Négy éve vagyok anya, de még most is frissnek érzem ezt a szerepet. Mindeközben pedig rápillantok a földön ücsörgő fiamra, és azt gondolom magamban “jézusom, ez a gyerek már kész tini”. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy anyának lenni a legjobb dolog és egyben a legnehezebb is. Szerintem ezt a feladatot tisztességesen megugrani, mindennek a csúcsa, de működik, mert az anyaság valami olyan erőt hoz elő a nőkből, aminek a létezéséről korábban nem is tudtak. Én legalábbis biztosan nem.
Piknikezni nem csak óriási felszereléssel nekiindulva lehet valami távoli virágos réten, hanem a közeli park is tökéletes helyszínül szolgál. Sőt, nem kell filmbeillő módon nagy kosarat cipelni magunkkal, olykor egy kisebb táska is megteszi. Amire viszont biztosan nincs szükség, azok az eldobható műanyag eszközök és máris megmutatom, hogyan csináljuk ezt mi.
A műanyagmentes július nem arról szól, hogy ne használjunk semmit, ami műanyagból van, hanem arról, hogy mellőzzük az egyszer használatos, eldobható tárgyakat, például a műanyag szívószálat vagy a műanyag evőeszközt. Úgyhogy ennek jegyében neki is indultunk egy péntek délutánon, és az ovit ellógva kimentünk a Szent István Parkba piknikezni.
Szülőként biztos ismerős helyzet, amikor megnyitod a telefonod fotó albumát, hogy megmutass a barátodnak egy cuki képet a gyerekről, de mire odáig eljutsz, százhúsz hasonló fotón pörgetsz át nagy elnézések közepette. Ez azért gond, mert később kevésbé van kedve az embernek a saját fotóit nézegetni, sőt akár átválogatni őket, pedig szükséges lenne, ha szeretnénk méltó módon megőrizni az emlékeinket.
Szeretnél gyermekedből környezettudatos felnőttet nevelni? Örülnél, ha tudna alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz? Akkor nincs más dolgod, mint játékos formában beépíteni az életébe a környezetbarát szokásokat.
Hogy hogyan, arra most Nagy Mónika, az Anyaparadicsom megálmodója ad néhány megvalósítható ötletet.
Soha nem fogom elfelejteni azt a döbbentet, ami az emberek arcára ült ki, amikor újdonsült anyukaként elmondtam, hogy a kisbabánkat tiszta vízzel fürdetjük és olajjal kenjük a testét, ha épp szükséges. Kerültük a mesterséges anyagokat, amennyire csak lehet. Aztán később bekúsztak a babafürdetők, samponok és habfürdők az életünkbe, de a mai napig nagyon odafigyelek arra, hogy milyen összetevőket tartalmaznak ezek a készítmények. Te tudod, hogy pontosan minek kell benne lennie egy babapopsikrémben ahhoz, hogy használjon? És mi az, amit ha meglátsz az összetevők listáján, akkor érdemes mérlegelni, hogy megveszed-e?
Mi állhat annak a hátterében, amikor a gyönyörűen éneklő bálna egyik napról a másikra elveszti a hangját? És a kis teknősök hasa mitől puffad fel evés után? Miért törtek ki a cápa fogai? Mind-mind az ember mérhetetlenül környezetkárosító tevékenységére vezethető vissza. Ezt a nem könnyű témát adja át a Gréta című könyv a gyerekeknek egy szerethető és tanulságos formában.
Amikor játszótérre megyünk, akkor két dolog biztosan van nálunk: víz a kulacsban és valamilyen gyümölcs vagy rágcsálni való egy dobozban. Nemrég kihasználtuk az egyik utolsó szabad hétköznapot, hogy játszóterezzünk egy nagyot és ezúttal jóval több finomságot csomagoltam el, mint máskor, hogy bemutathassam nektek a Bébispenót szuper uzsonnás csomagját.
A kirándulás, piknik vagy egy szimpla játszóterezés is olyan helyzet, amikor nagyon könnyű beleszaladni abba, hogy feleslegesen termeljünk szemetet, pedig csak egy kicsit előrelátónak kell lenni. A legfontosabb a tervezés és amit tudunk, azt vegyük meg előre, például a gyümölcsöt vagy a szendvicshez valókat. Így nem spontán kell majd befutnunk egy boltba és ott válogatni az előrecsomagolt dolgok között. Ha pedig otthon elkészítjük az ételek nagy részét, akkor legyen olyan tárolódobozunk és csomagolóanyagunk, amik újrafelhasználhatóak. Ezekre számtalan opció létezik, én most ezek közül mutatok be egyet-egyet.
A Bébispenót a minőségi hozzátáplálás híve, amihez praktikus és egyszerű megoldásokkal segítenek. Összeállítottak egy uzsonnacsomagot, ami a Skip Hop állatmintás tároló dobozán kívül tartalmaz egy gyümölcslevet, zabkekszet és bio snacket. Mesélek róluk részletesebben, kaptok kedvezményt, sőt a bejegyzés végén egy olyan csomagoló terméket is megmutatok, amibe – nyugodtan mondhatom így – teljesen beleszerettem az első használat után.
Ha visszagondolok a hozzátáplálást követő időszakra, akkor bizony be kell látnom, hogy az előre csomagolt gyümölcspépek, gyümölcslevek és zabkekszek számtalanszor mentették már meg a helyzetet. Valamelyik mindig ott lapult a táskámban és amikor Dávidnál eljött az éhség, a nyűgösség ideje, akkor elő tudtam kapni, hogy picit továbblendüljünk a dolgokon, ráadásul táplálóbb, mint sok más.
A Kookie Cat zabkekszei kétféle ízben érhetőek el, van egy narancsos-ananászos és egy citromos-chia magos verzió. Ha muszáj lenne döntenem, hogy melyik ízlett nekem jobban, akkor az elsőt mondanám, Dávid pedig mindkettőt úgy megette, hogy szinte kérlelnem kellett, hadd kóstoljak bele én is 🙂 A zabkekszek gyakran túl szárazak és kemények a kisgyerekek számára, ezek azonban puhák és épp annyira ízesek, hogy bejöjjön az ízekkel még csak ismerkedő kisgyerekeknek is. Cukrot természetesen nem tartalmaz, kókuszvirág nektárral ízesítik. 
A Frucht Bar itala egy gyümölcsös víz, tehát hígabb, mint egy gyümölcslé és nem rostos. Bio termésből készült és nem tartalmaz cukrot. Nagyon finom illata van, ráadásul elég nagy kiszerelés, úgyhogy az első felbontás után ne dobjátok el a kupakot, mert biztos vissza kell zárni. 
A Crunchy Foodie bio snacket egy-két évvel ezelőtt még nagyon szerette Dávid, mostanra azonban szerintem egyszerűen kinőtt belőle, más ízekre vágyik és egy kóstolás után inkább másfajta ennivaló után nézett. (Ne aggódjatok, így sem ment kárba.) Tehát a csomagban van minden, ami egy őszi kirándulás vagy egy kiadósabb játszóterezésnél jól jöhet.
És most jöjjön az abszolút kedvencem, ami ugyan nem része az uzsonnás csomagnak, de nagyon jól jön, ha szendvicset vagy ahhoz hasonló ételt szeretnénk szeretnénk elcsomagolni. Ez a spanyol Boc’n’Roll újrafelhasználható és mosható csomagolója. Segítségével végleg búcsút lehet inteni az egyszer használatos csomagolóknak. Nem ereszti át a nedvességet, pár pillanat alatt be lehet vele burkolni a szendvicset, aztán tépőzárral lezárni a csomagolást. Étkezésnél kis alátétnek is megfelel, amire nyugodtan lehet pakolni. BPA mentes, könnyen tisztítható, lemosható és a mosógépbe is bedobható, és baromi jól néz ki. Vidám és színes, ami gyakran hiányzik nekem olyankor, amikor valamilyen zero waste termékkel találkozom, de ez más téma 🙂 Nekünk óceán mintájú van tele halakkal és búvárokkal, de lehet válogatni egyszerűbb csempe minták közül is.
A Skip Hop uzsonnás doboz természetesen magában is megrendelhető a Bébispenóttól, de érdemes kipróbálni a tápláló finomságokat is!
Szponzorált tartalom.
Az altatás témája minden alkalommal újra és újra felvetődik, amikor megkérdezem az olvasóimtól, hogy miről olvasnának szívesen a blogon. Ennek ellenére eddig nem tudtam rávenni magam, hogy írjak róla, mert alapvetően mindig simán ment. Mit is mondhatnék arról, ami természetesen zajlik a maga változó ütemében? Most azonban picit változott a helyzet, ugyanis újabb fordulópontot érzek közeledni…
Erre a kérdésre nem létezik jó vagy rossz válasz, mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy mi a legjobb neki és a gyerekének. Mi együtt alszunk Dáviddal. Nem volt ez mindig így, és természetesen nem is lesz.
Mielőtt Dávid megszületett, ragaszkodtam ahhoz, hogy majd a saját ágyában aludjon. Aztán az élet ezt is felülírta, mint sok mást, amit egy anya általában a szülés előtt gondol. Ő az első hónapokban sokat és könnyedén aludt. Napközben csak betettem az Adamo hintába és már aludt is. Sétálni indultunk a babakocsival és már aludt is. 5-6 órákat sétáltunk a férjemmel úgy a városban, hogy Dávid fel sem ébredt (talán csak egyszer szopizni). Az éjszaka viszont már nehezebb volt, mert bár este nagyon korán elaludt (eleinte 6 óra fele) a saját ágyában, sokszor felébredt szopizni. Ez vetett véget a különalvásnak is.
Kimerültem. Valami iszonyatosan fáradt voltam attól, hogy mire éppen mélyen aludnék, akkor felébred, sírni kezd. Kuporogtam az ágyunk szélén, ölemben a pár hónapos csecsemővel és egyik éjszaka elnyomott az álom szoptatás közben, majd arra riadtam fel, hogy úgy éreztem, kis híján leesett a gyerek a kezemből. Ekkor döntöttem el, hogy beviszem az ágyba és köztünk fog aludni. Nem bántam meg, számomra az egyik legjobb és legfontosabb élmény együtt aludni vele. Szoros kapocs, amit nem akarok elbagatellizálni azzal, hogy mindemellett mennyire kényelmes megoldás is. Úgy érzem, hogy ez a világ egyik legtermészetesebb dolga, ami az éjszakai táplálást is megkönnyítette. Ha érdekel a téma, akkor ajánlom az Éjszakai gondoskodás című könyvet.
Annak ellenére, hogy nekünk bevált az együtt alvás, nem gondolom, hogy mindenkinek ez a jó megoldás. Ha a baba is szeret külön aludni, a szülők is igénylik, akkor számukra az a jó, nem kell semmit erőltetni. Ráadásul erre is fel kell készülni biztonsági szempontból. Soha nem szabad például alkoholt fogyasztani lefekvés előtt, ha mellettünk alszik egy kisbaba! De nem csak maga a szülő jelenthet veszélyt, hanem az ágyat is biztonságossá kell tenni. Nem lehet rajta olyan zug, mélyedés vagy párna, ami alá beszorulhat és ezzel elzáródik a levegő útja, illetve meg kell oldani, hogy ne essen le róla. Nálunk ez könnyű volt, mert az ágyunk olyan kicsi szobában van, hogy lényegében a falak védik ettől és csak egy irányból kellett őt elbarikádozni.
Maga az altatás egyébként mindig viszonylag könnyen ment: csecsemőként a ringatás, dúdolás vált be és persze a szopizás. Később már inkább a meseolvasás és a villanyoltás utáni hosszabb harcok jellemezték az altatást, de fél óránál ekkor sem kellett több hozzá. Mostanra pedig már szinte magától és azonnal elalszik miután lekapcsoljuk a lámpát.
Van olyan barátnőm, aki ágyat se vett a kisbabájának, hiszen úgyis vele alszanak. Nálunk az első pillanattól fogva van Dávidnak ágya, de olyan keveset alszik benne, hogy egy kezemen össze tudnám számolni. Azonban néhány héttel ezelőtt valami megváltozott: egyik este kijelentette, hogy ő ott, a saját ágyában akar aludni és onnantól kezdve több mint egy hétig, minden este ott aludt el. Aztán jöttek a nyári utazgatások és szépen visszatért közénk.
Bár abban a néhány napban iszonyatosan hiányzott nekem a kis alvótársam, mégis érzem, hogy ez nem fenntartható állapot már sokáig. Egyre nagyobb és egyre kevesebb hely jut nekünk a saját ágyunkban. Most már engem kell attól félteni, hogy nem kapok levegőt, ahogy éjszaka ráfekszik a fejemre vagy belém rúg a nagy tappancsával 🙂 Így elkezdtem azon dolgozni, hogy kellemes, szerethető ágyat és nyugtató körülményeket teremtsek neki.
1. Kellemesen puha, természetes anyagú és megfelelő vastagságú ágynemű.
A Bellamy-nál találtam rá erre a pamut ágyneműre, amibe azonnal beleszerettem szépséges mintái miatt. Ez sem utolsó szempont, ha a gyereknek választunk takarót, hiszen előny, ha a minta megragadja a fantáziáját és ő is olyannak találja, ami alá szívesen bebújik. Az erdőben élő állatokat pedig minden gyerek szereti!
Az anyaga könnyű, finom, nem veszi fel a nedvességet a hipoallergén szilikonszálas töltetnek köszönhetően. Minősített 100% pamutból készült, ami elengedhetetlen szempont volt a keresésnél.
2. Nyugtató illat, amitől könnyebb az elalvás és talán szebbek az álmok.
Annyira megtisztelő lehetőséget kaptunk, hogy Dáviddal már a hivatalos bemutatkozása előtt tesztelhettük a BabyMountain új, alváskönnyítő sóhegyecskéjét. Most konkrétan a csillag mintás hegyecskére gondolok, ami gyógynövényes-kristálysós keverékkel van megtömve. Fogadjátok szeretettel a bemutatását!
Első lépésként kaptam egy rövid kérdéssort emailben, amit természetgyógyász állított össze és a válaszok alapján kiderült, hogy Dávidra melyik alvástípus jellemző. Ennek megfelelően készült el keverék. Mivel nem kedvelem az erőteljes levendula illatot, picit féltem tőle, hogy majd belengi a szobát, de erről szó sincs. Egyszerűen tökéletes! Az illata inkább csak akkor érezhető, ha közel bújik hozzá az ember, például amikor a gyerekek ráteszik a fejüket és a testhő hatására picit felmelegszik. Bevallom, olykor én is kölcsönveszem, szippantok belőle párat, mert nagyszerű stresszoldó és kiváló nyugtató hatású!
A levendula mellett a cirbolyafenyő illatanyaga a fő összetevő. Most először találkoztam vele, pedig az „Alpok Királynőjének” is nevezik gyógyhatású, nyugtató illatanyaga miatt. Nem csak az idegrendszert nyugtatja, még a keringést is optimalizálja. Harmadik összetevője a citromfű, amiről köztudott, hogy segít az álmatlanság leküzdésében, felnőtteknek is gyakran ajánlják, ha ilyen problémájuk van.
A Silent Night Sóhegyecskék elsősorban tehát a könnyebb elalvás valamint a nyugodt, kiegyensúlyozott alvás elérésében nyújtanak segítséget. Alapja a Himalája kristálysó, melyet a legtisztább ásványi sóként jegyeznek, és ami gyógyító és légúttisztító hatását a 84 féle ásványianyag tartalmának köszönheti. Nagyon jól fog jönni a hűvösebb évszakokban, csodálatos természetes gyógymód, aminek szerintem minden kisgyerek ágyában ott a helye! Szeptembertől megrendelhető a BabyMountain oldalán.
3. Hangulatos, visszafogott világítás.
A gyerekek általában nem szeretnek teljes sötétségben aludni, Dávid sem. Bár a fotón még egy füzér látható az ágya fölött, ezt időközben lecseréltem a CottonBall gömblámpasorra, aminek led-es verziója épp elég fényt ad ahhoz, hogy ne legyen teljes sötétség a szobában, nem befolyásolja az elalvást és nyugodtan éghet akár egész éjszaka.
Kellemes alvást és altatást kívánok nektek!
Andi xxx
Nemrég a több, mint egy hetes Művészetek Völgyét toltuk végig Dáviddal az oldalunkon, aki ott ünnepelte a harmadik születésnapját. Egy-egy délutánon már többször jártunk vele rendezvényeken, fesztiválon, bulin, de ez most merőben más volt. A legjobb az, hogy még szorosabbá vált a kapcsolatunk, még jobban megismertük egymást és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Ugyanakkor nagyon nehéz is volt, mert egy idegen környezetben voltunk 0-24 órában összezárva.
Amikor egy gyermektelen barátnőm megkérdezi tőlem, hogy mi a legnehezebb a gyerekvállalásban, például a kevés alvás vagy a szoptatás, akkor mindig azt mondom, hogy ezek múló állapotok csupán. Az örökké tartó aggódáson túl az a nehéz szerintem, hogy más valakinek az igényei irányítják innentől az én igényeimet, folyamatosan alkalmazkodnom kell hozzá és ez egy többnapos fesztiválon fokozottan igaz. Hozzászoktam, hogy a fesztivál a koncertekről és a rosé fröccsről szól… hát most nem.
De akkor miről szólt ez a pár nap és mire számíts, ha te is először indulsz neki gyerekkel egy fesztiválnak?
Ti voltatok már kisgyerekkel fesztiválozni? Kíváncsi vagyok az élményeitekre, írjátok meg!
Van az anyaságnak egy legalább olyan nehéz része, mint az, hogy beletanulj ebbe a szerepbe az elején, mégpedig az, amikor időről időre el kell engedni egymás kezét. Nem vagyunk egyformák, ezért még véletlenül sem szeretnék általánosítani, bár mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Dávid lassan 3 éves lesz, szeptemberben kezdi az óvodát, ami több szempontból is nagy lépés a számomra, részben mert visszavonhatatlanul önállósul, és én is. A bölcsinél még kicsit azt éreztem, hogy ez egy szuper gyerekmegőrző, de bármikor abbahagyhatjuk, annyit jár amennyit akarjuk és mi választottuk. Az óvoda viszont már más, most nem ecsetelem, hogy ennek fényében, miért. Igazi nagy fiú lett, akinek már most van egy külön élete, külön társasága és olyan szokásai, amiket nem tőlünk tanult. Szóval nekem is fel kell nőnöm a legozásból, ismét.
A születését követő első félév nálam a totális babamámorban telt. Ugyanannyira egyek voltunk, mint amikor még a hasamban volt, teljes szimbiózisban éltünk és egy lépést sem tettem nélküle. Aztán éreztem, hogy vissza kell szivárogjon a régi életem az életembe. Elmentem egy barátnőmmel egy koncertre, és szenvedtem. Képtelen voltam belehelyezkedni abba a szituba, hogy nincs velem, állandóan csak rá gondoltam és amint alkalmas volt, már húztam is haza. Ezt eljátszottam még két-három alkalommal, ami után mondtam a férjemnek, hogy inkább nem megyek soha többet sehova. Szerencsére őt nem abból a fából faragták, aki erre ne kezdette volna el az ellenkezőjére biztatni, úgyhogy néhány hónap után ismét próbálkoztam a külön programmal és bejött. Egyszer csak elengedtem arra a pár órára és saját élményekkel feltöltődve, hihetetlen lendületet adva a folytatáshoz vágtam bele a másnapba. Már nem csak arról szóltak a hetek, hogy mi van a gyerekkel, mi van otthon és mi van velünk, hanem az is tényező lett, hogy mi van velem. És erre hatalmas szükség van!
Nekem eleinte nagyon nehéz volt összeegyeztetnem az anyaságot a nőséggel. Direkt nem nőiességet írok. Ahogy anya lettem, már nem éreztem magam nőnek, amivel akkor szembesültem, amikor először elmentem valahova egyedül és az utcán a jó munkásemberek utánam fütyültek. Felháborodtam és kiborultam, hogy ezt hogyan képzelik, hiszen én egy ANYA vagyok csupa nagy betűvel , nem egy csajszi. Pedig de, a kettő nem zárhatja ki egymást teljesen. Időbe telt, mire helyre raktam magamban azt, hogy ha babakocsit tolok, akkor mások is anyának látnak, ha viszont nem, akkor senki nem ad elsőbbséget, ugyanúgy meglöknek a tömegben, mint bárki mást és az anyaság szentsége azonnal eltűnik rólam a külvilág felé. Ennek megfelelően nekem is vissza kellett hoznom azt az oldalam és összeegyeztetni magamban valahogy, hogy nem csak egy anya vagyok, hanem egy nő is.
Azt vettem észre, hogy az emberek egy részében van valamiféle előítélet azzal kapcsolatban, hogy milyen egy anya. Van egy kép a fejekben arról, hogyan öltözik, hogyan beszél, miként viselkedik. Mindig viccesnek tartom azt a szitut, amikor egy idegennel huzamosabb időt töltök együtt, akár egy megbeszélés vagy egy workshop miatt, majd amikor pár óra elteltével kiderül számára, hogy van egy fiam, akkor nyíltan ledöbben és jobb híján megkérdezi, hogy hány éves vagyok. Mivel nem hiszem, hogy tizennyolcnak tűnök, így a kérdés szerintem inkább magának az anyaságnak szól: Hogy hogy nem mutogattam neki fotókat a gyerek babakoráról a telefonomon? Miért nem vagyok mackónadrágban és foltos pólóban? Eleve, hogy hogy itt vagyok és gyerektől független dolgokról beszélgetünk, ahelyett, hogy a vacsorán agyalnék? Bizony, nem kell ahhoz elmenni bulizni és nyilvánosan dönteni magadba a söröket, hogy az emberek azt ítéljék meg, egy anyának nem így kellene viselkednie, még akkor is ha épp abban a helyzetben, ez egyfajta bókként is felfogható.
Nyilván soha nem szűnök meg belül anyának lenni és csak akkor vagyok nyugodt nélküle, ha tudom, éppen mit csinál. Ha tudom, hogy jól érzi magát a bölcsiben, ha kapom a fotókat, hogyan játszik a nagyszülőknél vagy apától a videót arról, milyen a fiúbuli 🙂 Ugyanakkor szükségem van arra, hogy legyenek önálló szokásaim, saját társaságom, saját hobbim a lakáson kívül vagy egy munkám, amit szeretek. És mindez nem egyenlő az én-idővel, amikor anya befekszik a kádba, aztán tíz percig látványosan örül magának. Hogy kinek mikor jön el az a pont, amikor leválik az anyaságról, egyéni. Senki nem attól lesz jó vagy rossz anya, mert a gyerek egy hónapos korától eljár futni, vagy havonta egy szombaton elmegy borozni a barátnőivel. Annak viszont a gyerek issza meg a levét, ha állandóan feszült és boldogtalan.
Nem lehet csak egy lábon állni az életben, az ember ennél sokkal összetettebb lény. Még egyetemen tanultam a szerepelméletről, ami a mai napig megmaradt bennem (bevallom kevés dologgal vagyok így a suliból, de ez más téma). Egy társadalom részei vagyunk, ahol életünk során különböző szociális szerepeknek kell megfelelni. Ez egy öntudatlan viselkedési lánc, ami lehetővé teszi a beilleszkedést. Ugyanakkor a különböző szerepek közt fenntartott egyensúly bizonyítottan elvezet a jól-léthez és biztonságot ad. Ha tehát nem csak anya vagy, hanem mellette egy bizonyos téma szakértője is, akár abban az értelemben, hogy jeleskedsz a jógázásban, elismernek a munkádban vagy írnak rólad a hobbid kapcsán, akkor máris nagyobb biztonságban vagy, hiszen ha az egyik borul valamiért, akkor nem maradsz szerep nélkül. Amikor tehát az anya szerep épp nem játszik, mert a gyerek önálló életet él, akkor is marad szereped. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen szerepek oda-vissza hatnak egymásra. Engem például hihetetlenül feltölt a blogolás, örülök, hogy van munkám, amiben számítanak rám és képes vagyok új dolgokat tanulni (sport vagy nyelv). Ez javítja az önértékelésem, kevésbé rettegek attól, hogy mi lesz, ha a gyerekemnek fontosabb lesz az önállóság, mint az, hogy rajtam csüngjön, így kiegyensúlyozottabbnak érzem magam és remélem egyfajta példával járok előtte. Anya vagyok, de a boldogságomnak nem lehet az egyetlen forrása a gyerekem. Ahogy ezt leírtam, azt is érzem, mekkora teher lehet ez egy gyereknek. Tehát mindenki azzal jár a legjobban, ha a szülő több szerepet képes összeegyeztetni egymással. Nálatok mik ezek a szerepek? Beszélgessünk róla!
fotók: Szuzi és a naplopók