A minimalizmus nem verseny, bár sokan vannak, akik valamiért így állnak hozzá. “Nincs elég kevés cucca…”, “Nem mond le elég dologról…” és még rengeteg hasonló megjegyzést tudnék mesélni, amiket főleg a témába vágó fórumokon olvasok. Pedig ez nem erről szól. Nincs egy nagy szabálykönyv, ahány ember, annyiféleképpen illeszti bele az életébe a minimalizmust.
Én egyébként nem szeretem, ha rám valaki a minimalista szót használja. Egyrészt úgy érzem, hogy túl sok előítéletet rejt egy ilyen címkézés, másrészt sok negatív minősítés tapad hozzá. A minimalizmus szárnyal Amerikában, ahol teljesen máshogy élnek az emberek mint itt. Ott hatalmas házak jellemzik a családokat (főleg a vidéki városokban), mindenből nagyobbat és többet akarnak, így teljesen másról szól ott a minimalizmus, mint itt Magyarországon. Itt hiába hangoztatnánk olyanokat, hogy lehet nem kell a háromtagú családnak négy fürdőszobás otthon, cseréld kisebbre, hiszen elég kevesen tehetik meg, hogy így éljenek. Sokan bírálják a minimalizmust, miszerint ez csak a gazdagok játéka és arra buzdít, hogy legyen kevesebb, de drágább holmid. Nos, én ebbe a harcba nem szállnék be, inkább azt mondom, hogy az életkörnyezetem minimalizálásával és az egyszerűbb életmód iránti vággyal haladok valamerre, ami úgy érzem, nagyon jót tesz nekem. És ez a lényeg, legyen értelme, tegyen boldoggá.
Összegyűjtöttem 5 olyan tévhitet, amivel gyakran találkozom az interneten vagy workshopokon a minimalizmus kapcsán.
1. Bele se kezdek, mert lehet, hogy rosszul csinálnám.
Nincs jó vagy rossz irány. Mindenkinek más az életstílusa, mások az életkörülményei. Én például egyszerűbben élek a magam módján egy városi kis lakásban, míg vannak barátaim, akik vidékre költöztek egy tanyára és ott valósítják meg az egyszerűbb életet. Ez is egy irány, meg az is, és egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál. Az a fontos, hogy számodra jól működjön, téged elégedetté és kiegyensúlyozottá tegyen, nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni.
2. Ha belekezdek a minimalizmusba, akkor azonnal át kell alakítanom az egész otthonom és az életem.
Ez nem egy mindent vagy semmit játék. Én tavaly télen minimalizáltam a gardróbomat és még mindig nem jutottam el a konyháig. Ez egy folyamat, ráadásul sokszor komoly érzelmi megterhelést jelentő folyamat, ami során új szokásokat vesz fel az ember. Mostanra teljesen máshogy állok a tárgyakhoz, sokkal könnyebben engedek el dolgokat és ha arról lenne szó, akkor egy bőröndbe össze tudom pakolni a számomra fontos dolgokat, amik nélkül nem szeretnék élni. Már nem frusztrál az a rengeteg reklám vagy akció, amivel a fogyasztásra próbálnak rávenni és már nem okoz rossz pillanatokat az úgynevezett Instagram-féltékenység. És a legjobb: még mindig nem értem az út végére.
3. Nem lehet 3 párnál több cipője egy minimalistának.
Szinte hihetetlen a számomra, hogy emberek mennyire képesek leragadni a konkrét számoknál. Előfordul, hogy kétségbeesett anyukákat olvasok az egyik minimalista csoportban, akik azon rugóznak, hogy a gyereküknek nem 3 sortja van, hanem 6 és ezen nem tudnak változtatni, úgyhogy elbuktak. (Ez csak példa, senki ne ismerjen magára.) Dehogy! Ez nem a számokról szól. A számok másodlagosak, ami az igényeket követi. Meg kell találni, hogy neked mennyi az elég. Mi van akkor, ha nálunk 3 sort van a fiókban, nálatok meg 6, de nekünk 12 pólónk van, nektek pedig 8? A végeredmény ugyanaz, mindenkinek van egy jól működő kapszula gardróbja, ami elfér egy fiókban 🙂
4. Aki a minimalizmus útjára lép, az utálja a tárgyakat.
Szeretem a szép és számomra jelentéssel bíró tárgyakat. Kevés márkát követek az Instagramon, de például a karórákért rajongok. Nem gyűjtöm őket, de szeretem nézegetni a fotókat. Ugyanígy ha valami nekem bevált, akkor azt szeretem megmutatni nektek. Tévedés, hogy aki minimalista, az teljes mértékben elutasítja a tárgyakat és nem is szabad ilyen dolgokkal foglalkoznia. Bár a minimalizmusról szóló cikkek 90%-ban inkább a tárgyaktól való megválást állítják a középpontba, a valóságban a megtartott vagy megvásárolt dolgokon ugyanolyan hangsúly lehet. Arról nem beszélve, hogy én is szoktam például ruhákat venni, gyerekjátékot vagy kozmetikumot, csak más gyakorisággal és más szempontok alapján, mint korábban.
5. A minimalistáknak nincs hobbijuk, semmit se gyűjthetnek.
Attól még, mert valaki minimalista, nem kell eldobnia mindent, ami a személyisége része. Én például imádok könyveket vásárolni és olvasni, nem tudnék áttérni az ebookra, de a lakberendezés is az egyik hobbim. Bizony, évszakonként lecserélem a párnahuzatokat és szoktam vásárolni vázát vagy gyertyát. A kérdés inkább az, hogy meg tudsz-e húzni egy határt, amire azt mondod, hogy ennyi elég? Amikor például azt látom, hogy túl sok olyan könyv gyűlt össze a polcon, amiket biztosan nem fogok újraolvasni vagy nem fogom már használni azt a párnahuzatot, akkor felajánlom az ismerőseimnek és mindig akad olyan, aki örömmel elviszi ezeket a számomra felesleges tárgyakat.
Hadd idézzem a végén Joshua Beckert, aki szerint
“a minimalizmus azoknak a dolgoknak a tudatos támogatása, amelyeket a leginkább értékelünk és az eltávolítása mindennek, ami ettől eltérít.”