Mielőtt megszületett a fiam, elképzeltem, az ideális nevelést, amiben sosem vagyok ideges vagy fáradt, ő nem hisztizik, mindig egészségesen táplálkozik, nem néz tévét, rendesen megmossa a fogát és így tovább. A gyakorlat azonban kicsit más, mert bizony “szaranya” vagyok, amikor a kezébe nyomom a Túró Rudit, hogy egy kicsit ne hisztizzen, vagy amikor bekapcsolom a tévében a kedvenc műsorát, hogy megigyam a kávémat, és akkor is, amikor együtt, összebújva nézegetjük a telefonomon az Instagramot, mert épp nem tudok ennél szórakoztatóbb programot kitalálni.
A hétvégén elmentünk a Budakeszi Vadasparkba, sétáltunk, néztük az állatokat, aztán odaértünk egy homokozóhoz, ahol Dávid talált egy botot a földön és ezzel kezdte turkálni a homokot. Hosszasan eljátszott egyedül, mindössze egy bot kellett neki hozzá és a képzelőereje. Közben arra gondoltam, hogy ez az igazi boldogság egy kisgyerek számára, amikor szabadon játszhat a természetben, anélkül, hogy bármilyen kötöttség vagy rohanás lenne, drága játékok és képernyők nélkül. Az ártatlan kíváncsisága és a lassú tempója eszembe juttatta az egyszerűség szépségét.
Az egyszerűség szinte kuriózumnak számít ebben a világban, az ez utáni vágyat pedig sokan divatként bélyegzik meg. Mint egy hóbort, ami majd elmúlik. De mi van akkor, ha tényleg túlléptünk egy határt és ez leginkább a gyerekeken mérhető le?
Külön órák, edzések, képzések, előadások… és a szülő azt hiszi, mindent megtett a gyereke későbbi boldogulásáért, de közben gyakran elvész az igazi szülő-gyerek kapcsolat, az egyszerű tevékenységekben meglátható boldogságot okozó élmények szépsége.
Hogyan egyszerűsítheted a gyermeked életét?
- Viszlát játékhalmok! Egy gyereknek általában sokkal kevesebb játékra van szüksége, mint azt a szülők és a rokonok hiszik. A túl sok játék túl sok stimulációt jelent egyszerre. Hagyd, hogy egy-egy dologgal játsszon, használja a képzelőerejét, elmélyedjen abban a játékban! Szabadulj meg azoktól a játékoktól, amikkel nem játszott már egy hónapja, hibás vagy törött, illetve túl sok ingert nyújt (vibrál, zenél, világít és mellette még mozog is). Tereld az egyszerűbbek felé, rá fog érezni és kiválasztja a kedvenceit. Ha pedig megunta őket, akkor vegyél elő a szekrényből újabbakat ezek helyett és így megmarad a változatosság.
- Minimalizáld a képernyő előtt töltött időt! Sokat lehet hallani róla, de tényleg nem szabad megterhelni a gyerekek idegrendszerét. Márpedig az esti híradó nézése túl sok nekik (sőt még nekem is), de ugyanígy elfajulhat az okostelefon vagy táblagép nyomkodása is. Helyette inkább olvassatok mesét, rajzoljatok vagy hallgassatok gyerekdalokat. Persze teljesen nem lehet kizárni ezeket a kütyüket az életükből, ez nem is cél, viszont törekednünk kell arra, hogy nyugodtabb elfoglaltságot találjanak a tévézésnél.
- Találd meg életed ritmusát! Egy időben heti egyszer baba angolra jártunk Dáviddal. Hát mondjuk úgy, nem kötötte le a dolog. Elnéztem ahogy próbál barátkozni, rohangál, játszik és rájöttem, hogy ez a gyerek nem angolul akar tanulni, hanem egyszerűen csak gyerek akar lenni. Úgyhogy az óra végén megmondtam, hogy többet nem jövünk és inkább elmentünk a játszótérre. “Az otthoni élet ritmusosságának növelése az egyik leghatásosabb eszköz gyerekeink életének egyszerűsítésre” – írja Kim John Payne az Egyszerűbb gyermekkor című könyvében. Mit jelent ez? Az ismétlődő tevékenységek fontosságára hívja fel a figyelmet (mint a családi vacsorák, kirándulások vagy az esti mese), mert ezek biztonságot adnak a gyereknek, hiszen kiszámíthatóvá teszik a napokat, heteket.
- Lassíts! Nem kell folyamatosan stimulálni a gyerekeket programokkal, játékokkal, mesékkel. Hagyni kell őket, hogy néha nyugodtan magukban legyenek. Sőt unatkozzon kicsit, találja fel magát ebben a helyzetben és ismerje meg a nyugodt semmittevés érzését, különben azt érjük el, hogy nem lesz képes szórakoztatás nélkül ellenni.Ha összejön 2-3 nagyon sűrű napunk, akkor a következőre tudatosan nem tervezek semmilyen programot, mert addigra érzem Dávidon, hogy ez túl sok volt neki és most arra vágyik, hogy rohanás nélkül otthon legyünk, játszunk és maximum a közeli boltig menjünk el.
- Irány a természet! Gondolom azt nem kell túl sokat magyarázni, hogy mennyire jó egy gyerek (és a felnőttek) számára is az, ha ki tudnak menni a parkba vagy kirándulni az erdőbe. Megnyugtat és feltölt.
Kellemes egyszerűsítést! 🙂 Majd számoljatok be róla 🙂
8 hozzászólás
Végre-végre! Már kezdtem azt hinni, csak én gondolom, hogy nem feltétlenül jó, ha minden nap különórára, külön angolra, külön edzésre jár a gyerekünk. Az óvódában délután gyakran szoktam hallani, amikor a többi szülő dicsekszik, hogy ‘az én gyerekem ide is jár – oda is jár és annyira elfoglalt, mint egy multis mendzser’. Ez aztán a nagy dicsőség. Közben látom, hogy amíg a szülő dicsekszik, addig a gyerkőc csak ül a padon, néz maga elé, és egyáltalán nem akarja felvenni a cipőjét, mert nincs kedve semmiféle kötött programhoz, hanem inkább csak homokozna.
Van velünk szemben egy edzőterem, ahonnan este 9-kor még általános iskolás gyerekek jönnek ki az óráról. Egyszer ezen annyira felhúztam magam, hogy át akartam menni beszélni a szülőkkel. Nyilván nem mentem 🙂
Tetszik ez az írás az egyszerűssítésről. Ezt olvastam először a blogon. De utána mikor a többi cikket mikor elolvastam, nekem furcsa volt, hogy minimalista anyuka írja. Egyáltalán nem a minimalizmus jut eszembe.
Inkább egy skandináv stílusú designblog jön át gyerek témában: minden mindennel passzol, méregdrága dekoriációs design termékek és játékok és design ruhák. 🙂
Pl sok kis díszpárna, babaszoba dekorációk és az, hogy a gyerekszobát át- és átvariálod hogy hangulatos maradjon.
Ne vedd bántásnak, nem azért írom, csak az jutott eszembe mikor olvastam, hogy minimalistához képest, mintha kicsit többet törődnél azzal, hogy a cuccok “harmonizáljanak” színben meg stílusban mint valójában az szükséges.
Amúgy tényleg gyönyörű a kisfiad szobája.
Szia! Teljesen jogos, amit írsz, mert ez egy út, amire ráléptem és nem a vége 🙂 Arról mesélek, hogyan haladok a minimalizmussal, az egyszerűsítéssel, amióta belefogtam az élet különböző területein: először a ruhatárammal kezdtem, aztán a konyhai eszközökkel folytattam, majd a munkámmal és így tovább. Ez egy folyamat most, amivel nemrég kezdtem el szimpatizálni, úgyhogy a blogom is ezt tükrözi. Azt hiszem, hamarosan írok erről egy bejegyzést 🙂
én is nemrég kezdtem még jobban egyszerűsíteni itthon a dolgokat. Bár szerencsére nem volt eddig se zsúfolt. A játékokat mind eladom, amiből már kinőtt. Most egy doboznyi van elől illetve egy félretéve.
könyvből is 4-5 állandóan olvasott van és még egy doboznyi félretéve. Egyébként könyvtárba járunk. Ruhák nálunk is beleférnek 1 komódfiókba. 1 másik fiókba a (mosható)pelenkák vannak.
Az én kisfiam 2 éves.
Te hol szoktál játékokat eladni? Én is szeretnék eladni néhányat, de nem tudom, hogy hol érdemes, ahol meg is veszik.
Szia! Facebook csoportokban szoktam főleg. Baba-mama eladós csoportokban. van csomó, városok szerint is.
És a titka, hogy mindent csomagban adok el. Ami nem ér sokat, azt általában nem számolom az árba. Így olcsóbb a csomag/ darabár jön ki. 🙂 Pl 10 db játékból 7 ér mondjuk 1000 Ft-ot/db, akkor a 7 ezerért hirdetem a 10 db-os játékcsomagot. Így olcsóbb.
Ha egyesével adnám el és 1-1 darab rajtam maradna a játékok közül, azzal többet vesztek, mintha féláron adnám azokat. Mert ha kimazsolázzák a jókat, akkor az egy-egy megmaradt játékért senki nem fizet postát vagy utazik a város másik végébe.
Szokták anyukák félretenni a leendő tesónak a babajátékokat.
Én ezt azért nem teszem, mert biztos vagyok benne, hogy egy kistesónak mindig a nagy játéka az érdekes 😀 Szóval minek tartsak meg babacsörgőket, ha a nagytesó fa vonatja érdekesebb lesz.
Amellett azért is adok el mindent sorjában, mert ha mindent félretennék, és egyszer csak megelégelném a hatalmas játék és babacucc halmot, akkor idegesítene a sok munka amivel az eladás jár…
Így pedig mindent sorjában adok el amit kinőtt a fiam – könyvet, játékot és ruhát is.
Ez a csomagban eladás nagyon jó ötlet, nem is gondoltam rá! Köszi!!