Négy éve vagyok anya, de még most is frissnek érzem ezt a szerepet. Mindeközben pedig rápillantok a földön ücsörgő fiamra, és azt gondolom magamban “jézusom, ez a gyerek már kész tini”. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy anyának lenni a legjobb dolog és egyben a legnehezebb is. Szerintem ezt a feladatot tisztességesen megugrani, mindennek a csúcsa, de működik, mert az anyaság valami olyan erőt hoz elő a nőkből, aminek a létezéséről korábban nem is tudtak. Én legalábbis biztosan nem.
Anyaként biztos nem vagyok tökéletes, de igyekszem napról napra csiszolni magam, figyelve a család igényeire, és nem feladva teljes mértékben a sajátjaimat sem. Látom, ahogy Dávid szívja magába a dolgokat az őt körülvevő világból és abból, amit mondunk neki. Ha valami felér egy önismereti kurzussal, akkor az az anyaság! Úgyhogy most összeszedtem 5 olyan dolgot, amit már biztosan megtanított nekem:
1. Minden állomás csak átmeneti.
Ez igaz a jóra és a rosszra egyaránt. Egyik nap bal lábbal kel fel a gyerek és tiszta hiszti, másnap pedig kenyérre lehet kenni. A hasfájás, a szoptatás, a fogzás, a mozgás, az aggodalmak, a fejlesztő foglalkozások, a nyugodt babakocsis séták, a ragaszkodás, az elszakadás, mind-mind elmúlik még mielőtt megszokhatnánk. Egyik nap fárasztó, másik nap nem. Valami mindig változik.
Minden állomás csak átmeneti és egyik napról a másikra elmúlik. Élvezd ki, amíg lehet. Még a nehézségeket is szívd magadba, mert hetekkel később, hónapokkal később már ismét minden más lesz.
2. A szervezettség mindenek felett.
Néha szeretnék olyan laza lenni, hogy csak úgy tengek-lengek az életemben, feladatlisták nélkül. De nem tehetem, és nem azért, mert valaki rám szólna miatta, hanem azért, mert a káosz egy pillanat alatt beáll, és anyaként akkor elvesztem. Nem csak azt írom fel, hogy milyen munkám van aznapra, hanem annak is megvan a helye, hogy mikor mosok hajat, mikor tornázom, mikor vásárolok be. Logisztika az életem, amiben nem lehet lazsálni.
A szervezettség előnyét napról napra látom. Mindent kézben tartok. Oké, néha elfogy a wc papír, olykor megszalad a rendetlenség, máskor elfelejtek rákérdezni valamire az ügyfelemnél vagy visszahívni valakit, de mégis alapvetően minden rendben van. És ez valójában iszonyú koncentrációt igényel, mindig aktuális naptárat és napjában sokszor frissített feladatlistát. Nem véletlen, hogy kutatásokkal már megállapították, hogy az anyaság magában 2,5 állást tesz ki. Döbbenetes, mert akkor nekem szerintem 4,5 állásom van jelenleg a social media ügyfeleimmel és a blogommal együtt 🙂
3. Jelen kell lennem.
A mindfulnesst valójában ösztönösen sajátítják el az anyák, én ebben hiszek. Szeretem a munkám, de már nem akarom, hogy ez tegye ki az életem. Egy olyan egyensúlyt próbálok teremteni, amiben nem emészt fel a karrier, a munka, az ügyfél vagy a főnök. Élvezem, amit csinálok, foglalkoztat, aztán viszont el tudom tenni pihenni. És ez azzal jár, hogy bizonyos dolgokat feladtam, például nem fogadtam el a karrierem szempontjából előrelépést jelentő állást vagy jól fizető munkát. Bánom? Nem, mert tudom, hogy akkor teljesen máshogy zajlottak volna azok az évek, amiket sehogy se tudnék már visszahozni. A gyerekkel töltött pillanatok olyan sok szépet tartogatnak, és csak akkor tudjuk ezeket meglátni, ha fizikailag és lelkileg is jelen vagyunk.
4. Soha nem biztos semmi, amit elterveztem.
Ezt a bejegyzést egy olyan napon írom, amikor éppen egy tévés forgatásra kellett volna mennem. Azonban reggel Dávid hőemelkedéssel ébredt, és minden feladatomat, tervemet felülírta ezzel. Anyaként meg kellett tanulnom, hogy soha, semmi nem biztos és én valójában csak a második helyen vagyok. A saját igényeimnek akkor élhetek, ha a gyerek is úgy akarja. Mondtam már le baráti találkozót azért, mert Dávid annyira sírt utánam, hogy nem bírtam otthon hagyni és olyan is volt, amikor azért nem tudtam elmenni egy számomra fontos eseményre, mert altatnom kellett. Sokszor. Ha beülök egy kád vízbe végre pihizni, 3 perc múlva megjelenik a fürdőben. De nem baj, mert visszakanyarodva az első pontra, ez is csak átmeneti és majd elmúlik (sajnos).
5. Nincs olyan, hogy “üres idő”
A pihenésnek is megvan a maga szerepe, nem szabad lebecsülni. Ilyenkor nem lustálkodom, nem semmit teszek éppen, hanem feltöltődöm. És ezek a pillanatok hihetetlenül fontosak, mert aki kiüresedik és nem tud töltekezni, az átadni sem tud semmit a gyerekének.
Ha pihenek, akkor általában ötletelek, inspirációt gyűjtök, információt szerzek be, vagy egyszerűen csak kifújom magam. Ez nem üres idő, fontos szerepe van és anyaként különösképpen meg kell engednünk magunknak azt, hogy olykor ne csináljunk semmit!
Viccesen el szoktam gondolkozni azon, hogy vajon mivel töltöttem az időmet az anyaság előtt és mért nem szólt nekem senki, hogy valójában nem vagyok elfoglalt, majd meglátom, hogy ebben a 24 órában háromszor ennyi dolgot is meg lehetne csinálni. Így viszont úgy érzem magam olykor, mint egy eszköz, ami csak akkor tud működni, ha néha felteszi magát a töltőre.
Összességében az anyaság lelassított, megtanított a jelenben lenni és arra, hogy tudatosabban éljem az életem. Neked mit tanított az anyaság?