Megvan a kis lakás előnye, szűkös meg nyáron nagyon meleg, de például ránevel (vagy rákényszerít) arra, hogy néhány minimalista szokást kénytelen legyek meghonosítani a mindennapjaimban. Félre ne értsetek, nekem ezek nem esnek nehezemre, sőt 🙂
Mostanában megint úgy érzem, hogy túl sok holmi vesz körbe, és át kéne nézni, hogy mire van szükségünk. Nem tudom, hogy ez azért van, mert hónapok/évek alatt tényleg felgyülemlett néhány mostanra felesleges dolog, vagy az én ingerküszöböm változott meg a korábbiakhoz képest… Mindenesetre az az érzésem van, hogy a 40 négyzetméterhez viszonyítva túl sok a tárgy.
Nálunk minden apró szabad felület számít. Folyamatosan igyekszem egyensúlyt tartani a tárolás, az otthonosság és az üresség érzete között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például nem szeretném, ha minden falfelületen lenne valami (egy kép, egy polc, egy szekrény), hanem itt-ott meg tudna pihenni a szemünk. A kis lakás többek között arra tanított meg, hogy ezekre tudatosan odafigyeljek, ugyanis egy nagy házban sokkal könnyebb tiszta felületeket kialakítani.
Összegyűjtöttem 5 olyan minimalista szokást, amit a kicsi otthonnak köszönhetek:
Rendszeres kacatmentesítés
Nálunk semmi sem tud csak úgy elbújni előlünk és évekig porosodni, folyamatosan felül kell vizsgálnunk azt, hogy mire van valóban szükségünk. Megmondom őszintén, én ezt nagyon szeretem és nem vágyom lényegesen nagyobb otthonra.
Lehet, hogy a roller a konyhában áll, mert máshol nem jutott neki hely, de legalább használjuk és nem egy garázsban porosodik. Ez minden másról is elmondható. Kis lakásban a hely a legnagyobb érték, minden négyzetcentiméter fontos, ezért folyamatosan azon agyalunk, hogyan lenne a legjobb a helykihasználás. Kreatív munka a javából!
Praktikus bútorválasztás
Azt hiszem, hogy anno a The Minimalists könyvben olvastam arról, hogy az életmódváltás egyik első lépése az, hogy felül kell vizsgálni az otthonunkban megtalálható bútorokat. Sok dolgot csak társadalmi elvárásból vesz meg az ember, de nem használja ki.
Egyszerűségre, természetességre és többfunkciós megoldásokra törekszünk a bútoroknál, a szobáknál. Igyekszünk a kényelmet és a praktikumot a lehető legkevesebb bútor segítségével megteremteni. Például mindhármunknak van 1-1 komódja, amiben az első két fiókban az aktuálisan használatban lévő ruháink vannak, az alsó fiókban pedig iratok, személyes holmik. Ennyi. Nem akarunk magas szekrényt, többajtós tárolókat. Ezekben el kell tudnunk férni. Ugyanakkor a tetejük is funkcionális, az egyiken a tévé áll, a másikon lemezlejátszó, a harmadik pedig amolyan dohányzóasztal funkciót tölt be a kanapé mellett.
Kevés konyhai felszereléssel minden megoldható
Gyakran meglep, hogy az ember mennyi cuccot kitalált már a legapróbb konyhai feladatok elvégzésére. Kedvencem talán az a kis műanyag dobozka, amit a konyhapult szélére lehet rögzíteni és zöldséghámozás közben, ebbe folyamatosan belesöpörhető a héj, majd ebből üríthető a kukába. Más szóval, ugyanazt a funkciót látja el, mint a markunk vagy egy kis lapát, csak ezért pénzt is lehet kérni.
A konyha az a hely, ahol valamiért kialakulnak a duplikációk. Egy idő után már két sajtreszelő van, több kávéfőző, teafőzők, konzervnyitók, kenyérvágó kések, rengeteg egyforma méretű lábas és folytathatnám a sort. Mindenre van külön robotgép, aprító, daráló, keverő. A legfontosabb kérdés itt az, hogy milyen gyakran használod ezeket?
Régen úgy gondoltam, hogy a vízforraló alap konyhai felszerelés. Aztán rájöttem, hogy nekem elég egy lábos ahhoz, hogy vizet forraljak, így máris eggyel kevesebb dolog áll a pulton. Légy kritikus magaddal és nagyon őszinte!
A takarítás a kevés holminál kezdődik
Állandó küzdelem számomra a takarítás, a tisztán és rendezetten tartása a lakásnak, mert kis helyen a kevés kosz is sokkal szembetűnőbb. Ezen egyféleképp lehet könnyíteni, úgy ha kevesebb holmi van és mindennek megvan a helye. Ha nem zsúfoltak a felületek, nem kell az asztalról vagy a komódról száz apró dolgot lepakolni ahhoz, hogy letakarítsam, akkor máris eggyel előrébb vagyok.
Csak azt vedd meg, ami kell
A kis lakás nem csak abban segít, hogy a meglévő holmi mennyiségét csökkentsük, hanem abban is, hogy jobban átgondoljuk, mit hozunk be újonnan. Az egy dolog, hogy vágyunk valamire, de hova tesszük? Amikor ezen kezdünk gondolkozni a férjemmel, a végére általában oda jutunk, hogy igazán nincs is rá szükség és szerencse, hogy nem hamarkodtuk el a vásárlást.
Bár már évek óta gyúrom a tudatos vásárlási szokásaimat, a mai napig van olyan, amikor valamit meglátok és azonnal beleszeretek, abban a pillanatban nagyon jó ötletnek tűnik megvenni. Azonban ha hagyom, hogy ez a hirtelen lelkesedés alább hagyjon, akkor az esetek jelentős részében arra jutok, hogy másnap már nem is kell.
A kis nyári felújításunk egyébként nagyon jó alkalom arra, hogy friss szemmel nézzem az otthonunkat és még tovább csökkentsük a tárgyakat, frissítsük a tereket és új praktikus megoldásokat találjunk ki. Izgalmas időszak 🙂