyebb legyen az életünk. De mi van akkor, ha szeretném a dolgokat máshogy csinálni? Ha fejlődni akarok és olyan kihívások elé állítani magam, amikről korábban nem hittem, hogy lehetséges? A kulcs ekkor is a szokásokban van.
Ritkán beszélek róla, pedig a sminkelési szokásaim óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt években. Talán elsőre olyan bugyutának tűnik a téma, pedig a nők jelentős része használ sminket.
Amikor először találkoztam a gondolattal, hogy a kevesebb lehet több és elkezdtem sokat olvasni a minimalizmusról, akkor egy ponton mégis hátrálni kezdtem. Itt valami nem stimmel… Ha a minimalista életmód valóban boldogabbá tesz, felszabadít, tartalommal tölti meg az életet, akkor miért nem él így mindenki? Természetesen a válasz nagyon összetett.
Egy dolog biztos mostanra, nem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek és mikor áll vissza az élet a megszokott kerékvágásba. Immár ötödik éve dolgozom itthonról szabadúszóként, aminek megvannak a maga nehézségei, mégsem szívesen váltanék. Ugyanakkor tudom, hogy ez nem való mindenkinek, a kezdeti lelkesedés is alábbhagyott már egy hónap elzártság után, ezért szeretnék most néhány tanácsot adni ahhoz, hogy ne hulljon darabjaira az otthonról végzett munka.
Ismeretlenül is összeköt most minket valami, éljünk a világ bármely részén: ez pedig a vírus miatt megváltozott mindennapok. A körülmények azonban közel nem azonosak. Vannak, akik máris elvesztették a munkájukat, másoknak egyelőre nem változtak meg a bevételei. Vannak, akik hozzánk hasonlóan egy apró, erkély nélküli lakásba szorultak ezekre a napokra/hetekre, míg mások kihasználhatják a kertjük adta lehetőségeket. Van, aki otthonról dolgozik, míg másoknak be kell járniuk a munkahelyükre. Van, akinek gyerekei vannak, mások pedig teljesen egyedül élnek. Ami mindezek ellenére azonos, az a közösségi izoláltság, a bezártság érzet és a bizonytalan jövőkép. Márpedig ezekkel kezdeni kell valamihez, ha szeretnénk lelkileg és végeredményében fizikailag egészségesek maradni.
Talán már tudjátok rólam, hogy nagy listaíró vagyok. Mindent írásban vezetek, a listáim nélkül félembernek érezném magam. Mégis rá kellett jönnöm, hogy az nem elég, ha mindent leírok egy lapra és aztán sorban kihúzogatom őket, ha megcsináltam, mert így valójában sosem lesz sikerélményem és sosem lesz vége ennek.
Amikor egy héttel ezelőtt kiírtam az Instagramra, hogy egy időre elbúcsúzom a kávétól, záporoztak az üzenetek, hogy “de miéééért??”, “ez az egy, amiről sosem mondanék le”, “úristen, ezt nem gondolod komolyan, valami baj van?” és még sorolhatnám. Tök jogos! Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy novemberben leszokom a kávézásról, akkor kiröhögtem volna. Aztán valami megváltozott.
A social media amilyen csodálatos világ, olyan kegyetlen is. Sok mindent láttam már, hiszen social media managerként az elmúlt 10 évben a legkülönbözőbb márkákon keresztül tapasztalhattam meg az emberek reakcióit, viselkedését, a saját tartalmaim gyártójaként pedig személyesebb témákkal kapcsolatban is átéltem, hogy mit vált ki emberekből az internet adta szólásszabadság, a következmények nélküli kommentelés lehetősége. Ez megér egy külön témát, és most nem is erre akarom kihegyezni a bejegyzést, hanem arra, hogy lépten-nyomon bíráskodunk, megítélünk, szeretnénk mindent és mindenkit különböző klisékbe zárni. Miért?