Az egyszerűség a boldog gyermekkor titka?

Mielőtt megszületett a fiam, elképzeltem, az ideális nevelést, amiben sosem vagyok ideges vagy fáradt, ő nem hisztizik, mindig egészségesen táplálkozik, nem néz tévét, rendesen megmossa a fogát és így tovább. A gyakorlat azonban kicsit más, mert bizony “szaranya” vagyok, amikor a kezébe nyomom a Túró Rudit, hogy egy kicsit ne hisztizzen, vagy amikor bekapcsolom a tévében a kedvenc műsorát, hogy megigyam a kávémat, és akkor is, amikor együtt, összebújva nézegetjük a telefonomon az Instagramot, mert épp nem tudok ennél szórakoztatóbb programot kitalálni.

A hétvégén elmentünk a Budakeszi Vadasparkba, sétáltunk, néztük az állatokat, aztán odaértünk egy homokozóhoz, ahol Dávid talált egy botot a földön és ezzel kezdte turkálni a homokot. Hosszasan eljátszott egyedül, mindössze egy bot kellett neki hozzá és a képzelőereje. Közben arra gondoltam, hogy ez az igazi boldogság egy kisgyerek számára, amikor szabadon játszhat a természetben, anélkül, hogy bármilyen kötöttség vagy rohanás lenne, drága játékok és képernyők nélkül. Az ártatlan kíváncsisága és a lassú tempója eszembe juttatta az egyszerűség szépségét.

Az egyszerűség szinte kuriózumnak számít ebben a világban, az ez utáni vágyat pedig sokan divatként bélyegzik meg. Mint egy hóbort, ami majd elmúlik. De mi van akkor, ha tényleg túlléptünk egy határt és ez leginkább a gyerekeken mérhető le?

Külön órák, edzések, képzések, előadások… és a szülő azt hiszi, mindent megtett a gyereke későbbi boldogulásáért, de közben gyakran elvész az igazi szülő-gyerek kapcsolat, az egyszerű tevékenységekben meglátható boldogságot okozó élmények szépsége.

Hogyan egyszerűsítheted a gyermeked életét?

1. Viszlát játékhalmok! Egy gyereknek általában sokkal kevesebb játékra van szüksége, mint azt a szülők és a rokonok hiszik. A túl sok játék túl sok stimulációt jelent egyszerre. Hagyd, hogy egy-egy dologgal játsszon, használja a képzelőerejét, elmélyedjen abban a játékban! Szabadulj meg azoktól a játékoktól, amikkel nem játszott már egy hónapja, hibás vagy törött, illetve túl sok ingert nyújt (vibrál, zenél, világít és mellette még mozog is). Tereld az egyszerűbbek felé, rá fog érezni és kiválasztja a kedvenceit. Ha pedig megunta őket, akkor vegyél elő a szekrényből újabbakat ezek helyett és így megmarad a változatosság.
2. Minimalizáld a képernyő előtt töltött időt! Sokat lehet hallani róla, de tényleg nem szabad megterhelni a gyerekek idegrendszerét. Márpedig az esti híradó nézése túl sok nekik (sőt még nekem is), de ugyanígy elfajulhat az okostelefon vagy táblagép nyomkodása is. Helyette inkább olvassatok mesét, rajzoljatok vagy hallgassatok gyerekdalokat. Persze teljesen nem lehet kizárni ezeket a kütyüket az életükből, ez nem is cél, viszont törekednünk kell arra, hogy nyugodtabb elfoglaltságot találjanak a tévézésnél.
3. Találd meg életed ritmusát! Egy időben heti egyszer baba angolra jártunk Dáviddal. Hát mondjuk úgy, nem kötötte le a dolog. Elnéztem ahogy próbál barátkozni, rohangál, játszik és rájöttem, hogy ez a gyerek nem angolul akar tanulni, hanem egyszerűen csak gyerek akar lenni. Úgyhogy az óra végén megmondtam, hogy többet nem jövünk és inkább elmentünk a játszótérre. “Az otthoni élet ritmusosságának növelése az egyik leghatásosabb eszköz gyerekeink életének egyszerűsítésre” – írja Kim John Payne az Egyszerűbb gyermekkor című könyvében. Mit jelent ez? Az ismétlődő tevékenységek fontosságára hívja fel a figyelmet (mint a családi vacsorák, kirándulások vagy az esti mese), mert ezek biztonságot adnak a gyereknek, hiszen kiszámíthatóvá teszik a napokat, heteket.
4. Lassíts! Nem kell folyamatosan stimulálni a gyerekeket programokkal, játékokkal, mesékkel. Hagyni kell őket, hogy néha nyugodtan magukban legyenek. Sőt unatkozzon kicsit, találja fel magát ebben a helyzetben és ismerje meg a nyugodt semmittevés érzését, különben azt érjük el, hogy nem lesz képes szórakoztatás nélkül ellenni.Ha összejön 2-3 nagyon sűrű napunk, akkor a következőre tudatosan nem tervezek semmilyen programot, mert addigra érzem Dávidon, hogy ez túl sok volt neki és most arra vágyik, hogy rohanás nélkül otthon legyünk, játszunk és maximum a közeli boltig menjünk el.
5. Irány a természet! Gondolom azt nem kell túl sokat magyarázni, hogy mennyire jó egy gyerek (és a felnőttek) számára is az, ha ki tudnak menni a parkba vagy kirándulni az erdőbe. Megnyugtat és feltölt.

Kellemes egyszerűsítést! 🙂 Majd számoljatok be róla 🙂