Szülőként biztos ismerős helyzet, amikor megnyitod a telefonod fotó albumát, hogy megmutass a barátodnak egy cuki képet a gyerekről, de mire odáig eljutsz, százhúsz hasonló fotón pörgetsz át nagy elnézések közepette. Ez azért gond, mert később kevésbé van kedve az embernek a saját fotóit nézegetni, sőt akár átválogatni őket, pedig szükséges lenne, ha szeretnénk méltó módon megőrizni az emlékeinket.
Amikor elkezdtem Vikivel arról beszélgetni, hogy szeretné, ha részt vennék az #emlékőrzőkihívásban, amit a Babystory.hu oldalára szervez, akkor azonnal tudtam, hogy végre ez lesz a megoldás a problémámra. A kihívás lényege az, hogy a gyermekünk egy évnyi fotóját átválogassuk 12 nap alatt és megszabaduljunk a felesleges fotóktól, illetve megtaláljuk a valóban lényegeseket. Amolyan gyomlálás 🙂 Évek óta szeretnénk kinyomtatni a legjobb képet Dávidról, azokat pedig albumba rendezni. Mindent beszereztünk, és az album 3 éve üresen áll…
A miértre egyszerű a válasz: túl sok a fotónk. A digitális kor megváltoztatta a fotózási szokásainkat, de nem változtatta meg a nyomtatott fotó értékét. Ezt úgy értem, hogy ma már bárki könnyedén ezer képet készíthet például egy családi összejövetelen, azonban még mindig az tölti el az embert a legjobb érzésekkel, ha van egyetlen jó fotó erről az eseményről, amit lehetőleg a kezébe is vehet évek múlva. Egyetlen kép elég ahhoz, hogy egy egész emlékezetes nap lejátszódjon az ember fejében.
Az emlékek megőrzése számomra mindig fontos volt, de minimalistaként megtanultam már azt, hogy nem az a fontos, minél több tárgyat halmozz fel ezzel kapcsolatban (ezek egyszerűen kioltják egymást), hanem az, hogy megtaláld azt a néhány jellegzetes emléket, ami sokat jelenthet a számodra később. Eltettük például egy dobozba Dávid első cipőjét, de nem az összeset. Eltettük az egyik kis nadrágját, amit gyakran adtam rá, de nem az összeset. Eltettük az egyik cumiját, de nem az összeset. Itt érzi azonnal az ember, hogy szükségtelen lett volna az összeset megtartani. Akkor vajon a fotóknál miért nem érezzük, hogy nem kell az összeset megtartani ahhoz, hogy az emlék megmaradjon?
Szóval nekiestem és 12 nap alatt átrágtam magam az első év összes fotóján, hogy megtaláljam azt a 72-t, amit aztán nyomtatott formában is a kezembe vehetek. Tudjátok mi volt a furcsa? Alig találtam 72 jó és fontos fotót, pedig ennek nagyjából a tízszeresét néztem át. Rengeteg volt az ismétlődés, vagy az olyan pillanatkép, amiről már azt se nagyon tudtam, hol készült és miért. A fotókat egy gyönyörű névre szóló fadobozban kaptuk meg, amiben papír elválasztók segítenek abban, hogy átlássuk a helyzetet. Úgy kezelem, mint valami kincsesládát. Csodálatos!
Minden szülőnek őszintén ajánlom, hogy ha eddig nem, akkor most szánja rá az időt, csatlakozzon a kihíváshoz Facebookon vagy Instagramon és válogassa át a gyerekről készült fotókat, a legjobbakat pedig értékelje annyira, hogy kézbe fogható formában is elkészüljenek.
Azóta egyébként minden napot úgy zárok, hogy megnézem a telefonomon, milyen képeket készítettem aznap, és ugyanabból a jelenetsorból törlöm a feleslegeseket.
Emlékőrzéshez itt találjátok a Babystory oldalát.