Nem vagyok egy nagy játszótér rajongó, de az is tény, hogy nincs vele különösebben bajom. Még sose barátkoztam össze ott más anyukával, de konfliktusom se volt senkivel, inkább csak kellemesen felszínes beszélgetésekben volt eddig részem. Bár olyan gyerekekkel már sikerült összefutnunk, akik (éppen akkor) nem voltak túl jó fejek, de fontosnak tartom, hogy Dávid ezt is megtapasztalja. A játszótér a legjobb hely arra, hogy rájöjjön, az életben nem csak kedves emberek vannak, barátságos megnyilvánulásokkal.
Ha valami ilyen szituáció zajlik, akkor a háttérből figyelek, hogy oldják meg egymás között a gyerekek és startra készen állok, ha eldurvulna a helyzet. Nemrég a Gyereknevelés dán módra című könyvet olvasva jöttem rá arra, hogy valójában milyen sokat tanulunk mindketten a játszótéri helyzetekből.
Talán ti is kerültetek már olyan helyzetbe, amikor a gyereketek épp nyugodtan játszott egy lapáttal, túrta a földet, egyszer csak odajött egy másik gyerek és el akarta venni tőle a lapátot. Ő nem adta, mire a másik sírni kezdett és továbbra is meg akarta szerezni a lapátot. Mit tettetek szülőként a helyzet megoldása érdekében?
Ha oda adjuk a lapátot a másik gyereknek, akkor mit tanítunk ezzel a sajátunknak? Oda kell adnunk valamit a másiknak, csak azért, mert az sír, pedig nem akarjuk? Ez nem lenne igazságos, és nem empatikus lépés. Mi a helyes?
Egy másik anyukától láttam egyszer, hogyan oldotta meg a helyzetet és annyira megtetszett, hogy azóta is ezt alkalmazom. Miután egy ideig hagyta, hátha a gyerekek egymás közt megoldják a dolgot, odalépett hozzájuk és azt javasolta a saját gyerekének, picit adja kölcsön a másik gyereknek a lapátot, hogy ő is kipróbálja, de utána kérje vissza és folytathatja az ásást. Így a gyerekek megtanulják megosztani a dolgokat és azt, hogy milyen örömet tudnak ezzel szerezni a másiknak. Ugyanakkor megtanulnak nemet mondani is, és egy olyan felállást kreálni, amiben mindenki jól járt.
Hosszú távon a gyerekek megtanulhatják, hogy nem kell mindent megtennie azért, hogy a másik kedvében járhassanak, nem kell kiszolgálni egy másik embert azért, mert hisztizik, és neki éppúgy joga van valamihez, mint a másiknak. Ugyanakkor nagyon fontos empátia-leckét is kap, átérzi a másik helyzetét, miközben az ő érzési is figyelembe vannak véve és a későbbiekben bizalommal ki meri fejezni azokat, hiszen tudja, hogy meghallgatják.