Szeretem Olaszországot, a nyelvet, a tájat, az épületeket és az embereket. Ugyanakkor van néhány dolog, amire minden alkalommal rácsodálkozom, amikor ott járok 🙂 Egyszerűen nem bírom megszokni őket.
- Az ágynemű. Hol a rendes takaró? Mi ez a hatalmas zseb, amibe bele kell bújni lefekvés előtt? 🙂 Az olaszoknál nincs olyan hagyományos ágynemű, mint nálunk, hanem 3 oldalán a matrac alá tűrik a takarónak használt lepedőszerű akármit. Mindig úgy fekszem alatta, mint egy partra vetett hal, amit épp bedobozolni készülnek.
- A mosdó. Bevallom, előfordult olyan, hogy felháborodottan meséltem a férjemnek, hogy nem folyik a csap a kávézó mosdójában, micsoda dolog ez… aztán amikor a következő helyen is hiába lóbáltam a kezem a csap előtt, nem indult a víz, gyanút fogtam, hogy velem van a baj és ekkor jutott eszembe, hogy itt a padlónál van egy kar, amire ha rálépek, megindul a víz. Pedig nem először jártam Olaszországban…
- Délután már este van. Nem tudom megszokni, hogy az olaszok délben elmennek sziesztázni, és amikor visszatérnek, újra kinyitnak az üzletek, akkor már Buonasera-val kell köszönni.
- A közlekedés. Nem fogok újat mondani azzal, hogy olyan kaotikusan mint az olaszok, szerintem semelyik másik nemzet nem közlekedik. Szinte szánalmasnak éreztem magam a piros lámpánál várakozva, miközben az olaszok egymás után mennek át a zebrán. Gyakran az sem zavarja őket, hogy épp jönnek az autók, azok pedig egyik oldalról a másikra, érthetetlen rendben nyomulnak előre, miközben néha feltűnik hol egyik, hol másik oldalról egy robogós és ezerrel elszáguld. Ennek ellenére egyetlen gázolást, karambolt vagy anyázást nem láttam még (pedig minden autó meg van törve).
Persze minden furcsaság ellenére, azonnal indulnék vissza!